Ha ritkán is, de az élet ismétli magát. Legutóbb, pontosabban eddig, csak a 2006-os helyhatósági választáson fordult elő Békés megyében – s nagy valószínűséggel az egész országban –, hogy egy városban csupán egyetlen jelölőszervezet aspiránsai jutottak be a képviselő-testületbe. Akkor Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése után voltunk, amely elképesztő hullámokat vetett. A beszéd hazugságoktól, féligazságoktól, manipulációktól és tényektől vegyes politikai következményei pedig máig jól érzékelhetőek. A bal-, illetve balliberális oldal azóta, közel húsz éve nem tud talpra állni. Az elhíresült beszéd nyomán a 2006-os önkormányzati választást fölényesen nyerte a Fidesz, ahogy a 2010-es országgyűlési választást és azóta mindegyiket. De maradjunk annál a viharsarki településnél, Tótkomlósnál, ahol képviselő-testületbe bekerülő mind a tizenhárom jelölt a Fidesz aspiránsa volt 2006-ban. Ez azt is jelentette, ennél rosszabb eredményt akkor sem ért volna el az akkori helyi baloldal, ha egyetlen pillanatig sem kampányolnak és egy árva képviselőjelöltet sem indítanak. Akkori totális vereségük nem volt örök érvényű. A 2006-ban még MSZP-s színekben indult Zsura Zoltán független jelöltként 2019-ben megnyerte a polgármester-választást a dél-békési kisvárosban, Tótkomlóson, és pozícióját 2024-ben is meg tudta őrizni. (A lassan emberöltővel ezelőtt történtekről az Élet és Irodalom 2006/49. számában írtam riportot Szabadon választott egypártrendszer címmel.)
Minden különbségével együtt hasonló eset történt a tavalyi önkormányzati választáson egy ugyancsak leszakadó, és erős népességfogyást elszenvedő viharsarki kisvárosban, a régebben virágzó Eleken. Ám a történtek megértéséhez vissza kell menni az időben néhány évet! A 2019-es helyhatósági választásoknak független polgármesterjelöltként, fiatal képviselő-aspiránsokkal indult neki a politikában akkor még ismeretlen, megnyerő fellépésű Szelezsán György. A Zártszelvény SE futballcsapatból és az ahhoz kapcsolódó baráti körből kiindulva látszólag egy civil tevékenységet felvállaló kompániáról volt szó, akik már bőven 2019 előtt felbukkantak a helyi, akkora teljesen kiüresedett eleki közéletben, felrázták azt és szó szerint életet vittek bele. Ha kellett szemétszedési akciót hirdetettek, máskor főzőversenyt rendeztek, vagy éppen pénzt gyűjtöttek az egyik helyi játszótér felújítására. A helyiek többségének tetszett ez a tettvágy, valamint a látványos és eredményes közösségi munka, ám már ekkor többen sejtették, nem egészen érdek- és cél nélküli ez a közösségi aktivitás.
A szervilis „független”
A 2019-es őszi önkormányzati választás ezt igazolta is. Szelezsán György fiatal csapatával a hatalmat akarta átvenni az akkor valamivel több mint négy és félezer lakosú Eleken, ami aztán fényesen sikerült. A voksok több, mint hétharmadát kapta meg, így a kisvárost 17 év óta vezető, kicsit elfáradt és napi munkába beleszürkült Pluhár Lászlót (MSZP-DK) győzte le. Pluhár alig egy évvel azelőtt, a 2018-as parlamenti választáson az Eleket is magában foglaló gyulai központú választókerületben harmadik lett a Fidesz és a Jobbik jelöltje mögött.
Rejtély vagy nyílt titok? – nem is könnyű eldönteni, hogy a 2019-es helyhatósági választáson a Fidesz-KDNP színeket képviselő Tolnai Péter, a Békés megyei önkormányzat alelnöke miért is indult Eleken a városvezetői posztért. Megszégyenítően kevés szavazata személyének is szólt, de arra is rávilágított, hogy a kormánypárt kihátrált saját hivatalos jelöltje mögül és a papíron független Szelezsánt támogatta. Hogy az öt évvel ezelőtt városvezetővé választott Szelezsán György mitől is volt „független”, alighanem fogós kérdés. A kormánypártoktól és annak térségi parlamenti képviselőjétől a legkevésbé sem. Nagyon sokszor lehetett látni az országgyűlési képviselő Kovács József (Fidesz-KDNP) társaságában mindenfajta politikai eseményen, az iránta való hűsége, odaadása, alázata, de egyszerűbb, ha szervilisséget mondunk, nem maradt rejtve. Erre nem is ügyelt a papíron még mindig független városvezető.
Eleken 2022 novemberében újjáalakult a Kereszténydemokrata Néppárt, ami azt jelentette, hogy az utóbbi húsz évben egyetlen alkalommal önállóan meg nem méretkező, Fideszhez kapcsolódó szatellitpártnak Eleken helyi szervezete kezdte meg működését, amelynek vezetője Szelezsán lett. De már fél évvel korábban, 2022 áprilisában, közvetlenül az országgyűlési választás előtt árulkodó volt, hogy az eleki „független” polgármester – egy vessző különbség nélkül – ugyanabban az ajnározó szövegben ajánlotta városa lakosainak, hogy csakis fideszes Kovács Józsefet szabad megválasztani parlamenti képviselőnek, mint tette azt a közeli Sarkad fideszes polgármestere, egyben a Fidesz-MPSZ Békés megyei választmányának alelnöke, Mokán István.
2019 és 2024 között egyetlen ellenzéki képviselő ült az eleki képviselő-testületben, az MSZP és a DK színeiben: Pelle László tanár és iskolaigazgató, aki régi motoros a helyi közéletben. „Ha a testületben mindenki fideszes, akkor a jövőben nem lesz sok vita az üléseken” – mondtam a legutóbb újraindult, de a képviselő-testületbe be nem került Pellének. „Eddig sem volt” – mondta lakonikus tömörséggel a volt baloldali önkormányzati képviselő. A legutóbbi ciklusban arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak arra hivatkozva nem fogja támadni az előterjesztéseket, hogy azokat a polgármester jegyzi. Ráadásul a napirendi pontok döntő többségének nincs semmi köze az aktuálpolitikához, mert fejlesztésekről, támogatásokról, segélyekről és településüzemeltetésről szólnak. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy nem csupán addigi hazug függetlenségével szakított Szelezsán, hanem egy kivételével képviselőjelöltjeinek mindegyikét lecserélte, s ez a húzása bejött. Irányváltását jól mutatja, hogy egyik képviselőjelöltje, ma már alpolgármestere az a Purecse Brigitta lett, aki hosszú évek óta a térség fideszes parlamenti képviselőjének, Kovács Józsefnek a bizalmi embere, egyben a kabinetfőnöke, jelentsen ez titulus bármit is.
Erőforrások közötti különbség
Az eleki közvélemény néhány véleményformáló alakja szerint Szelezsán helyben ismert, aktív, jó kampányoló embereket nyert meg magának. Mások szerint viszont az egykori baloldal aktivistáinak és szimpatizánsainak döntő többsége vagy elköltözött, vagy megöregedett, vagy meghalt, így a verseny igencsak egyenlőtlen volt. „Nagyjából kihalásos alapon eldőlt” – mondta nem kevés cinizmussal a hangjában egyik nevét nem vállaló helyi forrásunk. Többek szerint elképesztően nagy volt különbség a Szelezsán-féle Fidesz-csapat és a Stumpf János vezette civil jelölőszervezet kampánya között a tavalyi választásokon. „Az erőforrások között nehezen kifejezhető különbség volt, s annyi rendezvénye, kitelepülése, szórólapja, hétvégi zenés összejövetele és pörköltfőzése volt a kormánypárt helyi csapatának, amivel nem lehetett versenyezni. Néha úgy tűnt, Eleken csak egy csapat kampányol, miközben tényleg volt egy másik jelölőszervezet, polgármester- és képviselő-jelöltekkel” – mesélte egy anonimitást kérő helyi értelmiségi.
Egy nappal a június 9-i voksolás előtt a kicsit hosszú és nyelvtörő nevet választó civil szervezet, az Elekiként Elekiekkel Elekért jelölőszervezet ezt kommunikálta: „Az elmúlt időszakban egy nagyszerű csapat kovácsolódott belőlünk. Sokat nevettünk, együtt szereztünk közös élményeket, együtt lendültünk át a nehézségeken. A kampányunkat a személyes találkozásokra és az eleki emberek problémáinak meghallgatására összpontosítottuk, ahelyett hogy a közösségi média felületeinkre koncentráltunk volna.” Ha így is élték meg, a szavazatok száma ezt a legkevésbé sem igazolta vissza az ellenfeléhez képest kicsinyke kampányköltségvetéssel dolgozó csapatnak. Ugyanis Szelezsán György az öt évvel azelőtt több mint kétharmados szavazatarányát 75 százalékosra növelte, ellenben a Stumpf-féle jelöltek közül senki nem került be a képviselő-testületbe. Egyik forrásunk megkérdőjelezte, hogy a civil csapat mennyire volt valóban pártoktól távol álló és a helyi Fidesz-KDNP ellenpólusa, ugyanis soraikban feltűnt a Fidesz-MPSZ korábbi városi szervezetének vezetője, Orbán Viktor elkötelezett híve is. (A teljes képhez tartozik, hogy a vármegyei listás és az európai parlamenti voksolást is nagy fölénnyel nyerte Eleken a Fidesz-KDNP. Az EP-választáson a Tisza Párt a 20 százalékot sem érte el.)
Kiürült kisváros
„Hogyan állt elő az a helyzet Eleken, hogy csak a Fidesz-KDNP jelöltjei jutottak be a képviselő-testületbe, mik lehetnek ennek az okai és magyarázata, s ezzel megvalósult-e helyben az egypártrendszer?” – kérdeztük Turóczy Andrástól, aki egy kicsit kakukkfióka ez eleki kormánypárti frakcióban, ami egyszersmind a teljes testületet is jelenti. Ugyanis Turóczy jelölőszervezeteként csak a KDNP-t tüntette fel, bár kérdés, van-e ennek bármilyen tartalmi jelentése. Másrészt a 2019 választás után a helyi járdalapok felszedése és értékesítése miatt büntetőeljárásig menő vitája volt az akkor hivatalba lépő új polgármesterrel, Szelezsánnal, ami később elsimult. A régi testületből kormánypártiként egyedüli hírmondónak maradt kereszténydemokrata képviselő elhárította a személyes találkozó lehetőségét, csak írásbeli válaszra hajlott. Azt is úgy, hogy „konkrét, személyeket érintő kérdésekre” nem hajlandó reflektálni. Végül az ígért írásbeli válasz is elmaradt.
„Ahogy vidéken, a községekben és a kisvárosokban, de sok esetben már a középvárosokban is, mára nincs ellenzéki párt. Eleken is ez a helyzet. Nincs szervezet, nincsenek aktivisták, nincs kampány. Sok település közéleti értelemben is kiürült. Itt helyben több, korábban szocialista szimpatizáns is azt mondta nekem, hogy majd az önkormányzati választáson a Fideszt támogatja és Szelezsánra fog szavazni. Mit lehet erre mondani?” – kérdezte szemöldökét felhúzva egy, a kisvárosból jó két évtizede Békéscsabára költöző, nyugdíjas éveit most kezdő férfi, aki hajdan benne volt a helyi közéleti sűrűjében. Mindehhez hozzátette, olyan helyzet, hogy csak egy jelölőszervezet aspiránsai jutnak be a testületbe, csak 10 ezer fő alatti településen történhet meg. Ugyanis az ún. kislistás voksolás nyomán a legtöbb szavazatot szerző jelöltek esetében ott húzzák meg a vonalat, ahány képviselő bejut a helyi döntéshozó fórumba. „Magyarán, nincs kompenzációs lista és egy kis szervezéssel, mozgósítással, netán Kubatov-listával csuda eredményekre lehet jutni” – magyarázta a helyzetet.
Akad olyan helyi is, aki az egyházak, különösen a katolikus pap, Fazakas Gusztáv atya politikai szimpátiáját is felfedezni véli a választási eredmény mögött. Néhány ember véleménye szerint annyi közös rendezvényen volt együtt Szelezsánnal és a Fideszhez húzó városvezetéssel, a szószékről pedig nemegyszer üzent a híveknek és foglalt állást aktuális kérdésekben. Mások azzal árnyalják ezt a vélekedést, hogy hétköznaponként a hat, vasárnapi misén pedig a negyven hívő aligha jelenthet érdemi befolyásoló erőt.
A megkérdezettek eltérően foglaltak állást arról, mennyire tekinthető Elek jobboldali attitűdű településnek. Tény, hogy a helyi gazdák és leszármazottaik közül ma is dühödten emlékeznek vissza a Rákosi-időkre, s vele együtt a beszolgáltatásra és a padlássöprésre, később, Kádár János alatt pedig a nem éppen önként és dalolva alapított mezőgazdasági szövetkezetre. Ám ennek a fene nagy kommunista-utálatnak élő cáfolata, hogy 2002 és 2019 között, tizenhét éven át MSZP-s polgármestere volt a kisvárosnak Pluhár László személyében. Egy eleki gyökerekkel rendelkező, Budapesten élő csúcsértelmiségi viszont erre azt mondja, a kisebb létszámú közösségekben nem a pártnak, hanem a személyeknek van meghatározó szerepük.
Mások a vidéki, perifériás térségekben tapasztalható teljes kiábrándultsággal és politikai apátiával magyarázzák az eleki helyhatósági választás végeredményét, ahol a szavazást megelőző kampányban Oroszország Ukrajna elleni agressziójával kapcsolatban igen hatékonyan működött a kormány minden elemében hazug béke vs. háború propagandája. „Itt sokan kevés hírforrásból tájékozódnak, a fiatalok, a középgeneráció és az értelmiség – megélhetést és jobb közeget keresve – már elhúzta a csíkot Gyulára, Békéscsabára, Szegedre, Budapestre vagy külföldre. Nem vidám kimondani, de szellemileg, intellektuálisan szinte teljesen kiürült ez a kisváros” – mondta érdeklődésünkre egy fővárosban élő, és évente kétszer Elekre látogató elszármazott.
„Volt néhány ember 2019 után, aki fogadkozott, hogy bemegy a városházára és ráborítja az asztalt Szelezsán Györgyre, amiért a rá voksolók megkérdezése nélkül függetlenből fideszes lett, de aztán nem történt semmi. Ahogy a helyiek az egymás közötti beszélgetésben sokszor felróják neki azt is, hogy ma már több kétegyházi (szomszédos nagyközség – B. T.) dolgozik a polgármesteri hivatalban, mint eleki. Ám a választások eredményében ebből nem tükröződik vissza semmi” – mondta egy egykor aktív közéleti éltet élő helybéli.
Német település, német kitelepítés
Fényes Elek, a közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője 1851-ben német faluként írt Elekről. Aligha véletlenül, mert az egykor volt település a török idők alatt teljesen kihalt, majd 1724-ben – több más Békés megyei településhez hasonlóan – németeket telepített be Würtembergből és Bajorországból a hadiszállításai kifizetetlen számlái ellenében a térséget a császártól megkapó báró Harruckern János György. A dolgos svábok munkájának eredménye a város épületeit nézve ma is tetten érhető. 1854-ben mezőváros, majd e rang megszűnése után nagyközség lett, ahol az 1880-as népszámlálás alkalmával a népesség kétharmada vallotta magát németnek, s mindössze a 10 százaléka magyarnak – a többiek románnak és szlováknak.
A trianoni békedöntés előtt a település Arad vármegyéhez tartozott, s a közigazgatási egység 100 legnagyobb adófizetője közül 30 eleki volt. Ennek alapja a sertéshizlalás volt, az élőárut pedig Budapest, Bécs (!) és Szeged nagy húsfeldolgozóinak szállították a sváb gazdák. Trianon után az új határok mellett Elek elveszítette felvevőpiacai jó részét, s előbb rövid ideig a csonka Arad vármegyéhez, majd 1946-ig a Csanád, Arad, Torontál „közigazgatásilag egyelőre egyesített” vármegyéhez tartozott. 1945-ben sok helyi németet hurcoltak el Szovjetunióba kényszermunkára, nem sokkal később pedig hazai németek kitelepítésének – vagy ahogyan Eleken fogalmaznak: kiűzetésének – legfájdalmasabb fejezetét talán itt írták. Összesen 5619 németet űztek el otthonukból. Ez messze több volt akkor, mint a település lakosságának fele és több mint a kisváros mai, 4320 fős népessége. Elek lakossága 1940-ben volt a legnagyobb, s megközelítette a 10 ezret, vagyis ezt a veszteséget máig nem heverte ki. Máig kibeszéletlen és a helytörténet által kevéssé feldolgozott esemény, hogy az elképesztő nagyságú és kegyetlen kitelepítésben, egyéb más körülmény mellett az is szerepet játszott, hogy sok helyi német a második világégés előtt és alatt csatlakozott a Volksbundhoz, amely jelentős szerepet játszott a Waffen-SS magyarországi toborzásában.
Elek 1996 óta város és 1994 óta kétévente rendezik meg az Elekiek Világtalálkozóját, ami a kulturális műsorok mellett leginkább az egykori Nyugat-Németországba kitelepített svábok és itteni rokonaik kapcsolattartásának ad formai kereteket.
