Másfél héttel ezelőttig lehetett jelentkezni a Budapest Roma Ösztöndíjpályázatra, roma tehetségeket támogatnak havi nettó 20 ezer forinttal. A pénz szabadon felhasználható, és az eddigi tapasztalatok szerint taneszközökre, versenyekre, ruházatra, telefonra, laptopra költik. Az összeget augusztusig kaphatja a legfeljebb 40, általános vagy középiskolás jelentkező, akiktől többek között jó tanulmányi eredményt várnak el, és az önismerettől kezdve a sportig bármilyen területet megjelölhetnek, amiben fejlődni szeretnének.
Vajon mennyit segít egy ösztöndíj egy leszakadó társadalmi rétegbe született gyereknek? Társadalmilag hasznos tevékenység, sajátos attitűd, velünk született adottság, több összetevő erős motivációval megspékelve – számos definíciója létezik a tehetségnek. Az adottságoknak egy olyan kincsestára, amelyet vétek nem kihasználni. Ez lenne egy közösség, egy egész ország érdeke: ha már van bennünk velünk született képesség valami nagyszerűnek a véghezvitelére, kaphasson szabad utat a fényre. Nálunk azonban, ahogy a lapunknak megszólaló szakértők szavaiból kisejlik, nincs valós törekvés kormányzati részről.
Megoszt és uralkodik
A felkarolás tényleges munkáját a civilek végzik, és egy ösztöndíj, bár az adott gyereknek sokat jelent, a felszínt glazúrozza, a mélyt meg elnyeli az űr sötétje. Ráadásul azoknak a gyerekeknek a többségét, akik kívül esnek a látómezőn, ezek a kezdeményezések el sem érik. Most már szinte egyáltalán nem vállal szerepet az állam civil program támogatásán keresztül a roma tehetségek felkarolásában. Ezt Szőke Judit, az Új Start Alapítvány igazgatója taglalja a Visszhangnak.
„Talán 2010-15 körül voltak hasonló állami pályázatok, azóta nem jellemző. Mi is magunkra maradtunk, civil forrásból működünk. A Nemzeti Tehetség Program megmaradt ugyan – erről indulásakor azt lehetett gondolni, hogy a legszegényebbek, köztük a romák is beleférnek –, mi viszont azt láttuk, hogy inkább a középosztályra hegyezték ki, nagyon gyenge az esélyegyenlőségi láb. Ezért kezdtük a saját utunkat járni. Meg akartuk mutatni, hogy ebben a közegben hogyan lesz jó egy tehetségprogram, milyen komplex támogatásokat kell ahhoz nyújtani, hogy a tehetség valóban utat törhessen. Nem is tehetséggondozásnak, hanem tehetségmentésnek szoktuk nevezni” – halljuk a budapesti központú szervezet vezetőjétől.
Bár a cigány gyerekek tehetséggondozásáról érdeklődünk, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője előrebocsátja, hogy ők nem etnicizálják a társadalmi leszakadást, mert a gyökereket nem a roma identitásban, hanem a generációs szegénységbe szorult szocializációban látják. „Ezeknek a gyerekeknek a felzárkóztatása ma nincs fókuszban – magyarázza –, és ez egy szegregálódó vagy már szegregált iskolahálózatot eredményezett. Tény, hogy az ide járó gyerekek nagy része valóban roma.
