“Azt hihetnénk, hogy valószínűtlenül hangzik, de mindig érdekesnek tartottam, mekkorát tudnak emberek tévedni, különösen akkor, ha állatok méretét kell megtippelniük. Nessie lehet sodródó hulladék, vagy egy hosszú nyakú kormorán, amelynek teste mélyen a víz alatt van” - magyarázza Tim Coulson az Oxfordy Egyetem zoológusa, aki szerint nagyon egyszerű magyarázata van a Loch Ness-i szörny legendájának. Biológiai lehetetlenségnek tartja, hogy egy ilyen állat létezhessen, nincsenek csontleletek a környéken, egyetlen halászháló sem fogott még ilyesfajta szörnyet.
Bár a skóciai Loch Ness tó 36 kilométer hosszú, és 230 méter mély is lehet, és több édesvizet tárol, mint anglia és skócia összes többi tava összesen, ahhoz mégis csak kicsi, hogy egy dinoszaurusz kolóniát eltartson, ráadásul vize zavaros, ami megnehezíti a zsákmányszerzést, és a hal is kevés benne.
A Jeti, a Nagyláb és Nessie úgynevezett kriptidek, vagyis olyan állatok, amelyekről szóbeszédek terjednek, több szemtanú látta őket, de a hivatalos zoológia nem fogadja el létezésüket, velük foglalkozik a kriptozoológia. Kezdetben a hegyi gorilla, a komodói sárkány, és az okapi is kriptid volt. Nessie első említése 565-ből való, legendája szerint Szent Kolumba megmentett egy embert a szörnytől. 1933-ban kétszer is látták, a nevezetes fénykép 1934. április 19-én készült, de kiderült, hogy hamisítvány: játékhajóra erősített idomok közeli fényképezésével készítették.
Mint Coulson a The Europeanban írja, ma már azokon a helyeken, ahol ezek a lények élhetnek, kameracsapdák százait helyezték ki, melyek sok éve működnek, és még egyik sem rögzített jetit, nessie-t, nem találták meg ezeknek a kriptoidoknak a tetemeit, csontjaikat. Coulson tudományos munkája részeként foglalkozik kameracsapdák képeinek elemzésével, pontosan leírja milyen következtetéseket lehet levonni ezekből, mik a kritériumai annak, hogy azt lehessen állítani, egy új faj tűnik fel rajtuk, vagy éppen mi lehet az oka annak, ha egy létező nem látszik.
A Loch Ness-i szörnyről készült állítólagos fényképek elmosódottak, hitelességük nem igazolható.
A nagylábúakat egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint pedig pontosan azon a terület határon belül látják, amely a fekete medvék otthona.
Jason Gilchrist, az Edinburghi Egyetem ökológusa szerint a nessie-észlelés öngerjesztő folyamat. “Az emberek szeretnének látni valamit, ami ritka vagy speciális - ez természetünk része -, és mi lehetne speciálisabb, vagy ritkább, mint a Loch Ness-i szörny. A legenda a tóhoz vonzza őket, mert látni akarják a szörnyet, így azután olyan dolgokat, amelyeket máshol észre sem vennének, ott bizonyítéknak tekintenek” - mondta MailOnline-nak.
Érdekes módon azonban Coulson teljesen másképp vélekedik a földönkívüli életről. Szerinte ugyanis az univerzum végtelen kiterjedése miatt valószínű, hogy más életformák is léteznek.
Az univerzum hatalmas és csak kicsiny részét ismerjük: csak a Tejútrenszerben 100-400 milliárd csillag létezhet, a galaxisok száma pedig 200 milliárd vagy két billió lehet. Rádiójeleket alig több, mint száz éve tudunk fogni, és annak az esélye, hogy civilizációk, amelyek csak száz vagy ezer évig képesek csak létezni, közel egymáshoz, egy időben éljenek elenyészően kicsi. A probléma, hogy jelenleg nem is tudjuk, hogyan fedezzük fel a világegyetemet könnyen és gyorsan. Ha ez a helyzet más fajokkal is, akkor nem fogunk velük találkozni, mégha egészen közönségesek is a kozmoszban.
Mindazonáltal fedezünk fel új fajokat itt a Földön folyamatosan, de ezek kicsik: madarak, rágcsálók, rovarok. Coulson sajnálja, de tudományos alapokon be kell ütnie az utolsó szöget a kriptoidok, így nessie koporsójába is.
