Poloskák - Orbán Viktor így nevezte azokat, akik nem értenek vele egyet, azokat, akik most az új ellenséget jelentik a regnáló hatalom számára. A magyar kormánypárt több politikusa, Menczer Tamástól V. Németh Zsolton keresztül Orbán Viktorig igyekszik már mindenáron megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.
Vannak köztük, akik kísérletet tettek negligálni az elhangzottakat, míg mások megpróbálják úgy beállítani a beszédet, hogy az abban elhangzott poloskázás Magyar Péterről szól, holott a tételmondat így szólt : „Átteleltek a poloskák”. Majd következett a kifejtés: „Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat.” A magyar miniszterelnök nem egyes számban használja a „poloska” szót, hanem többes számban, közvetlen utána kifejtve, kikre gondolt: az ellenségeire.
Kevesen értették vagy akarták megérteni, hogy mennyire vészterhes időkre emlékeztető retorikai fordulat hangzott el 2025. március 15-én. Átléphetnénk ezen is, ahogy eddig sok minden máson, azonban felelőtlenség lenne elhallgatni, hogy a „poloskázás” nem most hangzott el először. Volt már erre példa a történelemben, sokkal rémisztőbb időkben. Akkor a „poloska” jelzővel illetett személyek esetében súlyos következménye lett a megbélyegzésnek.
A magyarországi zsidóság hetilapja, az Egyenlőség 1933-ban arról számolt be a magyar olvasóknak, hogy a nácik hivatalos újságjában, a Völkischer Beobachterben a berlini zsidókat "poloskának" minősítik, akiket „mielőbb ki kell füstölni a fővárosból”, majd hozzáteszik, hogy a „német zsidóság ügyeit most már Hitlernek gyökeresen el kell intézni.”
Ezen szavakat követte aztán a korlátlan hatalmat biztosító felhatalmazási törvény 1933-ban, a zsidóság elleni pogromsorozat az ún. Kristályéjszakán 1938-ban, majd az első koncentrációs táborok felállítása. Az 1942-ben tartott wannsee-i konferencián, a korábban idézett „kifüstölés” már nemcsak szavakban, az újságok hasábjain elevenedett meg, hanem konkrétan itt döntöttek az európai zsidóság szisztematikus meggyilkolásáról.
Sokszor megkérdezik tőlem, hogy mire jó a történelem? Mit mondhat az egyre gyorsabban haladó jelennek? Sokszor észre sem vesszük, hogy újabb és újabb lépéssel kerülünk közelebb vészterhes időket megidéző szavakhoz és tettekhez. Mindig azt gondoljuk, hogy ha egy lépéssel továbblépünk, az nem is olyan sok az előzőhöz képest, ám amikor visszatekintünk oda, ahonnan indultunk, akkor jövünk rá, hogy mennyire messze kerültünk a normalitástól.
Akiket a nácik hivatalos pártlapja „poloskának” nevezett, azok Adolf Hitler rendszerének első áldozatai lettek.
Ahogy a cikkben szereplő egyetlen zsidó kereskedő, Bachrach Samu is, akit náci rohamcsapatok késeltek meg életveszélyesen a saját házában, majd miután a családját véresre verték, kiűzték a faluból.
1933-ban Hitler tulajdonképpen még csak a kezdetén állt annak a szörnyűségsorozatnak, amelyet a rákövetkező majd másfél évtizedben elkövetett.
A zsidók, cigányok és romák, szlávok, baloldaliak, újságírók, civilek, homoszexuálisok, demokraták és sok más nem kívánatosnak tartott ember elpusztítása mind dehumanizálással kezdődött. A Völkischer Beobachterben például „kifüstöléséről”, azaz megsemmisítésről írtak. Alig egy évtizeddel később Auschwitz lett rá a bizonyíték, hogy komolyan gondolták.
A szerző történész, PhD hallgató.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
