Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy ma van okostelefon, számítógép, meteorológiai és tőzsdei előrejelzések, de az űrszondák vagy a DNS szerkezetének működési elvén is ott hagyta névjegyét. „Neumann János tudományos munkássága annyira szerteágazó, hogy az egész életútját aligha látja át teljességében egy ember, ezért rengeteg tudományterület képviselőivel beszélgettünk, az összes eddig róla készült dokumentumot, film- és hanganyagot átnéztük. Legfőbb célunk az volt, hogy ha megnézi a filmet egy tudósember, neki is adjon újat, de érthető és izgalmas legyen egy fiatal gimnazista számára is. Mint egy hatalmas, bonyolult puzzle kirakása, úgy éltem meg ezt a két évet felölelő munkát” – mondta lapunknak Bertha Lívia, A legpompásabb emberi elme című dokumentumfilm rendezője. Neumann János a számítástechnika és a játékelmélet terén elért eredményeivel forradalmasította a XX. század tudományos-technikai fejlődését. Tudós létére politikai szerepet is vállalt: Eisenhower amerikai elnök stratégiai tanácsadójaként is dolgozott egészen 1957 elején bekövetkezett haláláig, csupán 53 éves volt. Az elnök 1956-ban a Szabadság-érdemrenddel tüntette ki.
Tudóstársa volt Albert Einstein, aki sokszor megfordult otthonában is, de barátja volt Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede is. Optimista, életigenlő módon élt, nem vont meg magától semmit, sokszor súlyos, az országok közötti nemzetközi kapcsolatokra kiható gondolatokat kellett megfogalmaznia és döntenie. „A filmben patikamérlegen mértünk mindent: mennyire menjünk mélyre a matematika, a fizika, a kémia vagy a számítástechnika rejtelmeibe, hogyan meséljünk az atombomba keletkezéséről ítélkezés nélkül, hogyan adjuk át közérthetően a mai napig egyetemes érvényű gondolatait, hogyan magyarázzuk el felfedezéseit, s az azokhoz vezető benyomások, találkozások vagy történelmi események sorát” – magyarázza a rendező. Aki nemzetközi hírű atomfizikusokkal, számítógép tudósokkal, matematikusokkal, tudománytörténészekkel dolgozott együtt, hogy a film pontos és hiteles legyen. A stáb nem csak bejutott a máig létező Los alamos-i helyszínekre, hanem beszélhettek is az itt máig működő kutatóbázis történeti gyűjteményének vezetőjével, aki alátámasztotta: Neumann óriási koponya volt, és ma is legenda Los Alamosban. „Az egykori Oppenheimer házban is forgathattunk, ami nagy kiváltság, legutóbb Christopher Nolan rendező dolgozott itt nagysikerű Oppenheimer című filmje számos jelenetén, azóta csak minket engedtek be kamerával” – meséli Bertha Lívia.
A kis magyar stáb Princetonban a Felsőfokú Tanulmányok Intézetében is forgatott. Az igazgató sokat mesélt arról, hogy Neumann-nak a mai napig elképesztő kultusza van a városban, ösztöndíjat és egy utcát is elneveztek róla, emléktáblák és anekdoták őrzik egyedülálló tevékenységeit.
A különösen értékes archív mozgóképes anyagokat és fotókat – a család mellett – öt nagy amerikai egyetem, három amerikai tudományos intézet, valamint az USA nemzeti archívuma bocsátotta rendelkezésre, ezek a képek is különlegesen értékessé és érdekessé teszik a dokumentumfilmet. Ahogyan Neumann lányának mondatai is. Marina von Neumann Whitman idén lesz 90 éves, Boston közelében él, tudása és humora máig lenyűgöző: mintha egy tinédzser emlékezne vissza, úgy mesélt huszonéves korában elveszített édesapjáról. Megosztott olyan különlegességeket is, hogy Párizsból obszcén limerick-köteteket (kötött formájú, ötsoros, abszurd, humoros versek) vitt haldokló apjának, aki még beteg ágyán is imádta ezeket olvasni, de mesélt a Neumann házaspár gyakorta rendezett partijairól is. „Marina eddigi interjúiban ezekről nem ejtett szót, s talán ezek az apró titkok adják a film fűszerét, könnyedebb hangvételét” – véli a rendező.
Neumann nem csak az atomenergia bizottság ötfős testületének tagja volt, hanem egyéb tudománypolitikai szerepeket is vállalt. Nagyon korán meglátta, milyen fontos szerepe lesz világunkban a számítógépnek: elsőként jelentette ki, hogy a számítógép nem csak matematikai számításokra lesz alkalmas, hanem társadalmi, gazdasági és politikai kérdések megválaszolásában is segítségünkre lehet. Az első tárolt programú számítógép is az ő nevéhez fűződik, csapata iránymutatásai alapján készült első 12 számítógép egyikét róla nevezték el, ez lett a Johnniac, Neumann Amerikában használt neve ugyanis John von Neumann. Ezt a gépet máig őrzik a Szilícium-völgyben, az Amerikai Számítógéptörténeti Múzeum egyik legértékeseb darabja. De a mesterséges intelligencia (MI) alapjait is ő tette le utolsó könyvében, amit befejezni nem tudott, nagy betegen feleségének diktálta. Ezért is használtak a film alkotói képek vagy szinkronhangok generálására MI-alkalmazásokat.
Az Amerika hanjga magyar adásának adott Neumann-interjú részletei is hallhatók a dokumentumfilmben: a halála előtt másfél évvel készült beszélgetésből az is kiderül, hogy milyen tökéletesen beszélt még akkor is magyarul. Első és második felesége is magyar volt, élete végéig levelezett magyar barátaival, tudóstársaival, tanáraival és sokat járt haza a 40-es évek közepéig. Bertha Lívia olyan kevésbé ismert történeteket is elmond róla a filmben, minthogy Neumann leginkább Lillafüredre járt pihenni, sokszor Bécsben bérelt autóval utazott haza, és gyakran okozott balesetet, mert vezetés közben is olvasott. Említést tesz középiskolai éveiről, a Fasori Evangélikus Gimnáziumról és Rácz László tanár úrról. Neumann egyetlen máig fennmaradt televíziós interjújában azt hangsúlyozta: már a gimnáziumtól táplálni kell a tudományos érdeklődést, ott kell elültetni a magot a diákokba, ehhez nagyon komolyan képzett tanárokra van szükség. Neumann barátja, Teller Ede mondta, hogy neki Ady Endre költészete is kellett az atomok működésének megértéséhez, ugyanis az atommag belsejében más szabályok érvényesek, azokhoz először absztrakcióra van szükség, amit ők kortársaikkal az irodalomból és a költészetből merítettek.
Neumann János biztosan megkapta volna a közgazdasági Nobel-díjat, de sajnos nem élhette meg. (A díjat 1968-ban alapították.) A DNS szerkezetéről mindenkinél hamarabb értekezett egy kötetében. Halálos ágyán pedig az USA legfelsőbb katonai vezetői kértek tanácsokat tőle. Egyetlen egy magyar tudós sem jutott az USA-ban olyan magas posztra, mint Neumann. Korunk asztrofizikusai szerint az általa lefektetett Neumann-elv továbbfejlesztésével a világűr is bejárható lesz a jövőben. „Neumann 1955-ben írt egy cikket a Fortune magazinban Túlélhetjük-e a technológiát? címmel. Rákérdezett, mit kell tennünk annak érdekében, hogy túléljük a számítástechnika előrehaladását, az atomfegyvereket és a klímaváltozást. Megállapította, hogy ez utóbbi az egyik legfontosabb kihívás és azt állította, az egyetlen módja annak, hogy az emberiség túlélje a technológiát az, ha az emberi értékeket helyezzük előtérbe. Ha Neumann Jánosnak csak egy kérdést feltehetnék, az lenne: mi tegyünk mi, hétköznapi emberek, hogy megőrizzük emberi értékeinket, s hogyan tanítsuk meg ezt az utódainknak” – teszi hozzá Bertha Lívia.
Infó: A legpompásabb emberi elme című dokumentumfilm január 3-ig ingyen megtekinthető a Médiaklikken.
Neumann János
Budapesten, a Lipótvárosban született 1903-ban, az érettségi után tanult Budapesten, Berlinben és Zürichben, Albert Einstein óráit is hallgatta, majd 26 évesen már ismert matematikusként Berlinben egyetemi katedrát kapott. 1930-ban az USA-ba hívták vendégprofesszornak, onnan került a kiemelkedő tudósokat összegyűjtő Princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetébe – Einsteinnel egyidőben. Mindketten életük végéig az intézet tagjai voltak. 1937-ben amerikai állampolgárságot szerzett, és John von Neumann néven lett elismert matematikus. 1943 szeptemberében hívta őt Los Alamosba Robert Oppenheimer, a Manhattan-terv (a II. világháborúban az atomfegyver kifejlesztésére szolgáló kutatás-fejlesztési projekt) tudományos igazgatója, hogy vegyen részt az atombomba fejlesztésében.
