A menekültválság óta tízezrek halhattak már meg, miközben Európába próbáltak eljutni egy jobb, biztonságosabb élet reményében, de mindössze az áldozatok egynegyedét tudták azonosítani - írja a Guardian. Ez pedig súlyos traumát okoz a hozzátartozóknak, akik semmit sem tudnak szeretteik sorsáról. Tavaly novemberben ezért létrehoztak egy hálózatot Migránskatasztrófa áldozatai azonosítása (MDVI) néven, amely Európa-szerte szakértők segítségével gyűjti össze a legkorszerűbb technikákat, amelyek segítségével be tudják azonosítani a menekülés közben életüket vesztett embereket.
A Liverpool John Moores Egyetem professzora, Caroline Wilkinson szerint az elmúlt tíz évben legalább 25 ezer ember halt meg csak a Földközi-tengeren átkelve, de a szárazföldi és más tengeri útvonalak is biztosan rengeteg áldozatot követeltek. Jon Marsden, az Egyesült Királyság nemzeti katasztrófaáldozat-azonosítási koordinátora szerint nagyon bonyolult a munkájuk, különösen akkor, ha csak hetekkel, hónapokkal később találják meg az áldozatokat. Ilyenkor gyakran már csak maradványok bukkannak fel, amiket iszonyú nehéz azonosítani.
Az egyik alapvető probléma az, hogy más katasztrófákkal ellentétben a menekültek gyakran nem tartanak maguknál útlevelet vagy más személyazonosító okmányt.
A másik, hogy a barátok vagy a családtagok nem szívesen lépnek kapcsolatba annak az országnak a hatóságaival, ahol azt gyanítják, hogy a szeretteik eltűntek. Egészen a közelmúltig az államok vonakodtak attól, hogy a menekültek halálát katasztrófaáldozat-azonosítási incidensként (DVI) kezeljék. Előfordulhatott, hogy nem követtek bizonyos törvényszéki protokollokat, és nem került sor megfelelő adatgyűjtésre sem. Az MDVI projekt egyik kezdeményezése a „másodlagos azonosítók” – például az arcvonások, anyajegyek, tetoválások vagy piercingek – legális azonosítási eszközként történő felhasználása. Bár ezeket informálisan korábban is használták, jelenleg kizárólag a fogorvosi adatok, a DNS és az ujjlenyomat a jogilag elfogadott. A hatóságokkal szembeni bizalmatlanság miatt a családtagok nem hajlandók DNS-mintát adni az azonosításhoz, és az is előfordulhat, hogy az eltűnt személynek nincs ujjlenyomatmintája és fogászati kartonja. Gyakran könnyebben elérhetők a róla készült fényképek, amelyeket esetleg közzétettek a közösségi médiában. Egy tavaly augusztusi tanulmány szerint az ismeretlen elhunyt menekültekről készült fényképek segítségével 85 százalékos pontossággal sikerült őket beazonosítani a korábbi fotóik alapján. Egy másik lehetőség olyan kézi szkennerek kifejlesztése, amelyeket az elsősegélynyújtók vagy a jótékonysági szervezetek dolgozói használhatnak az elhunyt migránsok jellemzőinek rögzítésére. Ezek az eszközök 3D-ben jelenítik meg a vonásokat, ami szintén megkönnyítheti az azonosítást.
Más, a közelmúltban kifejlesztett technológiákat is be lehetne vetni a tengeren elhunyt emberek azonosításának elősegítésére. Tomasz Dabrowski, az írországi Galway-i Tengerészeti Intézet munkatársa az MDVI projekt első éves konferenciáján beszélt az általa kifejlesztett szoftverről, amely az óceáni áramlatok mozgását kombinálja a különböző emberi molekulák viselkedésének modelljeivel, ez alapján meg lehet becsülni, hol találhatók a tengeri balesetek holttestei vagy túlélői. Az ír hatóságok már most is használják ezt a módszert a nyomozásaik során.
Kényszerű menekülés
Az üldöztetés, a háborús konfliktusok és az erőszak elől menekülő emberek száma világszerte elérte a 108,4 milliót, közülük mintegy 40 százalék gyerek. A legtöbb embert befogadó ország Törökország, Irán, Kolumbia, Németország és Pakisztán. A világ menekült lakosságának 76 százaléka alacsony és közepes jövedelmű országokban él.
