Még csak néhány nap telt el azóta, hogy Orbán Viktor a Trumppal folytatott tárgyaláson elért történelmi győzelemként meghirdette az orosz olajat és földgázt Magyarországra szállító vezetékek végleges mentesülését az USA szankciói alól. Korunkra és rendszerünkre jellemző, ahogy erről a kétségtelenül jelentős megállapodásról az eltelt pár nap alatt a hazai és a külföldi „illetékesek” össze-vissza nyilatkoztak.
Már a találkozót követő napon számos olyan hír jelent meg a világsajtóban, amelyek szerint a mentesség csak egy évre szól. Szijjártó Péter külügyminiszter ezeket felháborodva cáfolta, azt állítva, hogy ezek célzatos hazugságok, mert a mentességet örök időkre kaptuk. Később úgy árnyalta mondanivalóját, hogy a találkozón a határidők nem kerültek szóba. Ezután jött Marco Rubio külügyminiszter nyilatkozata, amely egyértelműen alátámasztotta az egy éves érvényességet (és ezt már nem lehetett azzal negligálni, hogy a név nélkül nyilatkozókra hivatkozó hírek fake newsok).
Erre válaszként külügyminiszterünk Szófiában tett nyilatkozata kibújtatta a szöget a zsákból – pont ott, ahol azt várni lehetett. Eszerint – ami egybevág Orbán Viktornak az ATV Mérleg műsorában elhangzott interjújával – a szankciók alóli mentesség addig áll fenn, amíg az USA elnökét Donald Trumpnak, Magyarország miniszterelnökét pedig Orbán Viktornak hívják. Mindezt Orbán Viktor a szokásos péntek reggeli rádiószózatában is megerősítette. Azaz az összes eddigi megfogalmazás téves volt: a mentességet nem Magyarország, hanem Orbán Viktor kapta, aki ezt az utóbbi rádiós interjúban „személyfüggőnek” nevezte.
Az USA elnökének mandátuma 2029 januárjáig tart, viszont hazánkban jövő tavasszal választások lesznek. Tehát a pillanatnyi fideszes kommunikáció azt a nem is burkolt fenyegetést tartalmazza, hogy ha a választók netán nem Orbánra szavaznak, vége a szankciók alóli mentességnek, és ezzel a „rezsicsökkentésnek” is. Bizonyos, hogy ez a fenyegetés lesz a választási kampányban a Fidesz egyik fő üzenete (már most is az). Azaz a Fidesz választási veresége esetén már nemcsak háborúba mennénk, hanem jönnének az amerikai szankciók is…
A nagy kérdés, hogy ez a fenyegetés csak a Fidesz választási propagandájának része, vagy netán a legilletékesebb, azaz Trump is így gondolja? Mert ha az utóbbi igaz, az a magyar választás példátlanul kirívó befolyásolása a határainkon túlról. Ez különösen abban az országban tűnik érdekesnek, ahol az ellenzéki tömörülések, no pláne a sajtó külföldi támogatása a legnagyobb főbűnnek számít. Trump egyébként a kérdésről eddig csak egyszer szólalt meg nyilvánosan, amikor a tárgyalások előtti sajtótájékoztatón földrajzi helyzetére tekintettel „megértéséről” biztosította Magyarországot – nem pedig Orbánt.
A választási ijesztgetés – jobban mondva hazug zsarolás – része, hogy a mentesség elvesztése esetén a Fidesz szerint a rezsiköltségek rögtön megháromszorozódnának, és ezer forintos üzemanyagárról delirálnak.
A jelenlegi üzemanyagáraink teljesen „belesimulnak” a környező országok megfelelő áraiba. Ezek az országok – az egyetlen Szlovákia kivételével – már rég nem vásárolnak orosz kőolajat, és legtöbbjüknek ugyanúgy nincs tengerpartjuk, mint nekünk. A MOL már többször világossá tette, hogy árképzését a világpiaci nyersanyagárak alakulásához, nem pedig a nyersanyag önköltségéhez igazítja. Hernádi Zsolt a sikeres washingtoni találkozót követően arról beszélt, hogy ha nem sikerült volna mentességet kapnunk, akkor a hazai üzemanyagárak literenként 20-40 forinttal emelkedtek volna, ami jelenleg úgy 600-620 Ft-ot jelent, nem pedig ezret. Én valamiért inkább Hernádinak, a szakembernek, nem pedig Szíjjártónak hiszek.
A „rezsimumus” komplikáltabb. Először is tisztázni kellene, mit tekintenek rezsiköltségnek azok, akik annak háromszorosával ijesztgetnek. Itt nyilván a földgázról lehet szó, aminek a lakossági fogyasztók egy meghatározott éves fogyasztásig a „rezsicsökkentett” árát fizetik. Ezen fogyasztás felett a „versenypiaci költségeket tükröző ár” fizetendő, és a kettő között jelenleg 7,68-szoros szorzó érvényes. Persze a határt túllépő, magasabb ár az érintetteknek ugyanúgy rezsiköltség, mint a határ alatti csökkentett ár.
Hogy a családok mekkora hányada lépi túl a fogyasztási határt, és hogy a határ feletti fogyasztás mekkora része az összes lakossági fogyasztásnak, az gyakorlatilag kideríthetetlen, mivel a KSH-nál és a szolgáltató MVM-nél erre vonatkozóan fellelhető adatok köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ha abból indulunk ki, hogy a diadal hirdetői (és egyben választási mumusként használói) – minden ok nélkül - csak a támogatott fogyasztást tekintik rezsiköltségnek, és a támogatást fix összegnek láttatják (ami persze most sem az), akkor ennek a szűkített költségnek a háromszorozását a földgáz beszerzési árának úgy huszonöt százalékos emelkedése válthatná ki (ha a határ feletti fogyasztást is figyelembe vesszük, akkor persze még nagyobb áremelkedés kellene ugyanilyen eredményhez).
Az egész érvrendszer azért sántít alapjaiban, mert az állami költségvetésből akkor is állták a rezsicsökkentés a mostaninak sokszorosára rúgó költségeit, amikor a gázpiaci tőzsdei árak – és félreértés ne legyen, az azokat hűségesen követő orosz beszerzési áraink is – a jelenleginek a többszörösét tették ki. És a gázkereskedő MVM 2024-ben 324 milliárd forint adózott nyereséget ért el, aminek csaknem az egészét osztalékként be is fizette az államkasszába.
Lehet, hogy csak a még mindig létező idealizmusom mondatja velem, hogy a magyar választók többsége eléri azt a szellemi színvonalat, ahol már nem ülnek fel a Fidesz e cikkben leírt hazug és alaptalan fenyegetéseinek.
A szerző mérnök-közgazdász.