Bánfai Zsolt: Cápafog

A szomszédos tömbben lakik egy férfi,
kinek nyugdíjas kora ellenére nem nőttek be
még a kutacsai. A minap találkoztam vele és megkért,
nézzek már bele a fejébe és mondjam el,
mit látok. Egy magányos univerzumról beszéltem neki,
sivatagi szelekről, sztrádákról, megannyi poros
elágazással, mágneses viharokról.
Napfoltról, mozdulatlan madártestekről.
Tulajdonképpen a várható időjárásról.
Azt nem mondhattam el neki, hogy valójában
kutat láttam, egy megszállt övezetet, anyja
monolit szikla-mosolyával, tekintete mint lebegő
köntös, vagy elhagyott óceáni vitorlás,
veszett fehérséggel süllyedt egyre mélyebbre,
mint támadás után a kifordult cápafog.