Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen főcímet fogok látni – így reagált hétfőn a szibériai büntetőlágerből tavaly fogolycserével szabadult Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki aktivista arra a hírre, hogy az ENSZ Közgyűlésben az Egyesült Államok Oroszország mellett szavazott, elutasítva azt az európai országok által beterjesztett határozatot, amely agresszornak nevezi Oroszországot és felszólítja, hogy vonja ki csapatait Ukrajnából.
Történelmi pillanat kétségtelenül, nekünk magyaroknak többszörösen is az. Trump Amerikája, Belarusz, Észak-Korea és több afrikai diktatúra mellett ugyanis, egyetlen európai uniós országként Magyarország is az európai rezolúció ellen szavazott. Miniszterelnökünk szombati évértékelője után, amelyben „Ukrajna nevű terület”-ként hivatkozott az élet-halál harcot vívó szomszédos országra, nem meglepő fejlemény, hiszen e kijelentésnél mélyebbre már nem lehet süllyedni. Nem mintha Vezérünk eddig jeleskedett volna szolidaritásból vagy az emberi méltóság és alapvető jogok tiszteletben tartásából, de ez mélység még így is döbbenetes.
A jelenség ugyanakkor több dologra is állatorvosi lóként szolgál magyarázatul. Szuverenista Vezérünk már tavaly nyáron, az amerikai választási kampányban adott ízelítőt abból, mennyire szuverén, amikor Donald Trump mellett esetlenül vigyorogva, hüvelykujját maga elé kapva utánozta a fotó kedvéért a republikánus elnökjelöltet. Azóta is mindenben hűen követi a Fehér Ház és a világ új urát. Ennyire súlyos kijelentésre azonban ő sem ragadtatta magát mindaddig, míg a példakép múlt héten nem diktátorozta le az ukrán elnököt, a megtámadott országot téve felelőssé a háború kirobbantásáért. Ám ez az „Ukrajnának nevezett terület” kifejezés használata, de főképp annak általános hazai fogadtatása – elsikkadása a nagy osztogatásról szóló bejelentések árnyékában – látványosan igazolja, hogyan képes a propaganda lépésről-lépésre sikeresen átmosni tömegek agyát, értékítéletét, érzelmeit. Sohasem tudtam felfogni, miként történhetett meg az, hogy egész társadalmak szinte szótlanul, sok-sok tagjuk által egyenesen helyeselve nézték végig zsidó származású honfitársaik haláltáborokba küldését. Most már kezdem kapiskálni. A holokauszt sem a gázkamrák beüzemelésével kezdődött, hanem szavakkal. Először csak a szóbeli megbélyegzés volt, csak ezután jött szépen sorban a numerus clasus, a sárga csillag, a gettó, a marhavagonok és a haláltábor.
A „sárga csillag” a mai Magyarországon már rákerült a liberalizmusra, a politikai korrektségre, az egyenlőség, a sajtó- vélemény és gondolatszabadság eszméjére, az elesetteket nemre, fajra, vallásra való tekintet nélküli megsegítő szervezetekre, és immár a honvédő háborút vívó ukránokra is. De a vészcsengő még nem szólalt meg, nálunk még elvekért nem vonulnak tömegek az utcára, mint teszik azt Európa-szerte a szélsőjobb veszély ellen, a demokrácia védelmében. Igaz, mi már a megelőzéssel elkéstünk, nálunk rég a kontinens legszélsőjobboldali kormánya van hatalmon. De talán még a gettókat és a marhavagonok begördülését meg lehetne akadályozni ezen a Magyarországnak nevezett területen is.