„Sohasem élt még a Földön – beleértve a repülő hüllőket és az összes modern lényt is – telhetetlenebb, meggondolatlanabb és vérszomjasabb ragadozó az embernél” – utal fajunk kíméletlen, élővilágot pusztító erejére a világhíres brit zoológus, Gerald Durrell, aki úgy érezte, adósa a világnak. S ő ezt az adósságot próbálta meg visszafizetni azzal, hogy kihalásra ítélt, veszélyeztetett fajoknak nyújott menedéket Jersey szigeti állatkertjében: legyen honnan újrateremteni és elterjeszteni őket, ha a természetes élőhelyük lerombolása és kipusztításuk miatt eltűnnek a közös életünkből.
Az indiai Dzsamsedpurban ma száz éve, 1925. január 7-én született Gerald Durrell negyedik gyermekként a családban. Apja útépítő mérnökként dolgozott itt, akinek korai, 1928-ban bekövetkezett halálakor a család visszaköltözött Angliába. 1935-ben azonban áttelepültek Korfura, és ez a lépés meghatározó jelentőségűvé vált életében. Itt ébredt fel benne a vágy a természet megismerésére, és bár „rendes” iskolába soha nem járt, magántanítói nagy hatással voltak rá. A II. világháború idején visszaköltöztek a szigetországba, de a fiatalember gyenge egészségi állapotának köszönhetően megúszta a besorozást. Szerencsés volt, hiszen mindig is a szenvedélyének hódolhatott a munkája során, állatkereskedésekben, állatkertekben dolgozott, mígnem 1947-től elindíthatta állatbeszerző expedícióit. Ezek során veszélyeztetett fajokat gyűjtött össze, akiknek mindig is a lehető legjobb ellátást biztosította, így szembement az akkori felfogással, és az állatkertek egy idő után nem finanszírozták a munkásságát. Tulajdonképpen azért kezdett el írni is, hogy pénzt gyűjtsön a küldetésének megvalósításához. Élete álma, egy saját állatkert létrehozása 1959-ben vált valóra, amikor megnyílt a park a La Manche csatornában fekvő Jersey szigetén. Ennek üzemeltetésére 1963-ban hozott létre egy alapítványt, amely ma is aktívan működik (Durrell Wildlife Conservation Trust). Durrell elévülhetetlen érdeme, hogy létrehozta a világon az első olyan állatkertet, amelyik deklaráltan nemcsak a vadon élő állatok bemutatását szolgálja, hanem a veszélyeztetett fajok megmentése érdekében tevékenykedik. Ennek a helynek köszönhető, hogy ma világszerte foglalkoznak állatvédelemmel az állatkertek. Jersey-szigeti állatkertjét 1995-ben bekövetkezett haláláig vezette, hamvait is ott temették el. Temetésén Sir David Attenborough, a világhírű természettudós emlékezett meg: „Ami igazán különleges volt benne (és talán ez a zsenialitás jele), hogy minden, amit mondott – és amiket aztán véghez is vitt – manapság olyan nyilvánvalónak, olyan logikusnak tűnik. Állításai a természetvédelemnek elemi részeivé váltak, olyannyira, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, milyen radikálisnak, forradalminak tűntek korábban.”
Katona Ágnes több Durrell-könyv fordítójaként és szerkesztőjeként maga is járt Durrell tíz hektáros, paradicsomi helyén, nem sokkal a természetbúvár halála előtt. Sajnos nem találkozott vele személyesen, de a park lenyűgözte. „Egészen másmilyen, mint a többi állatkert, ahol kis ketrecekben blazírt állatok tengetik a napjaikat. Itt nagy területeken élnek a ránézésre is elégedett állatok” - mondta lapunknak. Hozzátette, a Durrell családban adott volt az írói tehetség, hiszen idősebb bátyja, Lawrence George regény- és drámaíró, költő volt, legismertebb műve az Alexandriai négyes című regénytetralógia. Katona Ágnes mindkettejük írásait olvasta eredetiben, így hihetünk a véleményének: bár nagyon más műfajban alkottak, a két fivér abszolút profin bánt a szavakkal. Sőt, még lánytestvérük, Margaret is írt egy könyvet az 1960-as években, amelyet azonban csak 1995-ben fedeztek fel, magyarul De mi lett Margóval? címmel jelent meg egy évvel később. Katona Ágnes elismerte: amellett, hogy szórakoztató volt a Durrell-könyvek fordítása, a munka rengeteg szótárazással járt. Az internet előtti időkben cseppet sem volt egyszerű megtalálni a temérdek ritka állatfaj nevét, és ez „igen heves átkozódásokat vont maga után”. De mivel nagyon könnyedén és jól írt, könnyen fordíthatóak a regényei. „Ahogy az ember elolvassa, már előtte van a mondat magyarul. Az egyik kedvenc részletem egy jelenet, a <<hajnali balett>> valahol Dél-Amerikában, amikor a szemétgyűjtők döcögnek a kocsival. Az a tökéletesen kidolgozott koreográfia, ahogy repül fel a kuka, elkapja az ember, visszadobja, a másik oldalon már jön a következő – ez mindössze fél oldal a könyvben, de érződik, hogy az író is rettentően élvezte.”
Bár sokan irigységgel vegyes áhítattal olvashatjuk a korfui évekről szóló leírásokat, azt gondolva, micsoda gondtalan élet lehetett, micsoda anyagi jólét jellemezte a család helyzetét, Katona Ágnes szerint az, hogy az egész család a görög szigetre költözött, sokkal inkább arra utal, hogy nem dúskáltak az anyagiakban. Korfun ugyanis lényegesen olcsóbb volt az élet akkoriban, mint Angliában, a csodás klíma mellett ez is a sziget mellett szólhatott. „Durrell minden másodpercét élvezte az életnek, ez átjön a könyveiből. Nem hiszem, hogy volt olyan időszak, amikor leült, és azon siránkozott, hogy jaj, mi lesz vele” – tette hozzá. De nemcsak fordítónak és szerkesztőnek volt élvezetes Durrell kézirataival dolgozni, Réber László is imádta illusztrálni a köteteket. „Ő is rengeteget kutatott az állatok után, hogy pontosan rajzolja le őket. Hihetetlen, de ezek a ránézésre nagyon egyszerű rajzok anatómiailag teljesen pontosak.”
A Durrell-életmű iránti érdeklődés szerencsére napjainkban is töretlen, az Európa Könyvkiadó ezért három éve újraindította a megjelentetését – tudtuk meg Kuczogi Szilvia igazgatótól. „Elegáns díszkiadásban is megjelentettük a Korfu-trilógiát, vagyis végre egy kötetben olvasható az életmű legismertebb és legszeretettebb három regénye, sőt a fiatalabbak számára indított színes, világirodalmi Kapszula Könyvtárunkba is bekerült a Családom és egyéb állatfajták. Ahogy a nagyobb könyves rendezvényeken látom, két olvasói rétege van a szerzőnek: a kalandvágyó, állatszerető és könnyed olvasmányokra vágyó felnőttek, valamint azok az éppen olvasni kezdő gyerekek, akik az olvasás varázsát és melegségét kapják Durrell műveitől” – tette hozzá.
Mentés
Az örökösök kérésére minden kötet végén az alábbi szöveg olvasható: Gerald Durrell gyermekkori állatgyűjtő-szenvedélye gyakran próbára tette türelmes családjának idegeit, mégis ez vetette meg az alapját egész életén át tartó keresztes hadjáratának, amelyet bolygónk változatos állatpopulációjának fenntartása érdekében folytatott. A keresztes hadjárat Gerald Durrell 1995-ben bekövetkezett halálával sem ért véget. Művét lankadatlan kitartással folytatja állatvédelmi alapítványa... „Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség – írta –, amely csakis a mi segítségünkkel maradhat fenn.” Kérjük, ne feledje ezt el, amint becsukja a könyvet. Írjon nekünk, és mi megmondjuk, miképpen vehetne részt, hogy az állatokat a kihalástól megmentsük.
