Idén 12 képviselő egy szót sem szólt, 23 pedig mindössze egyszer szólalt meg az Országgyűlésben. Van ennek jelentősége manapság a politikában? Aligha. Évek óta a fejünk felett hozzák ugyanis a törvényeket, érdemi vita, diskurzus az Országház falain belül nem zajlik. Minden oldal mondja a magáét, már aki egyáltalán megszólal. A kormánypártok minden létező probléma méregfogát a háború és béke dichotómiájával igyekeznek kihúzni. Nem azért teljesít jól, de még inkább rosszul a magyar gazdaság, mert valamit elszúrtak, sokkal inkább azért, mert Ukrajna területén háború folyik.
Az a tény, hogy Európa rekordinflációját produkáltuk, hogy nálunk a legkisebb a lakosság fogyasztása, egy mellékes dolog, mert szerintük nem a kormány tehet róla. A másik fő mondanivaló és egyben 2024 aranyérmes fő gonosza: a háborúpárti Brüsszel. (14 év után már nehéz lenne Gyurcsány Ferencre mutogatni). Szóval a lényeg: itt kérem minden csuda szép és csuda jó lenne, de ameddig háború van, addig szívunk, mint a torkosborz, nincs mit tenni. Ezért a békéért dolgozik a kormány, hisz ha nem lesz háború, beröffen a gazdaság, eljő a Kánaán. Legalábbis a parlamenti beszédek zöme erről szól.
Az ellenzék? Ők is mondják a magukét, bár az legalább valamelyest köszönőviszonyban van a valósággal. Vagyis hogy belepusztulunk a kórházi várólistákba, lassan hamarabb érünk görkorival Debrecenbe, mint vonattal,
az oktatásban pedig csak akkor nem csalódunk, ha nincsenek elvárásaink. De mindez csak látszat, cirkusz, valódi haszna évek óta nincsen. A választópolgárok számára hátrányos törvényeket éppúgy átnyomják a kormánypárti képviselők, és mint valami beakadt lemez, úgy sorolják: Gyurcsány, Soros, migráns, LMBTQ-lobbi, háborúpárti, Brüsszel. Oszt' le van rendezve az ellenzék, ahogy le van rendezve az ország is.