Napok óta a Tisza jelöltjeiről beszélünk. Nagyon helyesen: a kormányváltás sikere múlhat azon, sikerült-e a Tiszának visszavennie a tematizációt, mozgósítani táborát. Elkerülni a személyekben ilyenkor mindig meglévő kockázatokat. A megfelelő létszámú, tagadhatatlanul bátor, kockázatvállaló gárdával változtatni azon az egyedüli adaton, ami a felmérésekben nem kedvez a Tiszának: nem elegen hisznek a győzelmükben. Most több, mint háromszáz ember, nem dúsgazdag, de többé-kevésbé biztos, kiépített középosztályi egzisztenciák, a mészároslőrinceken feldühödött helyi vállalkozók, az ágazatuk elsorvasztásával szembesülő orvosok, tanárok, a jogtiprásokat észlelő jogászok azzal álltak ki: mi feltesszük a biztonságunkat, mindent, amint eddig elértünk, a változás sikerére. Hiszünk benne.
Természetesen hasonló kockázatot vállal minden más ellenzéki jelölt, de ők többnyire meglévő pályájukat folytatnák. Ez az új 300 viszont azt vállalta, hogy ismeretlen mélyvízbe ugrik.
Legalább az első kérdésre: a közbeszéd tematizálásának sikerére már most igen a válasz. Ezért merül fel a kérdés: miért hagyja a Fidesz, hogy a labda ismét a kihívója térfelén pattogjon?
Hol vannak az ő jelöltjeik?
A kormányoldali média már júliusban büszkén jelentette: Kubatovnál (nyilván Orbán irányításával) összeállt a névsor, minden körzetet megmértek, kiképezték a jelölteket és a kampányfőnököket, elfogadták a kampányterveiket. Csakhogy egy hivatalosan megáldott lista nem került nyilvánosságra.
Menczer nyugtatgat: már nem kell sokat várni.
Igaz, a Fidesz máskor sem kapkodta el. Régi szokása, hogy csak pár hónappal a választás előtt mondja meg a tutit. Ami nem is okozott nagy meglepetést.
Most viszont új helyzet van. Ezért az az érzésem, a Fidesz folyamatosan mér és mérlegel, akár az utolsó percben is változtatgat listája kényesebb részein. Nemcsak arról van szó, - bár erről is -, hogy most erős, nála népszerűbb kihívója van. Ahogy Lázár fogalmazott, „kiskanállal kell összeszedni választóikat”. A körzetekben pedig a kanál, ami a meregetést végzi, maga a képviselőjelölt. Nem mindegy, mennyire mély, mennyire lapos, mennyire fényes, mennyire megkopott, esetleg ráférne-e némi mosogatás, megtisztítás a ráragadt szutyoktól.
Ennél is nagyobb nehézséget okozhat, hogy a Fidesz már a második stratégiaváltáson esik át a kampányban. Márpedig minden kampánystílushoz másfajta jelöltek illenek. Így aztán menet közben kell generálozni, alkatrészt cserélni.
Az első váltás jeleit már a júliusban kiszivárogtatott nevek mutatták. Ne felejtsük el: túl voltunk a Fidesz számára figyelmeztető EP-választáson. Ennek hatására fiatalítani, frissíteni akartak, néhány régi nagy névről Lázártól Hende Csabán át Németh Zsoltig, Hörcsik Richárdig és a szinte teljes budapesti csapatig kiderült: nem indul vagy nem indítják egyéniben. Még a debreceni zsolizsókernek számító Kósa jelölése is megkérdőjeleződött. (Hja, az akkugyárak a legbiztosabb bástyákat is megrengették…) A Fideszben felismerték: jelentős szavazócsoportoknak kezd nagyon elege lenni belőlük.
Ez a folyamat mára elért odáig, hogy már Mészáros Lőrinc háttérbe vonását is pedzegetik. Az előretolt helyőrség szerepét betöltő Lázár (akinek valószínűleg eddig is a bögyében volt, mint feleségestül a „luxizás” két, illetve négy lábon járó jelképei) egyre nyíltabban támadja.
Most ennél is mélyebb stratégiaváltás zajlik.
Orbán hangot váltott: poloskák helyett megtévesztetteknek nevezi az ellenzék híveit. Már nem lesöpörni, rovarirtózni kell őket, hanem beszélgetni velük.
Egyre gyakrabban hozzájuk is szól. A Fideszben el kell dönteniük: a jelöltjeiktől is hasonló változást várnak, vagy ők maradjanak a párt helyi vasöklei.
Az eddig legdurvább, legvasabb vasököl, Menczer Tamás az üstdobot fuvolára váltja, úgy szól tiszás riválisáról: ugyan semmiben nem ért egyet vele, de tiszteli mint embert és nőt. Nocsak. Ez az új elvárás?
A végleges jelölést befolyásoló másik kérdés számukra: pozitív vagy negatív hívószó-e a tapasztalat? Kézenfekvő lett volna, hogy a tiszás jelölteket a tapasztalanságukkal támadják. (Orbán pénteki rádiózásában meg is pendíti ezt, mondván, egy ilyen kis országban nincs ennyi alkalmas gárda. Milyen kár, hogy ez kínosan emlékeztet az ismert aranyköpésre: Kis ország, egy a csőcselék…) Az Orbán-kampány is leginkább arról szólt, hogy ő a kitanult, tapasztalt politikus, a gyakorlott hajóskapitány.
Igen ám, csakhogy az egyre inkább elitellenes, csalódott közvélemény már gyanakszik a tapasztalatra. A zöldfülűeket is jobban kedveli, mint akiknek a füle mögött sejt valamit. Magyar Péter éppen erre épít, olykor - pl. most Tüttő Kata esetében - ezt feleslegesen és igazságtalanul túl is játszva: az ő jelöltjei bezzeg nem „a politika mocsarából” jönnek.
A Fidesz ezért nem a járatlanságot rója fel nekik. Hanem éppen azt, hogy „ezek ugyanazok”, kilóg a baloldali lóláb. Ami olyan komikus marhaságokig viszi el őket, hogy az egyik jelölt nagypapája MSZMP-tag volt, juj!
Mit mondjak, nekik se könnyű. De ezért sírjon az ő anyukájuk. Vagy az ő apukaként tisztelt vezérük.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.