Az ELTE kutatói azt vizsgálták, milyen volt a kisgyerekek szabadidős okostelefon- és tablethasználata a COVID miatti bezártságkor. Egyértelműen azt találták, hogy az óvodások – a többi korosztályhoz hasonlóan – a karantén alatt többet néztek tévét, tabletet és okostelefont, elsősorban mesefilmeket és videókat. „Kutatóként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a valóságot feltárva lehetővé tegyük minden érintett számára a megfelelő következtetések levonását, legyen szó szülőről, pedagógusról, gyermekpszichológusról vagy politikusról, ám ehhez megbízható adatok kellenek, úgyhogy a kutatásainkat folytatjuk” - mondta lapunknak Pogány Ákos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének adjunktusa.
A tanszék Alfa Generáció Laborjában folyó kutatás előzetes adatainak tükrében az biztos, hogy nagyon oda kellene figyelni a 0-5 éves korosztályra. – A kicsiknek nagyon plasztikus az agyuk, a hároméves kor körüli időszak roppant érzékeny a fejlődés tekintetében. A társas készségek akkor alakulnak, hároméves kor alatt az anyanyelv elsajátítása zajlik még, mindez csorbát szenvedhet a korlátlan képernyőzéstől, ugyanis a vizuális ingerektől a nyelv háttérbe szorulhat. A túl sokat kütyüző gyerekek a társas kapcsolatokhoz szükséges készségeket sem gyakorolják valós kölcsönhatásokon keresztül. A veszély valós, a túl korán és túl sokat képernyőző gyerekek társas helyzetek értelmezésében, a nonverbális kommunikációban, a nyelvben – és ezzel gyakorlatilag mindenben, ami ezekre az alapkészségekre épül – lemaradhatnak. A társas készségeket mérő tesztjeink már megmutatták a különbségeket kütyüző és nem kütyüző óvodások között, az előbbiek rosszabbul teljesítettek, ami arra utal, hogy a fejlődésüket gátolhatta az eszközhasználat. Logopédusok és pedagógusok tapasztalatai alapján kirajzolódik egy trend, miszerint a sokat kütyüző gyerekek nem tudnak olyan nyelvi szinten teljesíteni, mint az öt vagy akár a három évvel ezelőtti ovisok. Gyakoribbak a konfliktusok, nem tudják értelmezni a társas helyzeteket, nem tudnak adekvátan reagálni, bekapcsolódni a játékokba, feladatokba.
Nincs meg a szemkontaktus, nem lehet a figyelmüket fölkelteni, hiába beszélnek hozzájuk, nem lehet párbeszédet kialakítani velük. Ötévesek és nem lehet olyan egyszerű feladatokat adni nekik, hogy rajzolj egy házat, vagy számold meg hány labdát látsz a képen. Ijesztő, mert nem az a probléma, hogy agyilag ne lennének képesek megoldani, hanem egyszerűen nem értik ezeket a frázisokat,
nem értik, hogy mi az a felszólítás, nem értik, hogy most akkor nekik a figyelmüket rá kellene irányítani a rajzra, és csinálni vele valamit. A logopédusok szerint megdöbbentő, már-már drámainak tűnik a helyzet: nem tudják sikerrel végezni a bevált teszteket, mert a gyerekek akár 30-40 százaléka is egyszerűen nem érti a feladatot, hogy mit kérnek tőle – sorolja a negatív hatásokat Pogány Ákos. ,,Mindez azért nagy probléma, mert a szülők többsége nem tudja, nem érti, hogy amikor odaadja az okostelefont a babakocsiban ülő gyereknek, az miért káros" – tette hozzá az adjunktus.
Az Alfa Generáció Laborban létrehoztak egy olyan applikációs csomagot (Alfi) ovisoknak és szüleiknek, ami egyrészt az offline térbe próbálja visszaterelni a gyerekeket, másrészt olyan interaktív meséket tartalmaz, amiket együtt mesél szülő és gyerek, illetve hasznos és fejlesztő kooperatív játékokat kínál. (Egyelőre androidos készülékre tölthető le a Google Play-ről.) – Meggátolni, megtiltani nem lehet ezeket az eszközöket, de a beszippantás ellen lehet tenni: időkorláttal, felügyelettel és hogy értelmes dolgokra használják. Illetve nem mindegy, hogy a kütyüzés mellett miket csinál még a gyerek szabadidejében: vannak-e társas kapcsolatai az offline térben, játszik–e levegőn.
A kutató óva int a digitális cumitól, azaz attól, hogy például egy totyogó csak kütyünézés közben hajlandó enni, vagy hogy a hiszti elkerülésére használják. – Nagyon káros, ha a dackorszakra jellemző hisztiket így akarjuk megszüntetni, elfojtani, ugyanis a hisztire és a megfelelő szülői reakcióra nagy szükség van ebben az életkorban. Látszatra jól működik a digitális cumi, mert lenyugtatja a gyerekeket, de – ahogy kutatásunkban is kimutattuk – hosszú távon sokat árt, mert az önszabályozás gyakorlását, kifejlesztésének lehetőségét vesszük el ezáltal tőlük – teszi hozzá Pogány Ákos.
