Minden szempontból felzaklató és provokatív alkotás Marielle Heller új filmje, az Éjszakai szuka, melyben a hatszoros Oscar-jelölt Amy Adams átváltozik kutyává, hogy ezzel oldja a mindennapok frusztrációit. A színésznő az „anya” nevű karaktert alakítja, aki korábban festőművész volt, de fia születése kapcsán főállású háztartásbeli asszony lett. Férje (Scoot McNairy) afféle hétvégi apa, miután munkanapokon folyamatosan üzleti úton van, így a nő kvázi egyedül neveli kisgyermekét (Emmet és Arleigh Snowden ikerpár meglepő alakítása).
Tiszta helyzet és ebből lehetett volna egy konvencionális drámát készíteni, de Heller úgy döntött, minden szinten csavar egyet a produkción.
Például bedobja a humort, afféle kikacsintós, ironikus stílusban, amikor Adams tovább gondol egy-két jelenetet, hogy például mosolygás helyett épp felpofozná azt, akivel beszél. Aztán jönnek az ennél agyeldobósabb helyzetek, amikor eleinte az anya elkezd kutyaként viselkedni. Aztán farkat növeszt, jönnek a kutyusokra jellemző extra mellbimbók és persze a polgárpukkasztó viselkedés.
A Rachel Yoder azonos című regénye alapján készült film egyértelműen azt sugallja, hogy sokkal „humánusabb” a kutyák közege, mint az elidegenedett modern emberi társadalom, amelyben ha valaki nem alkalmazkodóképes, akkor a jutalma a konstans frusztráció. Abban pedig egészen vakmerő, hogy ezt nem egyértelműen fejezi ki – a film igyekszik minél zavarosabban fogalmazni, „mit is nézek” dilemmába taszítva a nézőt. Mert, kérem szépen, mi is ez a film? Társadalomkritika? Testhorror? (Kifejezetten nem tetszett a farokfelfedezős jelenet.) Kutyakomédia? Vagy egy komplett és pofátlan provokáció? Talán mind az egyeben, elismerve. hogy olykor a jelentetek átütőek, máskor már csaknem kínosak.
De ezt tudjuk be pozitívumnak, elvégre a produkciót egy hollywoodi stúdió finanszírozta, azok pedig nem szoktak ennyire bátrak lenni. Hovatovább egészen üdítő, hogy az Éjszakai szuka totálisan távolt tartja magát az álomgyári giccstől, a kötelezően ábrázolt családmodelltől, és még az sem csökkenti az erényeit, hogy masszívan feminista nézőpontból készült.
Persze, ha gonosz akarnék lenni, akkor ugyanezeket a tényeket hibaként is el tudnám könyvelni, megtoldva azzal, hogy a sok közhelyet nem lehet hova tenni. Hiányzik a művészet? A főállású anyaság ciki mostanság? Az én fontosabb, mint a família ideája? Ha egy nő eredeti akar lenni (vegyük a kutyaként való viselkedést annak), akkor azt nem kell elismerni, sőt?
Szóval, zavarba ejtő kis darab az Éjszakai szuka – tegyük hozzá, zavarba ejtő a magyar címe is. Ambivalens provokáció, posztmodern alkotás, amelyben Amy Adams remekel, de hát a teljesítményét nyilván nem veszi észre a díjosztó társadalom. De képzeljük már el, amikor egy komoly sztár elvállalja, hogy kutyaként tekintsen rá a világ! Amy Adams alázata példátlan. Ám az egész film kicsit olyan, mint egy szerencsétlen kutya, akiről látjuk, hogy szenved, de mégsem segítünk rajta. Értjük, érezzük, látjuk, de mégsem. Mert kegyetlen emberek vagyunk.
De legyünk nagylelkűek: Marielle Heller alkotása az év első igazán besorolhatatlan műve. Ha valaki az egyediséget keresi, akkor itt álljon meg. Megtalálta.
Infó: Éjszakai szuka. Bemutatja a Disney+
