Eltelt három hónap, hogy Tenerifére költöztem Magyarországról. Sokan megkérdezték azóta, hogy megbántam-e. A válasz: NEM. Sok minden átfutott az agyamon, hogy jól döntöttem-e, vagy hogy tényleg minden úgy lesz, ahogy én anno elterveztem. Nos, kijelenthetem, hogy egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan vártam. De ennek több oka van. Amikor az ember elhatározza magában, hogy oké, elmegyek és új életet kezdek egy teljesen idegen országban, kell valami, ami kimozgatja a holtpontról. Elindulni sem könnyű, de élni sem egy idegen országban. A tervek már akkor borulnak, amikor megérkezel. Az eltelt időszakban egy valamire nagyon rájöttem: a spanyolok között a türelem nagy erény. Én nem vagyok egy türelmes ember, de itt akkor is muszáj alkalmazkodni és felvenni a lassabb fonalat, ha nem akarod. Mert itt megáll néha az idő.
Én olyannak látom a külföldi életet, mint amikor elültetünk egy magot: sokáig nem látunk belőle semmit, pedig a nagy dolgok a föld alatt indulnak el. Gyökeret ereszteni nem könnyű, de ha stabilan állsz, és kitartasz, meglesz az eredménye. Mindenki ezt mondja. Viszont az én életemben megszűnt a stabilitás. Ez néha aggaszt, néha félelemmel tölt el, néha viszont megpróbálom elengedni. Hullámzó, ugye? Igen, ezt nevezik bizonytalanságnak. „Ha az ember szilárd elképzelésekkel érkezik egy helyre és ragaszkodik ezekhez, akkor nagy valószínűséggel nem azt kapja, amire vágyik. És közben nem veszi észre, amit kap." - olvastam egy beszámolóban. Ez tényleg így van.
Itt lágyabb itt az élet, mint máshol. Én sokszor azon kapom magam, hogy fogalmam sincs hányadika van, vagy hogy milyen nap van. Ezt most nagyon komolyan mondom. Valahogy minden lelassult az életemben. Az a sok küzdés, a sok harc, a sok tennivaló megszűnt. Persze itt is van mit tenni, nyilván dolgozom, de azért a munka sem pottyan az öledbe. Azért itt is meg kell küzdeni. Igen, mint mindenhol. Van, akinek minden összejön azonnal az életében. Nekem itt is meg kell küzdenem dolgokért. Az egyik a lakás, a másik a munka, ami jó lenne, ha állandósulna és beállna egy pontra. Nehéz.
Sokan azt hiszik rólam is, hogy jaj, milyen jó neked, te szinte állandóan nyaralsz. De a mindennapokban itt is akadnak nehézségek. A külföldi élet megedzi az embert, hogy önállóbb legyen, ugyanakkor ráébreszt, hogy milyen kicsi pontok is vagyunk a világban.
Minden változik, de ha úgy érzed, jó irányban vagy, akkor maradj az utadon, senki ne tántorítson vissza. Hallgass a belső hangodra és engedd meg magadnak, hogy BOLDOG legyél! – mondják az emberek.
A napok lassabban telnek, nincs kapkodás, idegeskedés. A hétvége szent és sérthetetlen: ha egy ünnep hétvégére esik, át kell tenni egy hétköznapra. Számos fieszta, ünnep van a szigeten. Sokan mondják , hogy a spanyolok vagy fiesztáznak, vagy sziesztáznak. Tenerife lakói, a mediterrán országokra oly jellemző módon, sziesztáznak. Ilyenkor kihalnak az utcák, terek. Hazánkhoz képest később kezdik el a reggeleket, cserébe az éjszakai élet nyüzsgő.
Olyannyira nyüzsgő, hogy a hétköznapok zsúfoltak. Embertömeg mindenhol, olyan ez, mint Budapest. Számomra az is meglepő, hogy mennyien választják a buszos közlekedést, bár nyilván sok az autó is. A dugók pedig állandósultak, főleg délen. Volt részem megtapasztalni a buszos közlekedést. Dinamikus, hatékony, modern. A buszok tiszták, kényelmesek, a legújabb biztonsági technológiával és légkondicionálóval felszereltek. Na, és ne felejtsem el, hogy minden ülés háttámláján ott van az USB csatlakozó. A buszok nagy részére kerekesszékkel is fel lehet szállni. Szinte mindenhová el lehet jutni velük. Az igaz, hogy a gyakori megállók, esetleges átszállások miatt több időbe telik, mint a gépkocsival való közlekedés.Annyi az újdonság az életemben, hogy kapkodni kell a fejemet.
Aztán itt van a Calima. Nekem fel sem tűnik, de vannak, akik nagyon szenvednek tőle. De mi is az a Calima? A Calimának keresztelt jelenség egy afrikai szél, amely nagyon finom homokot-port szállít a Szaharából. Aki csak nyaralni jön ide, egy-két hét alatt lehet, hogy nem is fog vele találkozni. Vagy ha igen, akkor egy enyhébb változattal, amit talán észre sem vesz. Ám vannak nagyon komoly calimás időszakok. Előfordul, hogy rendkívül sokáig eltart.
Az átlag hőmérséklet egész évben 23 fok körül van. A hangsúly az „átlag” szón van, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy Tenerifének melyik részén vagyunk. Egyáltalán nincs fűtés a lakásokban, karácsonykor is gond nélkül lehet fürdeni az óceánban, sőt, akár januárban is. Mivel Tenerife több mikroklímával rendelkezik, északon és délen sokszor teljesen más az időjárás. Reggel, északról elindulva lehet, hogy csak 17 fok van, mész 10 percet és lentebb már 25 fok a hőmérséklet.
Itt az áfa 7%, és az árak jellemzően a magyarországiakkal egálban vannak, bár sok minden olcsóbb. Az üzemanyag is, ráadásul mindenhol ingyenes a parkolás, és autópálya díj sincs. A kedvező klíma miatt a ruházkodás vagy a fűtés szinte teljesen kiesik a rezsiből. Azért persze van, ami drágább mint otthon.
Kezdhetném sorolni, hogy mi jobb itt, mint Magyarországon, de a lista igencsak hosszúra nyúlna. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, ahogy már említettem, de sok az előny.
Egy biztos, nyaralva szeretnék élni. Na de ki ne szeretne? Hosszú még az út amíg elérek ide. De rajta vagyok azon a bizonyos sárga úton. A kérdés az, meddig tart.
