Idén több mint 21 ezren jelentkeztek a pedagógusképzésbe, ami a tavalyinál mintegy 3 ezer fővel több jelentkezőt jelent. Hamarosan a kormány sikerkommunikációjában is hallhatjuk, olvashatjuk majd, hogy a béremelés hatására – amit csak uniós támogatással sikerült elkezdeni, de erről nem fogunk hallani – ismét vonzóvá vált a tanári pálya, biztosított az utánpótlás, nem lesz, sőt nincs is semmiféle tanárhiány.
Ám valójában a jelentkezők számából még nem lehet hosszabb távú következtetéseket levonni. Igazából korábban sem az jelentette a problémát, hogy 16 ezren vagy 18 ezren jelentkeztek a pedagógusképzésbe. Ami lényeges, hogy a jelentkezők közül mennyien vannak, akik új belépőként célozták meg az ötéves tanárképzést, közülük hány főt vesznek fel, mennyien csinálják végig a képzést, a végzettek közül mennyien állnak valóban tanárnak, majd mennyien maradnak a pályán az első egy-két év után is.
Az eddigi trendek sajnos nem túl biztatóak.
Miközben az előző tanévben soha nem látott szintre emelkedett a 60 éves vagy idősebb pedagógusok aránya – csak az általános iskolákban 11 ezer 59 évesnél idősebb tanár dolgozik –, addig a pályakezdő pedagógusok száma alig több mint kétezer fő volt tavaly szeptemberben.
Az elöregedés pedig folytatódni fog a következő években, hiszen a pedagógusok nagy része 50 év feletti, az újonnan belépők pedig, még ha idén többen is lesznek a felvettek között, leghamarabb öt év múlva kezdhetnek tanárként dolgozni.
Az Oktatási Hivatal adatai szerint főként az északkeleti és a délnyugati régiókban jelent gondot a fiatal tanárok hiánya, vannak olyan járások, ahol minden negyedik pedagógus 60 év feletti. Számos vidéki kistelepülésen az iskolák a működésképességük határán egyensúlyoznak. A kormány mégis inkább a falusi kocsmáknak dob milliárdos mentőövet.