Amikor Donald Trump elnök példátlan hevességű kereskedelmi háborút hirdetett, a cégek és a befektetők visszaesésre számítottak, a pénzpiacok mozgása recessziót vetített előre, a fogyasztói bizalom zuhant - a gazdasági növekedés mutatószámaival együtt. Mégis, ma a vámok hatása jóval kisebb a vártnál.
Hat hónappal az április elsején Washingtonban meghirdetett „Felszabadulás Napja”, azaz Trump teljesen illogikus, a legcsekélyebb koherenciát sem mutató, a közgazdaságtan és a nemzetközi kereskedelempolitikai együttműködés alapelveit megcsúfoló vámrendszerének bevezetése után meglepően kiegyensúlyozott a világkereskedelem helyzete. A konkrét vámmértékek megmagyarázhatatlanok voltak, de az üzenet világos: az USA véget vetett a szabadkereskedelem korának, a szabályalapú világgazdasági rendet az erőn alapuló rend váltja fel. Ennek ellenére a globális kereskedelmi rendszer nem omlott össze, eddig a károk és veszteségek a vártnál jóval kisebbek. Ennek egyaránt vannak az USA-n belüli és a partnereknél jelentkező okai.
Az USA-ban az infláció alig 0,3 százalékponttal lett magasabb az év első nyolc hónapjában az előre jelzetthez képest, a második negyedéves növekedési ütem 3,8 százalék volt, és hasonló a harmadik negyedévre vonatkozó előzetes adat is.
A vámok enyhébbek lettek a beharangozottaknál, mivel a Legfelsőbb Bíróság még megakadályozhatja Trump számos vámját: a vállalatok kivárnak, mielőtt magasabb költségeiket áthárítanák a fogyasztókra. Amerika importjának közel fele ugyanakkor mentesült Trump vámjai alól - egyes elektronikai cikkek, mint például az okostelefonok és a számítógépek teljes mértékben. A Brazíliára kivetett 50 százalékos vám közel 700 mentességet tartalmaz, így körülbelül 30 százalékra csökken. A Kanadával szembeni 35 százalékos vám a gyakorlatban (azaz: a kanadai import egészére vonatkozóan) átlagosan a 6 százalékhoz áll közelebb. Az ágazati vámok is számos kiskaput rejtenek: Trump új, október 1-jén hatályba lépő 100 százalékos gyógyszervámja nem vonatkozik a generikus gyógyszerekre - amelyek az az USA-ban eladott gyógyszerek 90 százalékát teszik ki.
Végeredményben az USA átlagos vámszínvonala 2025 augusztusa óta 17,9 százalék – ami brutális emelkedés a 2025 januárjában érvényes 2,5 százalékhoz viszonyítva (1934 óta soha nem voltak ilyen magas vámok az USA-ban!). A minden országra érvényes 10 százalékos „alapvámhoz” viszonyítva azonban lényegesen alacsonyabb, mint ami 2025 áprilisában várható volt.
A konjunktúra fő hajtóereje, immár 2024 eleje óta a mesterséges intelligencia terjedéséhez szükséges adatközpontok hihetetlenül dinamikus fejlesztése és bővítése: az USA-ban az információfeldolgozó berendezésekbe és szoftverekbe való beruházások a reál GDP növekedésének mintegy 40 százalékát tették ki az elmúlt évben.
A világkereskedelem összeomlását azonban nem az USA akadályozta meg. A nemzetközi kereskedelempolitikai együttműködés egyik, 1945 óta általánosan tiszteletben tartott (s most az USA által durván felrúgott) alaptörvénye a viszonosság elve: az egymással szemben érvényesített vámok az egyes ágazatokban, termékcsoportokra vonatkozóan közel azonosak. Az USA fő kereskedelmi partnerei azonban ezúttal tartózkodtak a megtorló vámok alkalmazásától. (Mert a viszonosság elve azt is jelenti, hogy amennyivel az egyik partner megemeli a másikkal szembeni vámot, a másik is ugyanannyival emeli a saját vámjait.)
Ez részben, talán meglepő módon, azért is lehetséges, mert az USA már kevésbé számít meghatározó exportpiacnak, mint régebben (s mint ahogy azt Trump képzeli): az ezredfordulón az USA importja a globális import egyötödét tette ki, 2025-ben pedig alig több mint nyolcadát. A legsúlyosabb vámtétellel sújtott Brazília exportjának például 13 százaléka irányul az USA-ba - szemben a 2000-es évek eleji 26 százalékkal. Megtorlás helyett az USA kereskedelmi partnerei inkább diverzifikálják kereskedelmük viszonylati szerkezetét. Kína, Trump vámjainak fő célpontja, az USA-ba irányuló exportjának jelentős csökkenését kényszerült elviselni 2025 első félévében, de az összexportja nőtt.
Trump vámjai közelebb hozzák egymáshoz a harmadik országokat. Kanada elmélyítette kapcsolatait Mexikóval, mivel a két ország a jövő évben újratárgyalja az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodást az USA-val. Szeptember 23-án az EU régóta halogatott megállapodást írt alá Indonéziával, amely eltörli az ipari termékekre kivetett magas vámokat, és Indiával is érlelődik egy megállapodás. Sok ország közeledik Kínához, az ASEAN máris felfrissítette Kínával kötött megállapodását. A kínai befektetések Brazíliában több mint 60 százalékkal nőttek az első félévben az előző év azonos időszakához képest.
Mit nyert az USA Trump vámjaival? A vámbevételek kétségtelenül havi mintegy 20 milliárd dollárral nőttek a tavalyi év azonos időszakához képest, de az USA-nak továbbra is hatalmas a költségvetési hiánya, és a kereskedelmi mérleghiány sem csökkent számottevően. A (hazai és külföldi) beruházások váratnak magukra, és a feldolgozóipar fellendülése változatlanul délibáb. Az USA gazdaságának közeljövőjét meghatározó legfontosabb kérdés talán éppen az, hogy az amerikai vállalatok meddig hajlandók lenyelni a vámok okozta költségtöbblet nagy részét: mert amikor már nem, elszabadul az infláció.
A világkereskedelem közeli és középtávú jövőjét az fogja meghatározni, hogy világgazdaság többi fontos szereplője hogyan boldogul hosszabb távon az USA vámjaival (és Kína ipari túltermelésével). A szabadkereskedelem azonban a világ túlnyomó többsége számára változatlanul vonzó. Az országok az USA nélkül is összefoghatnak, hogy fenntartsák a szabadkereskedelem folytonosságát. Még a globalizációval szemben hagyományosan szkeptikus kormányok is, Indiától Indonéziáig a szabadkereskedelem védelmének szükségességéről beszélnek.
Carney kanadai miniszterelnök azt javasolta, hogy a világ két legnagyobb szabadkereskedelmi tömörülése, az Európai Unió és a Csendes-óceáni Partnerség Átfogó Megállapodása (CPTPP) hozzon létre egy új, sokoldalú kereskedelmi szövetséget. Együttesen fellépve egy ilyen csoport sokkal jobb alkupozícióval rendelkezne, mint amit bármely ország önmagában elérhetne.
A WTO tagországai egy új Globális Kereskedelmi Szervezetet (GTO) is létrehozhatnának, amely átvenné a WTO alapszabályát, és alkalmazna bizonyos meglévő módszereket, például a vitarendezési mechanizmust. A tagság bármely ország számára nyitva állna, amely hajlandó betartani ezeket a szabályokat. Ha az EU és a CPTPP-országok aláírnák, valószínűleg mások – köztük Dél-Korea – is követnék őket. A legfontosabb, hogy a csatlakozási eljárásokat egyszerűsítsék, biztosítva a WTO-szabályok folytonosságát. A világ legtöbb kereskedő országának összefogásával a WTO gyakorlati hasznának nagy része megőrizhető lenne, mindaddig, amíg az Egyesült Államok úgy nem dönt, hogy változtat kereskedelmi irányvonalán.
A szabadkereskedelmen alapuló világgazdasági rend elveszítette eddigi vezető hatalmát - és egy ország aligha léphet annak helyébe. De talán mégis megőrizhető.
A szerző közgazdász.