Nem hoztam meg könnyen a döntést – fogalmazott Alexander Van der Bellen köztársasági elnök, miután hétfőn Herbert Kicklnek, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetőjének adott kormányalakítási megbízást.
Herbert Kickl kinevezése gyökeres fordulatot jelent az osztrák belpolitikában. A változást az tette lehetővé, hogy múlt héten kudarcba fulladtak az Osztrák Néppárt (ÖVP), a szociáldemokraták, illetve a tárgyalásokból már pénteken kiszállt liberális NEOS közötti koalíciós megbeszélések, majd lemondott mind a kancellári tisztségről, mind az ÖVP elnökségéről Karl Nehammer, aki nem volt hajlandó koalíciót kötni az FPÖ-vel, ha Herbert Kickl a kancellár. Az új kormány az FPÖ és az ÖVP részvételével jön létre, a Karl Nehammer utódának megválasztott Christian Stocker ugyanis elődjével szemben már nem zárkózott el a szélsőjobb párttal való koalíciós együttműködéstől. Utóbbi hétfőn is hangsúlyozta, csak átmenetileg látja el a pártelnöki teendőket, se egy év múlva tisztújítást rendeznek. Az ÖVP elnöke minden bizonnyal az alelnöki tisztséget kapja meg a leendő kabinetben.
Amikor Herbert Kickl hétfő délelőtt megérkezett az elnöki hivatalhoz, mintegy 500 tüntető fogadta. „Nem akarunk szélsőjobboldali kancellárt” – szerepelt az egyik transzparensen. Ausztriának 1945 óta először lehet szélsőjobboldali vezetője.
Az államfő és a kinevezett kancellár kapcsolata mindig is feszült volt. Van der Bellen az FPÖ szeptemberi, a parlamenti választáson aratott győzelme után – a párt majdnem 29 százalékos eredménnyel végzett az élen – az államfő megjegyezte, amíg ő az elnök, addig az oroszbarát kijelentésekkel „jeleskedő” és nyíltan szélsőjobb eszméket hirdető Kickl nem lehet a szövetségi kormány feje. Ezért is bízta meg akkor Nehammert a kabinet életre hívásával. Miután azonban az ÖVP időközben lemondott elnökének erőfeszítései kudarcot vallottak, Van der Bellen előtt nem maradt más opció: egy előrehozott választást még nagyobb fölénnyel nyert volna meg az FPÖ. Felmérések szerint már mintegy 37 százalék voksolna az FPÖ-re, tehát a választás óta nyolc százalékot erősödött a párt. Kickl és Van der Bellen viszonyát például jól jellemzi, hogy februárban az FPÖ elnöke a Hofburgban „ülő múmiának” nevezte az elnököt, akit „kissé szenilisnek” is minősített. Karl Nehammert pedig „a nemzet legnagyobb csapásának” nevezte. Az FPÖ vezetője az ÖVP-t és az SPÖ-t úgy emlegette: a vörös és fekete politikai férgek. Kickl a neonácihoz hasonló ideológiát valló Identitáriusokat egyszerű jobboldali civil szervezetnek nevezte”. 2019-ben az emberi jogokról még belügyi tárcavezetőként azt mondta: a jognak kell követnie a politikát, és nem a politikának követnie a jogot.
Herbert Kickl kancellári tisztsége jó hír Orbán Viktor számára. Mind az FPÖ, mind pedig a Fidesz a Patrióták Európáért képviselőcsoportjában foglal helyet az Európai Parlamentben. Amikor tavaly októberben Orbán Ausztriában járt a szabadságpárti parlamenti elnök meghívására, közös nyilatkozatot írt alá Kickllel, amelyben a két politikus Brüsszel politikai súlya csökkentése és a tagállamok szerepének növelése mellett tett hitet. Kickl 2023 márciusában az Orbánnal folytatott találkozója után – a magyar kormányfőhöz hasonlóan – az Oroszország elleni „értelmetlen” uniós szankciók feloldását követelte. Kickl béketárgyalásokat követelt Ukrajnában, ami nyilvánvalóan ugyanazt jelentette, mint a magyar kormány értelmezése, vagyis Kijevnek vállalnia kell a súlyos területi veszteségeket. Az FPÖ 2016-ban barátsági szerződést kötött Vlagyimir Putyin orosz elnök pártjával, az Egységes Oroszországgal, amit azután sem volt hajlandó felmondani, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát.
Orbán Viktor a bécsi orosz nagykövet előtt hízelgett a Putyin-rezsimnekAz FPÖ vezére többször illette elismeréssel a magyar kormány menekültpolitikáját. Az FPÖ választási programja szerint a menekülteket vissza kell toloncolni, a menedékjogot fel kell függeszteni mindaddig, amíg Ausztriát átlagon felüli terhek terhelik. A párt be akarja tiltani a politikai iszlámot", valamint azt, a „gender- és woke őrületet” is.
Kickl kancellárként illiberális állammá változtatná Ausztriát, ami a médiatérkép átrajzolását is jelentené. Ausztriában azonban megmarad a fékek és ellensúlyok rendszere: a demokratikus alapértékek felett őrkötő elnök valamiféle ellensúlyt jelenthet, így remélhetőleg a várható koalíciós partner ÖVP sem engedi a vörös vonalak átlépését.
