Mit hoz a magyar belpolitika és gazdaság számára Donald Trump másodszori elnöksége? Részleteiben ez majd január 20. után derül ki, de néhány dolgot azért már lehet és fontos tudni.
Mindenekelőtt azt, hogy a magyar-amerikai viszony javulni fog. A demokratáktól irtózó magyar külügyi vezetés és a diplomáciai viselkedéskultúra alapszabályait sem tisztelő Pressman nagykövet által együttesen elvégzett rombolás után csak javulhat. A kormány ezt saját sikereként könyveli majd el. Ez azonban ne feledtesse, hogy a legdurvább és magyar szempontból legfontosabb nemzetközi konfliktus kezelésében Trumpék álláspontja nem azonos a magyarral. És egyáltalán nem azonos a gyakorlatilag Ukrajna fegyverletételét követelő béke utáni sóhajtozással.
Az amerikai választási kampány nem elsősorban a nemzetközi problémákról szólt, de azt azért tudni lehet, hogy a régi-új elnök békekoncepciója különbözik a magyar elképzelésektől. Nem Ukrajna gyengeségére, hanem a Nyugat erejére épít. Putyin legutóbbi nyilatkozataiból, az orosz haderő viszonylagos sikereiből és a magyar kormányfő felhívásával merőben ellentétes karácsonyi pusztításaiból kiviláglik, hogy Oroszország a frontokon most jobb helyzetben van, és nem mondott le sem ukrajnai területi szerzeményeinek gyarapításáról, sem arról, hogy Ukrajnát belorusz típusú csatlósállammá tegye.
Nos, ez a helyzet a MEGA (Tegyük újra naggyá Amerikát) jelmondattal visszatérő Trump számára nem elfogadható. Ezért a huszonnégy órás amerikai békecsinálás helyett valami más következik. Hogy mi az a más, azt még maga Trump sem tudja, de a komolyabb elemzők szerint az Egyesült Államoknak előbb Ukrajna katonai erejét kell megnövelnie ahhoz, hogy mindkét fél részére elfogadható béke-ajánlatokat tehessen. Ami nyersen ellentétes a Bem tér mai pozíciójával, melynek lényege a bármi áron való azonnali tűzszünet.
Izrael és a Hamasz háborúját illetően az álláspontok közeliek. Az oroszbarát magyar vezetés a radikális jobboldali izraeli kormány feltétlen híve. Budapest egyetlen esetben sem kifogásolt semmilyen izraeli katonai lépést sem, jóllehet az arab és izraeli radikálisok közös bűnéből hetente ezrével pusztulnak el civilek. A béke magyar angyala mégsem röpködött azonnali tűzszünetet követelve az érintett közel-keleti fővárosok között!
És ha már a madaraknál tartunk: Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó személyében Trump olyasvalakit hívott meg kormányába, aki leendő külügyminiszteréhez és hadügyminiszteréhez hasonlóan a „héják” közé sorolható. A volt baptista lelkész üvöltve ellenzi a tűzszünetet, a kétállami megoldást, és a Hamász teljes megsemmisítésére uszítja Netanjahut, holott a Gázai övezet ismerői szerint ez ma lehetetlenség.
Más nemzetközi kérdésekről gyorsan kiderülhet, hogy a Fehér Ház és a Karmelita kolostor között remélt egyetértés elmarad. Trump önfejű, nehezen kezelhető politikai figura, de nem bolond. Széles és változatos szakembergárda veszi körül, mint minden amerikai elnököt, így „meglepő” állásfoglalásokra nyugodtan lehet számítani a részéről. Az amúgy fő ellenségnek kikiáltott Kína elnökét például meghívta beiktatási ünnepségére, a legbizalmasabb barátok egyikeként reklámozott magyar miniszterelnöknek szóló invitációról pedig csak annyit tudni, ő nem vesz részt az ünnepségen...
Az igazi nagy kérdés Trump második eljövetelével kapcsolatban persze nem az, hogy lesz-e egyetértés Ukrajna, a Közel-Kelet, az EU vagy a Kína felé való tájékozódást illetően a két kormány között. Az új amerikai adminisztrációnak nagyobb gondjai lesznek annál, mint hogy pont Magyarország esetében erőlködjék a teljes egyetértés érdekében. Legfeljebb a hazai médián belüli celebkedés szempontjából érdekes az is, hogy milyen lesz a személyes viszony a két ország vezető politikusai között. Az igazi kérdés az, hogy a washingtoni politikai földindulás megmentheti-e a NER-t, gyógyító hatással lehet-e a magyar gazdaság betegségeire, amint azt a kormányoldalon remélik és hirdetik.
Nos, amíg a Szilícium-völgy nem költözik át a Kárpát-medencébe, és amíg csak Iowa állam háromszor annyi gabonát termel, mint a valaha mezőgazdaságára büszke Magyarország, addig ez nem tűnik reálisnak. Hogy mit hoznak a hivatalos Budapestnek a washingtoni új idők, az kiszámíthatatlan. Hozhatnak kellemes dolgokat is, de mi lesz, ha a következő amerikai nagykövet pár hónap múlva amellett érvel majd a Külügyminisztériumban (a nyilvánosság kizárásával és persze haszontalanul), hogy a magyar békefenntartóknak Csád helyett Kijev felé illene indulniuk?
A gazdasági kapcsolatok várható javulásának örülni kell, hiszen a világ legerősebb gazdaságáról van szó. De egy amerikai elnöknek a privát gazdasági kapcsolatokra nincs közvetlen ráhatása, állami segélyezéshez pedig nehezen lehetne jogcímet találni. Maradnak a hitelfelvételi lehetőségek, esetleg még felködlik, hogy Trump egyes számú támogatójának, Elon Musknak az autós birodalma belép a magyar piacra. De mi van, ha ez megtörténik? Akkor tovább erősít egy olyan iparágat, amely közgazdászok szerint nem a természetes hazai viszonyokra épült, hanem véletlenek sorozatában keletkezett, és rövid távon mindig úgy javítja a GDP-adatokat, hogy közben növeli az államadósságot.
László Csaba volt pénzügyminiszter emellett lehetségesnek tartja, hogy a német Rheinmetall négy évvel ezelőtti bevonulása után most amerikai hadiipari cégek is beruházásokat kezdenek. Hosszabb távon ez akár jó üzlet is lehet. A következő évek távlatában az a hátránya, hogy a késztermékeket – tankokról és rakétákról van szó – ugyancsak a magyar költségvetésből kellene megvásárolni, a Trump által növelni kívánt NATO-kötelezettségeket teljesítendő. Éppen ezért, az idézett szakértő véleménye szerint az új amerikai elnökkel való barátkozásnak „néhány szelfi lehet a leglátványosabb eredménye”.
Ez, remélhetően, túlzás. De túlzóaknak tűnnek a washingtoni fejleményekkel kapcsolatos budapesti várakozások is. Márpedig ha itthon hamis válaszokat adnak a gazdaság talpra állításának lehetőségeit firtató létfontosságú kérdésekre, akkor Trump második eljövetele is csak jelentéktelen epizód lesz a magyar drámában.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.