Bizalmatlansági indítványnál a kormányzó pártok általában akkor lélegeznek fel, ha a törvényhozás úgy dönt: a kabinet folytassa tovább a munkáját. Németországban viszont még Olaf Scholz kancellár pártja, az SPD, valamint a Zöldek érdeke is az volt: bukjanak meg. Az FDP már november elején kilépett a kabinetből. A kisebbségi kormány fennmaradása csak tovább mélyítette volna a belpolitikai válságot. Valójában a „közlekedési lámpának” nevezett koalíció utolsó egy éve folyamatos vergődés volt, különösen azután, hogy az alkotmánybíróság 2023-as döntése nyomán 60 milliárd eurós lyuk keletkezett a költségvetésben. Ekkor kerültek végképp felszínre az ellentétek. Az FDP ugyanis ragaszkodott a szigorú gazdaságpolitikához, ahhoz, hogy érvényben maradjon az alkotmányban is rögzített, az eladósodást megakadályozó adósságfék. A szociáldemokraták és a Zöldek viszont úgy vélték: továbbra is támogatni kell a legnehezebb körülmények között élő rétegeket, ami túlköltekezéssel jár.
Már ezt a gordiuszi csomót sem lehetett átvágni, de a gazdasági gondokat az export zászlóshajójának tekinthető autóipar gondjai tetézték. A technológiai átállásban elmaradt a német ipar a riválisok mögött. Az egyik legfontosabb importőr, Kína már nem rajong annyira a német gépkocsikért.
Az eredmény: a német gazdaság recesszióban van, s bár a harmadik negyedévben minimális javulást ért el, a koalíció hangulatát ez mit sem javította.
Berlinnek új impulzusokra van szüksége: ha nem történik kedvező változás, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért akár húsz százalék fölé kerülhet. Ám félő, hogy egy új, várhatóan tavasszal hivatalba lépő kormány sem tudja orvosolni a gondokat. A gazdasági bajok túl szerteágazók ahhoz, hogy egy kormány néhány intézkedéssel, nagyobb parlamenti felhatalmazással képes legyen úrrá lenni ezeken. Így Németország a februári választás után is Európa beteg embere maradhat.