Mi is van benne? Búzaliszt, ivóvíz, élesztő, só – eddig a nagymamáink is így tették a fateknőbe a belevalókat. Továbbá: étolaj, komplex hatású adalékanyag (emulgeáló szer E472f, vitális glutén, feltárt liszt, lisztkezelő-szer E341, csomósodást gátló E170, antioxidáns E300, amiláz enzim), tartósítószer E62.
Egy másik kenyér összetevői: búza kenyérliszt, kovász, xantán, ivóvíz, só, cukor, emulgeátor (zsírsavak mono- és digliceridjei), repcelecitin, savanyúságot szabályzó anyag (nátrium acetát), lisztkezelő szer (aszkorbinsav, enzimek), rozsliszt, kukorica keményítő, tartósító szer (kalcium-propionát). Allergén: glutén. Nyomokban tojást, szóját, tejet, dióféléket, szezámmagot, szulfitot tartalmazhat.
A 2024-ben módosított élelmiszerkönyv szerint a rozskenyerekben az eddigi 40 százalékról 60 százalékra, a rozsos kenyérnél pedig 15,1 százalékról 30 százalékra kell emelni a rozstartalmat. Mostantól csak azokat a termékeket lehet teljes kiőrlésűeknek nevezni, amelyek bizonyítottan 60 százalék vagy afeletti mértékben teljes kiőrlésű lisztből készülnek. Eddig ennek a minősítésnek a birtoklásához a pékségeknek elég volt 5 százalék teljes kiőrlésű lisztből sütött termékeket előállítani. Akkor eddig mit is ettünk? – kérdi a tudatlan fogyasztó.
Sőt: az adalékok listáján szinte valamennyi tétel végén ott található az a pár szó, hogy egyéb hatása nem ismert.
Tényleg, mit is eszünk kenyér címén? Miért nem lehet végre tisztességes kenyérrel előrukkolni? Mi az olcsóbb, az egészséges magyar búzaliszt vagy az a töméntelen adalék, amit belekevernek, majd busásan kifizetjük és egy részét kidobjuk, mert ehetetlenné lesz? Kedvencem a címkék utolsó mondata, hogy amit megveszünk, még mi mindent tartalmazhat "nyomokban". A tisztelt hatóság tényleg nem ellenőrzi, hogy a sütőedényeket két különböző sütnivaló között rendesen kimossák-e?
Külön kellene választani a sütőipari szövetséget egy igazipék-szövetségtől - nevezhetnénk akár kenyérszövetségnek is -, mert ami ma ipari módon előállított, az sokszor csak egy szelet valami. Ezt nagyszüleink talán még az állatoknak sem merték volna odaadni. Igaz, annak idején nem is mertek volna ilyesmit sütni.
És vizsgálják át végre A-tól Z-ig a hazai élelmiszerkönyvet, ne csak a kenyér miatt, konzultáljanak közben orvosokkal is, ne pusztán élelmiszer mérnökökkel. Az élelmiszerkönyv elsődlegesen az egészségnek feleljen meg! Hiszen ennyi emésztőrendszeri beteg tán még sosem volt, és nem lehet mindent a mozgásszegény életmódra fogni. Az alapoknál kellene kezdeni - az pedig az egészséges táplálkozás.
Valahogy úgy néz ki, hogy a növény- és állategészségügyben alkalmazható vegyületeket erősen korlátozzák, ám ezt a hiányt pótolják a feldolgozás során. Hiszen közepes minőségű alapanyagból magától nem lesz kiváló minőségű feldolgozott élelmiszer. Az ultrafeldolgozottakról ne is beszéljünk - azokról legalább folyamatosan cikkezik a sajtó.
Az élelmiszeripari mérnökök feladatai közé tartozik az élelmiszeripari technológiák fejlesztése, az élelmiszerek előállításának és feldolgozásának felügyelete, valamint a minőségbiztosítási és minőségellenőrzési eljárások kidolgozása és végrehajtása. Vagyis a megadott receptúra szerint! Nagyon nagy szükség van rájuk, nagyon fontos szakma, mégis, ebbe a leírásba belefér az adalékok alkalmazása, a gyártás megkönnyítése, nyilván hatósági engedélyek alapján. Ám az adalék lobbit visszább lehetne szorítani, és azután indulhatna igazán a mérnöki munka.
A legjobb élelmiszer mérnökök a nagymamák voltak. Onnan csak romlott a minőség, igaz, egyenletes ízűek, talán szebbek, tartósabbak lettek a termékek, és vevőcsalogató a csomagolás. A többi már az orvos feladata.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
