F. Bakó Enikő: Ha valaki jó, akkor jó

– Hallottad-é?
Már meg sem lepődöm azon, hogy nem tudom úgy becsukni a kaput, hogy a szomszédasszony ne tájékoztatna az aznap történtekről.
– Ha elmondod, Piros, akkor hallom majd.
– Elhagyták Lillát. Igaz, nem vótak összeházasodva, de van egy gyerekük.
– Ne fárassz, ez nem lehet igaz!
– Pedig most ez az utca híre – erősíti meg a szomszéd.
– Jaj, Piros, ugye Ákosról beszélsz, mert kezdek összezavarodni.
– Igen, Ákos és Lilla. Itt hagyta azt a gyönyörű Boglárkát, és csak hat utcával költözött lejjebb.
– Hm, te láttad Lillát terhesen?
– Soha. Márti néni azt mondta, hogy a macskák miatt nem jöttek hozzája. Hogy nehogy elmenjen a gyerek.
Már látom, hogy beszélgetnem kell, mert a szomszédasszonyom a kapumra támaszkodva várja a válaszom.
– Pedig Ákos kétnaponta itt volt, és vitte az ebédet maguknak. Lilla, ha jól tudom, nem főz.
– Mosni se mos, vasalni se vasal, nem is takarít. És otthonról felügyeli az üzletet kámerával, arra bezzeg van ideje. Semmit nem csinál. Ákos még a munkáját is otthagyta, hogy ő otthonról figyelhessen, vagy mi. Szegény, beállt dolgozni a Lillácskának. És most azt mondják, hogy csak azért vót vele, mert Lillácska felcsináltatta magát.
– De Piros, Lilla negyvenkét éves. Nem tegnaptól vannak együtt. Mi az, hogy felcsináltatta magát?
– Azt beszélik. Ez a jó ember a pékségbe rohant munka előtt, vitte a friss krószant Lillácskának, utána kinyitotta a bótot. Ott vót egész nap. Idegyütt, felvette a frissen főtt ételt, bevásárolt, úgy ért haza. Lillácska meg csak naphosszat ült az ágy tetején. Jártak hozzájuk a takarítók, a férfi vasalta ki Lillácska fehérneműjét is. Mikor a gyerek megszületett, bézárták a bótot, még jó, hogy az a francos kovid béütött. Márti néni is kórházba vót, azt nem is látogatták.
– De nem is lehetett látogatni – szólok közbe.
– Maszkba igen! És a fészbukon láttad a képeket, karácsunykor műanyag dobozból ették a húslevest, Márti néni meg szenvedett a kórházban. Tudom, mert felhíttam bódog ünnepeket kívánni. Nem dugták ide az orrukat, az összes szobapálma ­gajra ment!
– Én egyszer láttam őket. Még a babakocsit is együtt tolták!
– De csak az Ákos fürösztötte a Boglárkát és ő is főzött neki, mer Lilla még a tejberizst se volt képes megtanulni, most meg itt sír nekünk, hogy itt hagyta őt az a jó ember. Bezzeg az a másik, a csábító biztosan főz neki.
– Biztosan van hibája, Piros, a jó embernek is!
– Ugyan, szegény elviselte a lusta feleségét, akinek, az isten nyugosztalja, nyitott az apja egy bótot, mert ugye a párttitkár elvtársnak vót miből. Beletette ezt a jányt a jóba, csak ott ült egész nap a pénztárban, és számolta a pénzt! Nem vette el őt senki, emlékszel, vót neki még a festő Zoli es. Az Ákos meg, biztos ő is menni akart, azt szótt neki, hogy úgy maradt.
– Ejh, Piros.
– De szép legény az Ákos.
– Piros, a negyvenöt évével már öreglegény.
– Beköti ennek a fejét az új nő, mérget ihatsz rá! Ilyen sudár embert, aki dolgozik, meg mos, főz, takarít, nem találsz minden utcasarkon. Azt a focit se szereti, meg a sört se.
– Te csak tudod, mert jóban vagy velük.
– Igen biza, és még a Hildát is jól ismerem, pedig az is egy megesett jány.
– Mit jelent, Piros, hogy megesett?
– Há van annak is egy gyereke, Gergő! De férje az nincs neki, meg nem is vót. Ebbe a szégyenbe halt bele az anyja, hogy megesett a lánya!
– Ma már sok nő vállal egyedül is gyereket. Emancipálódunk!
Ösztönösen balra nézek, Piros férje közeledik biciklijével. Piros karba fonja kezét, és folytatja:
– Még jó, hogy jön a férjem, mer nem értem én, hogy te mit beszélsz.
Lefékez előttünk János.
– Olyat mondok magának, hogy azt el se hiszi, de Piros, te sem fogod felfogni, az biztos.
– Bökjed már ki! – kéri Piros a férjét.
Én az egyik lábamról a másikra állok, lenne dolgom, de nem akarom megsérteni a szomszédokat. János meg csak méreget bennünket, bajusza alatt mosolyog, feljebb tolja szalmakalapját a fején, hümmög, de nem szólal meg, kivár.
– Szóval asszony, a te jó embered, az Ákos, aki egy angyal, na, ő is megbotlott.
– El is esett szegény – dől a kerítésnek Piros.
– Jaj, Piros, hét éve volt a botlás. Most hallottam a pénztáros Erzsitől, neki a tanító néni mesélte, hogy most volt az iskolai beiratkozás, és a Hilda gyerekének is az Ákos az apja. Emlékszel, hogy hét éve még Hilda is a boltban dolgozott. Szóval, Piros, még mindig jó ember az Ákos?
– Most két szép gyermeke van, mi változott volna? – karol Piros a férjébe.