Mark S. makroadat finomító titokzatos és fontos munkát végez a Lumon nevű multinacionális cégnél. Az irodaház liftjéből kilépve egy mesterséges fénnyel megvilágított, labirintusszerű folyosón át jut el az irodáját, ahol már várja három másik nyakkendős-öltönyös munkatársa, akik egy Commodore 64-hez hasonló ódivatú számítógépen végzik ugyanazt a titokzatos és fontos munkát, amiről fogalmuk sincs, hogy mi is valójában.
Mark Scout és kollégái egy különválasztás nevű műtéten estek át, amelynek során két részre osztják a tudatukat. A „kinti” Mark reggel bemegy a munkahelyére, beszáll a liftbe, ahol egy sípolás jelzi, hogy a tudata átkapcsolt a „benti” énjévé. A külvilágtól hermetikusan elzárt bentiek semmit sem tudnak a nyolc órás munkán kívül eső privát életükről, egyfajta naiv plüssállatként szenvedik el a kintiek helyett a modern világ kellemetlen rítusait. Az unalmas meetingek, erőltetett csapatépítő tréningek, fárasztó munkahelyi intrikák: ezektől mind megkímélik a kinti énjüket. Ami pedig még fontosabb: a kintiek naponta nyolc órára megfeledkezhetnek az életüket sújtó tragédiákról és nehézségektől. Mark az autóbalesetben elhunyt felesége halálát igyekszik a módszer segítségével feldolgozni. A munkaidő leteltével a kintiek mintegy álomtalan álomból ébredve autóznak vissza kertvárosi életükbe.
A bentieknek azonban a kék ég helyett mesterséges fény, a pázsit helyett könnyen tisztítható padlószőnyeg, közösségi élmények helyett pedig olyan abszurd csapatépítő tréning jutnak, mint geometrikus formákra vágott dinnyeszeletek elfogyasztása vagy egy ódivatú bakelitlemez taktusaira való rövid táncolási lehetőség. A munkahelyi felügyelőjük, Mr Milchik olyan hangon beszél a bentiekhez, mintha egy csoport duzzogó óvodást igyekezne meggyőzni arról, hogy milyen nagyra nőnek majd, ha megeszik a spenótfőzeléket. Makulátlan céges mosolyában egyaránt ott csillog a jutalmazás és fenyítés hatalma is. A különválasztott részlegének vezetője, Mrs Cobel. Az ezüstös hajú és részvétlenül áttetsző tekintetű ötvenes nő a 17-ik századi inkvizítorok radikalizmusával irányítja a tudatlanságban tartott bentiek életét. Patricia Arquette bravúrosan mutatja meg az érzelmi ürességet, amelyet a Lumon alapító Kier Eagantől származó, pátosszal teli idézetekkel tölt ki és suttogó nyugalmát olykor hisztérikus dühkitörések szakítják meg.
A Különválás a felszínen egy 21-ik századi fabula az üvegkalickába terelt, mágneskártyával megjelölt középosztályról, amely élete javát értelmetlen munkákat végez cafeteria juttatásokért és céges autóért cserébe. A témában ajánlott olvasmány a pár éve elhunyt anarchista antropológus, David Graeber Bullshit jobs című könyve. A sorozat mélyrétege azonban egy thriller narratívájával kalauzol el minket az identitás félreeső padlásszobáiba, a technológia erkölcsi határterületeire.
A tér és forma, a design és színek éppúgy hordozói a Különválás üzenetének, mint a titokzatos vállalat munkatársai. A Lumon irodaház forgatási helyszínéül szolgáló Bell Parks irodaépületet az a finn-amerikai Eero Saarinen tervezte, aki számos ipari létesítmény mellett (a John Deere traktorgyár illinoisi irodaháza) St. Louis legismertebb látványosságát, a nyugat felé tartó telepeseknek emléket állító Gateway Arch acélglóriáját is megrajzolta.
A színhasználat is szándékos üzenettel bír. A bentiek világában a mindenható vállalatot képviselőinél a kék szín a domináns, míg a gyermeki sorban tartott „kettéválasztott” dolgozókat a tavaszi pázsit zöld színe nyugtatja a hatalmas és üres irodájukban. A tárgyak formatervezésénél egyfajta retro-futurizmus vezethette a díszlettervezők kezét. A huszadik század közepén uralkodó öltöny-nyakkendős kapitalizmus kellékeit látjuk lépten-nyomon: írógéphez hasonló billentyűzetek, katódcsöves monitorok, katonás rendben sorakozó írószerek fogadnak minket, amelyek mind a Lumon cég logóját viselik.
A bentiek szépérzékét egy másik titokzatos osztály, az Optika és Design szorgalmas munkatársai formálják. A képek azonban nyilvánvaló inspirációt merítenek a művészettörténet nagy alkotóinak műveiből. Az észak-amerikai nagy tavakat egy szirtről figyelő férfi alakja Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger felett című alkotását idézik. Az ősz szakállú férfi a Lumon alapítóját, Kier Eagant ábrázolja, akit az amerikai karizmatikus egyházakhoz hasonló vallásos áhítat övez a vállalaton belül. A művészet propaganda célokra való felhasználása itt azonban nem áll meg. Az „Optika és Design osztály könyörtelen barbársága” festmény már Francisco de Goya „Szaturnusz felfalja gyermekét” képének felkavaró jelenetét utánozza. A festmény azt ábrázolja, hogy a osztály tagjai brutálisan rajtaütnek az adatfinomítókon gyanútlan csoportján. Az ilyen képek nyilvánvalóan félelmet és gyanakvást keltsen cég egymástól szeparált részlegek dolgozói között. A steril, mégis idillinek látszó munkahely vizuális arculatában tehát megjelenik a személyi kultuszt, sőt a gyűlöletkeltést szolgáló propaganda is.
A kinti világban ellenben a meleg narancssárga tónusok a jellemzőek, azonban tárgyak itt is arra szolgálnak, hogy összezavarják a néző érzékelését térben és időben egyaránt. A Mark szomszédjában lakó Mrs Selvig/Cobel egy hófehér 1975-ös Volkswagen Rabittel közlekedik, amelyet 1975-ben kezdtek gyártani, míg a főhős egy 1990-es években futó 940 vagy 960-as Volvóval jár a munkába. A kintiek laptopokat és okostelefonokat is használnak, egy reklám szerint már Lumonnak már 206 országban van irodája, míg ma összesen 195 nemzetközileg elismert állam létezik. A TV sorozat ötletét és forgatókönyvét Dan Erikcson jegyzi, az epizódok többségét pedig a Hollywoodban inkább könnyedebb színészi munkáiról ismert Ben Stiller rendezte. A főbb karakterek között Adam Scottot, John Turturrót és Christopher Walkent köszönthetjük.
