Németországban nem szoktak télen szavazni: a hagyomány szerint szeptemberben járulnak az uránkhoz. Van azonban valami jelképes is abban, hogy most a leghidegebb évszakban voksoltak. A téli sötétség mintha a mai világpolitikai viszonyok metaforája is lenne. Felborult a hagyományos világrend, Donald Trump adminisztrációja számára az emberi jogok, a demokrácia mit sem számítanak. Amerika naggyá tétele a washingtoni adminisztráció számára azt jelenti: átgázolni másokon.
Európa szenved a gyors geopolitikai változások miatt és riadtan számolni kezdett: mekkora forrásokat kell elkülönítenie a hadseregre arra az esetre, ha az Egyesült Államok magára hagyja a kontinenst, s az amerikai katonákat kivonják földrészünkről. Mekkora euró százmilliárdokat emészt fel, hogy az EU elérje azt: Vlagyimir Putyin ne merészeljen agressziót indítani a kontinensünk ellen?
Olyan kérdésekre kell gyors választ adni, amelyek néhány hónapja még elképzelhetetlenek lettek volna. S a leendő német kancellár, Friedrich Merz egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy az európai telet egy biztató jövőképet mutató tavasz kövesse. Olaf Scholz leköszönő kancellár legnagyobb hibája az volt, hogy elhanyagolta Európát, inkább a német belpolitikára koncentrált. Berlin azonban nem engedheti meg magának, hogy ne Európa vezető erejeként lépjen fel még akkor sem, ha gazdasági szempontból komoly és nem könnyen megoldható problémák gyötrik. Most, hogy Trump egyre csak távolodik Európától, a kontinensnek minden eddiginél nagyobb szüksége van az EU legnépesebb és leggazdagabb országára, hogy biztonságot nyújtson, egyensúlyt teremtsen és megnyugtassa az európai polgárokat: akár Amerika védőernyője nélkül is van élet.
Merz tisztában van azzal, milyen sosem látott kihívásokkal néz szembe. "Látom a demokráciánkat fenyegető veszélyeket. Tekintsünk csak Amerikára, a demokráciák egyik szülőföldjére" - mondta a napokban, s hozzátette: "Ezért fontos, hogy Európában és mi Németországban megőrizzük a politikai stabilitást”.
Az európai szintű stabilitáshoz azonban elengedhetetlen az, hogy Németországnak erős, biztos többségen alapuló kormánya legyen. Ehhez Merznek szüksége lesz az SPD-re, de a szociáldemokraták romokban hevernek, megújulásra van szükségük a katasztrofális választás után. Idő kell a kudarc feldolgozásához. Boris Pistorius védelmi miniszterre hárulhat a feladat, hogy megállítsa a párt erjedését.
Erre mindenképp szükség lesz. Soha ugyanis ekkora befolyásra nem tettek szert a szélsőségesek Európában és félő, ez még csak a kezdet, hiszen ijesztő jövőképet jelent, ha Trump és Putyin együtt támogatják a közös Európát szétzilálni kívánó pártokat. A német rendszer alappillérei egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. Merznek azonban meg kell mutatnia: a demokráciát érhetik támadások, de idővel mindig győzedelmeskedni fog. Bár Emmanuel Macron elég népszerűtlen hazájában, s elnökségéből alig több mint két év maradt, legalább erre az időre össze kell fognia a leendő német kancellárnak és a francia államfőnek, félre kell tenniük főleg gazdasági és katonapolitikai ellentéteiket, mert a német-francia tengely működőképességére nagyobb szükség van most, mint korábban bármikor.
Tény, hogy a német belpolitika kiszámíthatatlanabbá vált az AfD megerősödése miatt. De Berlin még ebben a zivataros időszakban is igyekszik megtartani legfontosabb értékeit, tűzfalat emelni a szélsőjobbal szemben, amely nem lesz a kormány tagja. Az ország feladata az is, hogy utat mutasson Európa más államainak, igazolja azt: a szélsőjobb nem a megoldás, hanem az akadály, a jóléti társadalom legnagyobb veszélye. Kelet-Németországban sem azért annyira népszerű az AfD mert olyan vonzó jövőképet vázolt volna fel: azok, akik a társadalom kirekesztettjeinek érzik magukat, s nem tudták feldolgozni például szeretteik Nyugatra vándorlását, tiltakozásképpen voksoltak a szélsőséges pártra. A következő kormánynak meg kell értetnie a választókkal: ez most nem a tiltakozás ideje, egységet kell felmutatni, mert ha ez nem sikerül, akkor Európa menthetetlenné válik, s a többi hatalom és a trójai falovak martalékává válik.