- Valami bűzlik a nagy magyar lomiterv körül

Jelen körülmények között, szakmai szemmel, a szolgáltatási színvonal csökkenését hozná, ha a fővárosban a hazai hulladékipart irányító Mohu Mol a nyilvánosságra került tervek alapján jövőre lényegében megszüntetné az évi egyszeri, ingyenes, alanyi jogú, házhoz menő lomtalanítást – vélekedett lapunk megkeresésére Nagy László, a települési hulladékszállítókat tömörítő Köztisztasági Egyesülés vezetője.

Ez a megállapítás azért lehet perdöntő, mert

Az igazgató szerint tehát jelen jogi és fizikai keretek között a mohus felvetésnek érdemben csak a magyar állam vethetne gátat ama szakmai álláspont elfogadásával, hogy a házhoz menő lomtalanítás gyakorlati megszüntetése a szolgáltatási színvonal csökkenését, így a koncessziós szerződés megsértését jelentené, amit a Mol-cég bizonyára nem kockáztatna. Nagy László szerint a leginkább érintett Főpolgármesteri Hivatalnak, illetve a budapesti kerületeknek a meglehetős esetlegesen napvilágra kerülő terv kisiklatására nincs különösebb mozgásterük. (Azt, hogy januártól a Mohu a fővárosban gyakorlatilag megszüntetné a házhoz menő lomtalanítás eddigi rendszerét, másfél hete, december közepén, elsőként a Szabad Európa szellőztette meg. Bár ezt azóta az érdeklődőknek a Mol-cég is megerősíti, a terv, a palackvisszaváltáshoz hasonlóan, kevéssé kelti az alapos előkészítettség látszatát.) Bár szakértők szerint a budapesti hulladékszállítást végző, a Mol és a főváros által fele-fele arányban birtokolt, ám előbbi irányítása alatt álló Mohu Budapest FKF-gyökerű gépparkja változatlanul alkalmas minden porta elől legalább évi egyszer a nagyobb háztartási lomok elszállítására, arról, hogy a cég, adott keretek közt, mit tesz, irányítási joga révén lényegében a Mol dönt.

Nagy László szakmai szempontból megérti, ha a hulladékszállítás felelőse gátat vetne a lomtalanításkor kihelyezett tárgyak elszállítást megelőző, civil széthordásának. A lomizás, azon túl, hogy törvénysértő, szennyezést is hagy maga után. A Mohu Mol „kontrollált gyűjtőpontos” terve szerint, kerületenként, 3 meghatározott napig, „akár” tíz, a lakástól legfeljebb 800-1000 méterre lévő, de jellemzően ennél jóval közelebbi gyűjtőpontra lehetne hordani a lomokat. A szakember egyrészt kötve hiszi, hogy a vázolt feltételek akár elméletben is teljesíthetők-e mondjuk az 55 négyzetkilométeres XVII. kerületben. Ugyanakkor a terv szerinte mégis főképp a város belső térségeiben ütközhet leküzdhetetlen akadályokba. Kérdés például, hogy egy sűrűn beépített, társasházakkal és szűk utcákkal szabdalt körzetben miként tud megállapodni a Mohu a helyi hatóságokkal a lakásoktól legfeljebb egy kilométerre fekvő, szakszerű hulladéktárolásra alkalmas, ideiglenes területek elkülönítésében, amelyek három napon át készek úgy az akár ezernyi, hulladékkal érkező, mint a lomok elszállítását végző járművek gördülékeny kezelésére. Szerinte ez – kiváltképp a szűk, belvárosi, tömegközlekedési eszközök, így trolik útvonalául szolgáló - utcákon legalább akkora fennakadásokat okozhat, mint a Mohu által hivatkozott eddigi lomtalanítás.

Bár a Mohu tervei szerint a rászorulóknak ezen túl is ingyen, mégpedig előre egyeztetett időpontban, a házuk elől szállítják el a lomokat, e kérelmeket azoknak a helyhatóságoknak kellene, pontosan nem tisztázott feltételek mentén, elbírálniuk, amelyektől hulladékos jogaikat épp a koncesszió vonta el. Így azok lomjait, akiket az önkormányzat a jövőben nem minősít lomtalanítási szempontból rászorulónak, illetve nem képesek a megadott időpontokban valamiképp eljuttatni feleslegessé vált tárgyaikat a gyűjtőpontokra, a Mohu, szintén egyeztetett módon, de már pénzért viszi el. Szintén kérdés, hogy az egyedi elszállítások milyen torlódásokhoz vezethetnek.

A Köztisztasági Egyesülés vezetője szerint országszerte sem bevett a fővárosi tervhez hasonló, gyűjtőpontos megoldás. Általában, évente legalább egyszer, változatlanul, a porták elől, külön térítés nélkül viszik el a feleslegessé vált lomokat. Mindazonáltal megerősítette a fővárosra összpontosuló lomizás visszaszorításának szükségességét.

Nagy László azt is visszaigazolta, hogy a Mohu által javasolt, gyűjtőpontos megoldás Nyugat-Európában igen elterjedt. Ugyanakkor szerinte ott ennek a szokásnak részint adottak a területi, közlekedési és szervezeti feltételei. Másrészt jóval több az autó, amelyekre már bejáratott módon pakolják fel a lomokat. Ráadásul, míg az ottani keresetek mellett akár a szolgáltatás esetleges díja sem okoz gondot, nálunk, a tapasztalatok szerint, a díjfizetési igény jelentősen visszaveti az érdeklődést; ez viszont más, akár szabálytalan kerülőutakhoz vezethet – vélekedett az igazgató.

Lapunk érdeklődött az Energiaügyi Minisztériumnál, hogy, illetékes tárcaként, miként ítélik meg a Mohu-terv szakmai színvonalát, de lapzártánkig nem érkezett válasz.