Idén januártól 3,2 százalékkal emelkedett a nyugdíj, miután ilyen mértékű inflációval tervez a kormány. Vagy nem. Ez a szerénység ugyanis csak a kiadással összefüggésben van jelen, ha bevételről van szó, akkor erősebben fog a döntéshozók ceruzája. Bevezették az automatikus, inflációkövető adóemelést, amely például a regisztrációs adóra, a gépjárműadóra, vagy az átírási illetékre vonatkozik, de akkor valahogy 4,1 százalékra kúszott az idén várható infláció. De mást mondanak az elemzők, és a Magyar Nemzeti Bank szerint is 3,3-4,1 százalékos pénzromlás a reális.
Na, de nézzük más oldalról a számokat! A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján tavaly a lisztért 36, a tojásért 22, a tejért 19,5, a gyümölcsért 17, a vajért 16, az étolajért 14, a gyógyszerekért 3 százalékkal kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban. Alapos ok van azt feltételezni, hogy ez idén sem lesz nagyon másképp. És, ha ez így van, akkor még nehezebb idők jönnek, még kevesebbre telik majd a nyugdíjból.
Ráadásul azok, akik vidéken, ott is kistelepülésen élnek, még ennél is nagyobb drágulást tapasztalnak. Míg a fővárosban, nagyobb városokban van lehetőség mérlegelni, hol érdemes beszerezni a legfontosabb élelmiszereket, addig falun sok esetben egyetlen bolt van, ahol a boltos nem feltétlenül szerénykedik, amikor a lisztet, kenyeret, cukrot árazza.
Aztán itt van egy másik összesítés, szintén a Központi Statisztikai Hivataltól. Tavaly 1 997 784 ember részesült öregségi nyugdíjban, ebből 20 523-an voltak, akiknek az ellátása nem érte el a 40 ezer forintot. Több, mint 504 ezer idősnek, a nyugdíjasok mintegy negyedének járandósága kevesebb, mint 240 ezer forint, ők ma már pár ezer forinttal többet kapnak, a januári, kötelező emelés okán.
És persze, lehet azon vitatkozni, hogy kinek miért ilyen alacsony az ellátása, meg úgyis jön a 13. havi nyugdíj, és, hogy kell egy szabály, ami meghatározza az éves emelés mértékét, meg, hogy be kell osztani a pénzt. De ezért abban talán mindenki, vagy legalábbis sokan egyetértenek, nincs az rendjén, hogy a nyugdíjasok negyede szegénységben él, százezrek nyomorognak életük végéig. Az, hogy idős embereknek a hónap közepétől már csak a legolcsóbb kenyérre, vagy még arra se fussa, vagy, hogy ne legyen pénzük fűtésszámlára, a tűzifa megvásárlására, az összes felírt gyógyszerre, elfogadhatatlan. A lakásfelújításról, vagy egy háztartási gép cseréjről már ne is beszéljünk. Sőt, az idősek kiadásait is növeli az egészségügy kritikus helyzete, zsebből kell fizetni a orvosi vizsgálatokért, ha a diagnózisra, beavatkozásra nem akarnak, vagy nem tudnak hónapokat várni.
Milyen kormány az, amelyik hagyja ezt?
Szinte naponta szólalnak meg, írják ki a Fidesz politikusai: megvédik a nyugdíjak vásárlóértékét, és idős honfitársaik számíthatnak rájuk. Így volt ez a kötelező januári emelés előtt is, és talán még nagyobb vehemenciával várható majd az önfényezés a 13.havi ellátás utalásának környékén. Mert az önfényezést magas szinten űzik, pedig örömködésre, büszkeségre semmi okuk, a szégyen az, amit érezniük kellene. A valóság az, hogy a nyugdíjasok rohamos elszegényedésének oka maga a Fidesz. Az Orbán-kormány döntött úgy, hogy eltörli a januári nyugdíjemeléshez alkalmazott vegyes indexálást, pedig azzal felerészben a keresetnövekedésből is részesültek az idősek. Ha ma is ezt használnák, legalább 10 százalékkal, körülbelül 20 ezer forinttal lenne magasabb az átlagnyugdíj. De a hatalom úgy rendelkezett, hogy csak a tervezett – tehát nem is a valós – infláció határozza meg a kötelező emelést, és csak a nyugdíjak reálértékének megőrzése a cél. Ami mondjuk ki, azt is jelenti, hogy egy nyugdíjas életszínvonala még akkor sem javulhat, ha szárnyal a gazdaság, a bérek pedig lendületesen emelkednek. A nyugdíjasokat tehát vegetálásra ítélte a Fidesz, a fejét is elfordítja azoktól, akik a hónap utolsó napjain éheznek, és a szívgyógyszer mellett már nem tudják kiváltania vérnyomáscsökkentőt .
A hatalom ezt eltartott kisujjal nézi. A szép szavak és a máz másról szól, de az idősek jóra, jobbra nem számíthatnak.
