- Lóri, a jós

Lóri magas, a birkózásnak köszönhetően kisportolt alkatú, aki régimódi házassági hirdetésekben jóképűnek mondott embernek titulálhatná önmagát. Ezüstősz, hullámos haja a vállát verdesi, de csak szép szolídan. Összességében igazán megnyerő a külseje, és a modora is. Semmi boszorkányos nincs a megjelenésében, és én biztosra veszem, hogy a nők bomlanak utána. Hobbija a társastánc, és mivel egy férfira tizenkét nő jut egy-egy táncmulatságon, ezért nemcsak válogathat a hölgyek között, de az est végére néha kipurcan, mire végigtáncoltatja őket. Amikor kiírtam a közösségi média oldalamra, hogy vele fogok találkozni, akkora érdeklődés támadt, amire sosem gondoltam volna. Nem is sejtettem, hogy az én buborékomban lévő, többnyire pragmatikus gondolkodású embereket megérintheti ez a téma.

– Nekem hálisten, sok vendégem van – mondja Lóri, amikor ezt elmesélem, miközben leülünk az utcai bejáratú, apró, hangulatos, jólesően meleg vendégfogadó jósdájában. – A masszázst külön helyiségben végzem, hogy aki betér, ne zavarja meg a kezelést. Tatabányán is van irodám, de ez a főhadiszállásom. Eredetileg pécsi vagyok, ott éltem hatvan évet, de mivel a családom minden tagja elköltözött onnan, én sem maradtam ott, mentem utánuk, ám a szívem visszahúz, így ott is fenntartok egy üzletet, bár az inkább a baráti kapcsolatokra épít.