Egy szép, téli reggelen a munkába indulás előtti, otthoni kávézgatása közben csengettek. Amikor ajtót nyitott, félresöpörték az útból, majd rendőrök és NAV-osok lepték el a házat. Kérdezés nélkül lefoglalták a digitális eszközeit, majd rövid úton előzetes letartóztatásba helyezték, hogy aztán, közel fél év elteltével ugyanilyen random módon, egyik napról a másikra kiengedjék őt. Mi történt a két időpont között? – erről beszél interjúnkban a férfi, akit Kecskeméti úrnak neveztünk el. Évek teltek el azóta, de még mindig felzaklatja az emlékek felidézése.
– Hogyan kezdődött a cégnél a munkája?
– Egy szakmai team felkérésére először külsős tanácsadóként dolgoztam egy nagy léptékű ipari terven, azonban mielőtt beindult volna az operatív munka, felajánlották, hogy dolgozzak alkalmazottként az időközben megalapított cégben. Elvállaltam, mert tetszett a projekt, amelyet én dolgoztam ki, és attól kezdve a vállalkozás szakmai részét vittem. A pénzügyi dolgok háttere nemcsak hogy nem érdekelt, rálátásom sem volt erre. Nekem kizárólag az volt fontos, hogy a megfelelő pénzeszköz rendelkezésünkre álljon az operatív munka beindításához, ami azonban csak nem kezdődött el. Eltelt egy év, kettő, húzták-halasztották. Érezhető volt, hogy bizonyos befektetői csoport meg akarja szerezni magát a projektet, ami akár aranytojást tojó tyúk is lehetett volna. Úgy látom, hogy nem a jelenlegi, hanem a mindenkori hatalom sajátja ez a fajta gazdasági hatalomszerzési arrogancia a politikai térhódítás bővítése és fenntartása érdekében. És bizony megköveteli a gyalogos áldozatokat. Az a pénz, amivel az ügyvezető fenntartotta a céget, idővel kifogyott, ezért beborították a céget. Ekkor tartóztattak le engem. Amikor bevittek, azonnal kihallgattak, de csak azt tudtam elmondani, amit most is. A nagy, büdös semmit. Gyorsan kiderült, hogy azok közül, akikről kérdezgetnek, senkit nem ismerek, nem is találkoztam velük, ők sem ismernek, tehát nekem ahhoz a törvénytelen részhez, amit próbálnak kibogozni, semmi közöm. Egy idő után patthelyzet állt elő, és megkérdezték a nyomozók, hogy jó, de akkor miért hozták be magát? Nem tudtam rá válaszolni. Ennek ellenére bent tartottak előzetesben. Csak ültem összezavarodva a zárkában. Nem volt több kihallgatás, szembesítés, nem vádoltak meg, két hétig nem történt semmi. Aztán meghosszabbították az előzetest harminc nappal.
– Mivel indokolták?
– Semmivel. Ismételgettem, hogy amiről meg akikről kérdeznek, nem tudok, nem ismerem őket, de bizonyíték megsemmisítésének lehetőségére, összebeszélésre meg hasonlókra hivatkozva megkaptam a harminc napot. Az is két hét után derült ki számomra, hogy két elsőrendű vádlott van, az ügyvezető és a finanszírozó, de őket nem vitték be, szabadlábon védekezhettek.
– Önnel akarták elvitetni a balhét?
– Igen, valószínűleg. Megvádolták ugyan őket, de nem kerültek be. Érinthetetlenek.
– Mi történt a harminc nap alatt?
