„Abbahagyom a magas veszélyfaktorú dolgokat, nem evezek többet az óceánon – mondta a Népszavának Rakonczay Gábor, akinek utolsó tengeri projektje két és fél hónapig, 75 napig tartott, ennyi idő alatt evezte át harmadszor az Atlanti-óceánt. – Évek óta érlelődött bennem ez a döntés, nem az expedíciókból szoktak nyugdíjba menni az emberek, ismerem a statisztikákat, az én korosztályomban sokan veszítették már életüket hasonlóan magas veszélyfaktorú projektekben, nem akarok én is így járni. Szeretnék szépen megöregedni. A döntés meghozatala hosszú folyamat volt, mindent alaposan átgondoltam, ezért kimondani, hogy itt a vége, már nem volt annyira nehéz. Három évvel ezelőtt merült fel bennem először, hogy vagy abbahagyom vagy ráteszek még egy lapáttal.
Az utolsó óceáni átevezés a 44 éves sportember szerint tökéletesen sikerült számára, úgy alakult minden, ahogy eltervezte. Adódik a kérdés: mi lett volna akkor, ha bármi miatt nem sikerül ez a projekt? – Akkor nem hagyom abba – jött a határozott válasz. – Még intenzívebb és jobb felkészüléssel belevágtam volna még egyszer ugyanebbe a kihívásba, az Atlanti-óceán átevezésébe. Nagyon fontos volt, hogy sikerélménnyel zárjam le életemnek ezt a szakaszát. Egyébként régi vágya valósult meg: – Gyermekkori álmom volt az óceán átevezése, a sportolói pályafutásomat tájfutóként kezdtem, és nagyon vártam, hogy végre felnőtt legyek. Művészetet tanultam, ami szintén az önkifejezésnek egy módja, ahogy az óceán átevezése is.
Az átevezés előtt Rakonczay Gábor igyekezett minden várható rendkívüli körülményre felkészülni, de objektív okok miatt adódtak helyzetek, amiket nem lehetett előre modellezni.
„Az óceánon szembejövő többméteres hullámokra csak fejben lehetett felkészülni, illetve ilyenkor segítettek a korábbi átevezések során szerzett tapasztalatok, és mivel ez volt a hetedik óceánátkelésem, a nehezebb helyzetekben tudtam építeni a korábbi emlékekre – jelentette ki a sportoló. – A monotonitástűrést vagy az alváshiányos állapotot elő lehetett idézni itthon is. Sok fontos tapasztalatot szereztem akkor is, amikor már a felkészített hajóval 1400 kilométert eveztem a Kanári-szigetekre, ez része volt a felkészülésnek az Atlanti-óceán átevezése előtt. Miután megérkeztem a Kanári-szigetekre, több átalakítást is végre kellett hajtani a hajón, amelyek szükségességére a tesztevezés során derült fény.”
Az extrém sportolók elképesztő fizikai és mentális terhelésnek vannak kitéve. Vajon föl lehet-e állítani egy sorrendet, hogy melyiket nehezebb elviselni? „Nincs különbség a kettő között, inkább úgy fogalmaznék, hogy összefüggenek egymással. Ha mentálisan rendben vagyok, akkor jobban reagálok egy kisebb sérülésre, de ez fordítva is igaz, ha fizikailag minden rendben van velem, akkor kisebb a veszélye a sérülésnek. Ezeknek az összefüggéseknek a felismerésében sokat segítettek azok az ultramaratoni futóversenyek, melyeken még az evezések előtt vettem részt.”
Amikor befejeződik egy sportpályafutás vagy éppen nyugdíjba megy valaki, sokan panaszkodnak arra, hogy ürességet éreznek belül, nem találják a helyüket az új élethelyzetükben. – Tudatosan készültem ennek az elkerülésére, megvan a konkrét tervem a folytatásra, június elején elkezdem a felkészülést az ultramaratoni futóversenyekre, jövőre pedig rajthoz is akarok állni komoly nemzetközi megmérettetéseken – vázolta a jövőre vonatkozó elképzeléseit Rakonczay Gábor. – Ez kiszámíthatóbb és biztonságosabb a nyílt víznél.
Az óceánátevezés után időre van szükség, hogy az ember visszarázódjon a hétköznapokba, fizikailag és mentálisan is kiheverje a megterhelést. – Ha minden rendben megy, akkor nagyjából annyi ideig tart a visszatérés a normális hétköznapokba, ameddig távol voltam – mondta a sportember. – Aktívan pihenek, mindig keresek magamnak valami elfoglaltságot. Ez egy hosszú folyamat, ami fokozatosan zajlik le, az óceán csöndje után most még nagyon gyorsnak és zajosnak érzem a körülöttem történő eseményeket, rengeteg inger ér, amit meg kell újra szokni. Például autót egy ideig nem vezetek, mert az óceánon lelassultam, nem biztos, hogy gyorsan tudnék reagálni egy-egy váratlan közlekedési helyzetre. A múltból tudom, hogy minden érzés, képesség visszatér, csak elég időt kell hagyni rá.
Rakonczay Gábor nagyon szerencsésnek tartja magát azért, ahogy az élete alakult, hogy háromszor evezett át az óceánon, mindig más körülmények között. Úgy véli, a nehézségekre is szükség volt ahhoz, hogy ilyen kerek legyen a pályafutása, elégedetten vonuljon vissza az óceánátevezéstől és új kihívást találjon az ultramaratoni futóversenyekben.
Napi 15 óra evezés az Atlanti-óceánon
Rakonczay Gábor a Soron kívül című műsorban elmondta, hogy napi 15 órát evezett, napi hat-nyolcezer kalória táplálékot fogyasztott, ami egy átlagember szükségleteinek nagyjából a háromszorosa, de ekkora mennyiségre volt szüksége, hogy bírja a fizikai terhelést. Az ultrafutóversenyeken már kialakított éber alvás módszerével sosem aludt mélyen, ami élénk, színes hallucinációkat okozott. Evezés közben Hemingwaytől a „Búcsú a fegyverektől” című könyvet olvasta, hogy szellemileg friss maradjon.
