A modern társadalomban egyre inkább satnyulnak el ezek a szavak és az egyén érdekei kerülnek előtérbe a közössel szemben. Valahol igaza is van a népnek, hiszen a jelenlegi politikai helyzet sem olyan „tiszta” mint régen.
Már olyan, magas szinten érthetetlen szavakkal, jogi csűrcsavarással, különféle rendeletekbe bújtatott mismásolással és remekbe szabott „gumicsontok” dobálásával terelik el az igazi hazaszeretetről a figyelmet, hogy ember legyen a talpán, aki képes még egyenesen belelátni a végeláthatatlan paplanpolitikába, ami a habos-babos, látszólag puha meleg rétegek alatt zajlik.
Persze az is nyilvánvaló, hogy nem csupán a közemberek, mi egyszerű polgárok, de a politikai elit is, sőt még inkább és leginkább ők azok, akik elsőként előtérbe helyezik az önös érdekeiket, rendszerint a pénzt és a hatalmat. Így kit kövessen az ember és milyen példát lásson? Szinte mindenkinek megszületik a fejében az, hogy ha nekik szabad akkor nekem miért ne? Majd pont én haljak meg a hazáért? Veszítsem el a munkahelyem? Sodorjam veszélybe a gyermekeim jövőjét? És igen, a mai politika és a modern pszichológia is arra tanít, hogy az egyén érdeke a fontos. Persze ezt jól tudja a jelen regnáló kormány, és ki is használja, hiszen pont olyan szinten tartja a közembereket, hogy éppen meg tudjanak élni, hogy éppen csak fenn tudják tartani magukat, éppen csak legyen mit enni, mit dolgozni, és ez a küszködés minden ember minden idejét leköti, így nem marad a szabad gondolatra, a szabad akaratra és a szabad életre. Ez egy ördögi kör. Vagy inkább piramis…
