Budapest elbír még egy-két felhőkarcolót. A budai Vár meghamisított múltja után néhány kortárs jel még valamiféle építészeti egyensúlyt is hozhat(na). De ez aligha magassági kérdés. Attól még lehet rút, hogy az égbe ér, ahogy törpetornyok is lehetnek gagyik. Fontosabb, hogy mennyire lesz egyedi, izgalmas, jövőt igéző. Az emirátusi befektetői csoportnak lenne pénze efféle úri huncutságokra. Dubaj ékessége, a 828 méter magas Burdzs Kalifa az emirátus ambícióinak és innovatív szellemének szimbóluma. Az Andrássy út folytatásaként épülhetne egy eltérő építészeti karakterű negyed, például a párizsi La Défense mintájára, amelynek jelképe, a La Grande Arche a Diadalív pandantja.
Csak éppen nem tudni, hogy mi a valódi cél: belgrádi profitmaximalizálás vagy dubaji önfényezés. A kijelölt arab befektető által Grand Budapestre keresztelt negyed lehet európai referenciaberuházás vagy egyszerű tőkekihelyezés. Ez az ő döntésük. S éppen ez a legnagyobb baj a mini-Dubajjal: a magyar kormány átengedte a döntés a jogát.
Józanul nehezen magyarázható célból eladtak 85 hektárt a Hősök tere mögött anélkül, hogy kaptak volna bármiféle garanciát az építészeti minőségre. Sőt, még azt a vékonyka gyeplőt is eldobták, amit a jelenleg hatályos építési szabályok betartatása jelenthetne, hiszen a magyar kormány már be is vállalta, hogy a kényük szerint átírja azokat. Aligha mentek volna bele ebbe a feltételbe, ha nincs erre kormányzati szándék. Lázár János ugyan prüszköl, mondván nem enged semmiféle felhőkarcolót építeni, de a Mol-torony ellen is felhorgadt és lám megépült.
Orbán Viktort aligha ez az 50,9 milliárd vonzotta, pláne 3 részletben, 14 év alatt. Némi rosszindulattal könnyen beleláthatunk a projektbe egy óriási beintést Karácsonynak és az eredendően bűnös, töretlenül dacoló Budapestnek. De a Városliget, a budai Vár grandiózus átalakítási vágya is ott lappanghat, az a belső kényszer, hogy nyomot hagyjon kitörölhetetlenül. És a NER-t is táplálni kell. A pénz viszont az unióval való értelmetlen háborúskodás és az egymást követő rossz gazdasági döntések miatt elfogyott. Ilyenkor kellenek a nagy barátok. Csakhogy az oroszoknak nincs, Kína pedig nem vállalta fel a Budapest brutális ellenállásával való szembeszállást. Az Emirátusok nem kényeskedik.
Az orbáni kisember örök vágya nagyságának bizonyítására egyre kockázatosabb alkukba sodorja az országot. Azt gondolja, hogy uralja a helyzetet és ő játszik, nem vele játszanak. Nem ez lenne az első eset, amikor elszámította magát. Arra például aligha számított, hogy a MÁV képtelen kiüríteni a területet és elszállítani a szemetet. Az is meglepetésként érhette, hogy a főváros elővásárlási jogát nem lehet helyből semmisnek mondani, kapkodva felvásároltatta embereivel a másik jogtulajdonos céget, ha beüt a krach, akkor majd azoknak adják el, tőlük veheti meg az arab befektető. Lehetne vaskos felár, zsíros megbízások.
Bukott már el Budapesten nagy terv. De most nem a kormányzati negyed pártos építőivel van dolga a városnak. Az Emirátusok kemény játékos és az Orbán-kormánynak lassan nem lesz vesztenivalója.