Jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akarat – ez a karatéka, vagyis a karatézó sportoló szellemiségének lényege. Ha nem olvasnám, akkor is ezek a szavak jutnának eszembe, amikor a tizenhét éves Fodor Amira sokszoros magyar bajnok eddigi sportmúltját tanulmányozom. Az UTE színeiben versenyző, okos, tanulni szerető, modelleket lepipálóan szép lányt az öccsét edzésre kísérve babonázta meg ez a sportág és kezdett nyolcévesen karatézni. Tízévesen szerezte meg első magyar bajnoki címét, utána pedig minden versenyen, amin elindult, éremszerző volt. Rövid életének a felét ennek a küzdősportnak szentelte. Arra voltam kíváncsi, miből meríti a feszített életmódjához szükséges, hihetetlenül nagy önfegyelmet, és mi motiválja őt arra, hogy mindig gyorsabban reagáljon, magasabbra törekedjen és bátrabban, de más célokért merjen élni, mint kortársai. A Rádió Bézs otthonos várószobájában ülök le beszélgetni vele, és egy idő után nagyapja, Fodor János rádiós is csatlakozik hozzánk.
„Mint minden élsportolónak, a versenyek megmérettetései, a győzelem esélye adják a motivációt, de igazából beszippantott ez az egész, amit a karate jelent – mondja Amira. – Jelenleg még korosztályos versenyző vagyok. 14-től 16 évig van a kadet csoport, a junior a 16-18 év közöttieket jelöli, aminek én is a tagja vagyok, aztán jön a 18-20 év közöttiek korcsoportja, utána pedig már a felnőtt versenyzők vannak.”
Mi lehet ennek a sportnak a varázsa számára? Megnéztem a videóját, és kecses mozdulatokba oltott, fegyelmezett erőt láttam a mozdulataiban, mintha a művészi torna és a harcművészet ötvözete lenne. Összezavar, hogy nem azt látom, ami a fejemben él, ha a karate szót meghallom. Test-testnek feszülését, ütéseket, rúgásokat, tehát vérre menő harcot vizionálok, amire sem Amira nőies megjelenése, sem az általa bemutatott mozgássor nem reflektál.
„A karaténak két nagy csoportja van, az egyik a kumite, ami valóban két ember harca egymás ellen, a másik ága a kata, ami inkább egy formagyakorlat, azt csinálom én. Valójában jobban hasonlít egy előadó-művészeti stílusra, amiben viszont attól különbözik, hogy nem mi állítjuk össze a sorozat elemeit, hanem azok régen élt, híres mesterek által összeállított formagyakorlatok. Tulajdonképpen egy előre begyakorolt mozgássort mutatunk be a bíróknak. Nekünk nem szabad improvizálnunk, bár a versenyző picit a saját személyiségére is szabhatja a gyakorlatot, például annak ritmusát. Élvezem ezt a fajta koncentrációt igénylő, mégis kifinomult mozgást, ez adja a további motivációt” – mosolyog.
A karate (空手) a shaolin kungfuból származtatott küzdősport a japán Okinawa szigetéről ered, alapítója Gichin Funakoshi mester, aki 1868-ban, Okinawa Shuri tartományában született. Tizenegy éves korában kezdett karatét tanulni Azato és Itosu mesterektől, és azt fejlesztette 88 évesen bekövetkezett haláláig. Érdekel, mi lehet az eredete, és hogyan alakult ki maga a sport.
„Konkrét válasz erre nincsen, a legismertebb az, hogy amikor Japánban a földművesektől elvették a fegyvereiket, kénytelenek voltak olyan harci technikát kitalálni, amivel megvédhették magukat. A jelentése is ez: kara-üres, te-kéz, tehát üres kéz”
