Fenyegető hangvételű írást közölt a múlt héten Viktoria Nyikiforova, a RIA Novosztyi propagandistája. A cikk – „Budapest a miénk: a Nyugat megosztottsága nem ad Ukrajnának semmilyen esélyt” – provokatív hangnemet üt meg, hiszen egy NATO- és EU-tagállam fővárosát említi Oroszország „sajátjaként”, ráadásul közvetlenül október 23-a, az 1956-os magyar forradalom évfordulója után – írja az Index. Nyikiforova a RIA Novosztyi egyik állandó szerzője, akit több nyugati ország szankciókkal sújtott, mivel tevékenysége aláássa Ukrajna szuverenitását és biztonságát. Az írása az orosz propagandagépezet klasszikus elemeit vonultatja fel, vegyítve geopolitikai fenyegetéssel és egy, a Nyugat gyengeségét hangsúlyozó narratívával.
A szerző az amerikai politika kiszámíthatatlanságát állítja középpontba. Donald Trump külpolitikai stílusát „érzelmi hintának” nevezi, amely szerinte a partnereket pánik és remény között tartja. Nyikiforova úgy véli, az Egyesült Államokat „két oligarchikus klán harca” osztja meg: az egyik a globalizmus és a zöldenergia, a másik az izolacionizmus és a hagyományos értékek híve.
Az írás szerint hasonló patthelyzet alakult ki Európában, ahol a döntések bénultságot tükröznek, miközben az orosz–ukrán háború elhúzódása „fény, víz és fűtés nélküli telet” ígér Ukrajnának. A szerző nyíltan kijelenti, hogy „az egyszerű ukránokat mindenki leszarja, kivéve Moszkvát”, ezzel is erősítve az orosz „védelmező” narratívát.
A cikk legprovokatívabb álÍítása a következő: „Moszkva stratégiájának változatlansága garancia arra, hogy Budapest is a miénk lesz.”
Bár Nyikiforova nem fejti ki, pontosan mit ért e kijelentés alatt, több értelmezés is felmerülhet. Diplomáciai értelemben: Budapest lehet a béketárgyalások helyszíne, ahol Oroszország diktálhatja feltételeit. Geopolitikai értelemben: Magyarország teljesen az orosz befolyási övezetbe kerülhet, mint „baráti”, de alárendelt partner. Propaganda értelemben: a magyar kormány politikáját Moszkva már most a saját érdekeivel összhangban állónak tekinti. (A szerző Budapestet egy terjeszkedő, imperialista logika részeként említi – mintha az orosz befolyás újabb meghódított célpontja lenne.)
Ne csodálkozzunk, Viktoria Nyikiforova dolgozatában a világon semmi új nincs. Ha csak az időzítése nem volna különösen cinikus - éppen az ’56-os forradalom évfordulója után jelent meg, ami legkevesebb kivételes udvariatlanság.
Ami a lényeget illeti, feltűnő a változatlanság. Legalábbis, ami a pán-orosz világszemléletet illeti, amiben tömörítve olvashatjuk Vlagyimir Putyin elnök egész Nyugat-utálatát (mert ebben nemhogy bírálat, de kritika sincs, semmi), az olyan óhajok megfogalmazásáig, amelyek a NATO visszaszorítását szeretnék látni, legkevesebb a magyar határok mögé. Természetesen garanciákról most sem esik szó, amint Ukrajnában sem. De hát tudjuk ezt be a már megszokott nagyhatalmi gőgnek, amely a kis nemzetek szuverenitásával saját kénye-kedve szerint bánt eddig is. A jövőben sem várhatunk mást.
Akárhol húzódjanak is a határok a jövőben - amint a napokban a kormányfő oly sejtelmesen fogalmazott.