Történelmi közös imát tartott pénteken, a törökországi Iznikben, a niceai zsinat helyszínén, a mai Iznikben, XIV. Leó pápa és Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka. A két egyházfő így az ősi helyszínen idézte fel azt a pillanatot, amikor még létezett a keresztény egység. Imájukkal azt sugallják, hogy ez az egység újra lehetséges. Szombaton Isztambulban pedig András apostol ünnepén, a közös istentiszteletet tartanak a Volkswagen Arénában, amellyel ismét a közös gyökerekre utalnak, arra, hogy Leó Péter apostol utódja, Bartholomaiosz pedig András, Péter testvérének a követője.
XIV. Leó csütörtökön érkezett Törökországba, első külföldi útjára, az országban a kereszténység egyik legjelentősebb történelmi pillanatának évfordulóját ünnepli – a niceai (nikaiai) zsinat 1700. évfordulóját, ez az esemény áll az út középpontjában. A zsinat azért is jelentett alapvető fordulatot jelentett a kereszténység számára, mert a Római Birodalom hatalma éppen Konstantinápolyba került át Rómából, és Konstantin császár az üldözött vallásból állami egyházat formált. A császár Niceába, nyári rezidenciájára hívta össze a birodalom püspökeit, hogy tisztázzák a hittel kapcsolatos vitákat – elsősorban Jézus Krisztus természetének kérdését. A hetekig tartó tanácskozások után a zsinat kimondta: Krisztus és Isten egylényegű.
Ez a teológiai döntés azonban nem akadályozta meg a kereszténység későbbi szétszakadását. A XI. században, Krisztus és Isten viszonyának újabb értelmezési vitája mentén kettévált a keresztény világ keleti és nyugati egyházra, ortodoxra és katolikusra. Csaknem ezer évvel a szakadást követően, már a 20. században VI. Pál pápa és I. Athenagorasz pátriárka megindította egymással a párbeszédet. Ennek újabb fejezete Leó látogatása annál is inkább, mert szombaton a katolikus egyházfő és I. Bartholomaiosz pátriárka közös nyilatkozatot írnak alá a konstantinápolyi patriarchátuson, amelyben hitet tesznek a keresztények egysége mellett.
A történelmi vizit azonban nem talált egyöntetű lelkesedésre Törökországban. Török nacionalisták tiltakoztak Leó jelenléte ellen és félelmetes összeesküvés-elméleteket szőnek a látogatás valódi céljáról. A Bursa tartományban tartott megmozduláson a tüntetők ezt kiabálták: „Az ökumené hazugság, az USA összeesküvése!" Dilek Çinar, Hazafiak Pártjának szónoka így fogalmazott: „A pápa Iznikbe jön, hogy egyesítse a keresztényeket – aztán
Isztambult új Rómaként fogják követelni.
De ez már nem Bizánc, ez Törökország!"
A parlamentben az iszlám-konzervatív Saadet (Boldogság) párt vezetője, Mahmut Arikan még tovább ment: – Az egész világ Törökországra vadászik. Az egyik oldalon Izrael fenyeget minket, a másikon az Egyesült Államok fondorkodik. És most új szereplők lépnek színre, hogy beavatkozzanak a régióba. Ezért nézünk gyanakvással Leo pápa izniki látogatására. Iznikben új Vatikánt akarnak alapítani.
Mindez azt is jelzi, hogy a múlt traumái mélyen beivódtak a kollektív tudatba, s sokan még ma is tragédiaként tekintenek az Oszmán Birodalom összeomlására, a nyugati hatalmak befolyására, és mindenekelőtt a bizánci múlt folyamatos jelenlétére Isztambul városkörnyezetében. A nacionalisták számára a pápa látogatása nem vallási esemény, hanem geopolitikai fenyegetés.
A törökországi keresztények nehéz helyzetben vannak. A 85 milliós országban mindössze 53 ezer katolikus él, ez az országlakók mindössze 0,07 százaléka. A keresztények száma nagy jóindulattal is legfeljebb 200 ezerre telető.
Ez drámai változás, még negyven évvel ezelőtt Isztambulban 85 ezer keresztény élt, ma mindössze kétezer.
Bár a török alkotmány elméletben védi a vallásszabadságot és garantálja az állam és egyház szétválasztását, a gyakorlat sokkal bonyolultabb. A keresztény közösségek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, ami megnehezíti intézményeik működtetését. A protestáns szemináriumok nem működhetnek hivatalosan, a Biblia oktatása tilos. Az elmúlt években több száz külföldi keresztényt utasítottak ki az országból „nemzetbiztonsági fenyegetés" címén, magyarázat vagy konkrét vád nélkül. Sok gyülekezet lelkész nélkül maradt.
A keresztények számára jelentős nehézséget jelent, hogy nem építhetnek új templomokat, meglévő épületeiket is szüntelen fenyegetések érik.
Januárban Isztambulban álarcos fegyveresek betörtek egy isztambuli templomba szentmise közben, és megöltek egy férfit. A támadók fegyverei nem működtek megfelelően, különben még többen meghaltak volna. A támadás után Massimiliano Palinuro püspök, a törökországi latin rítusú katolikusok apostoli vikáriusa ezt mondta: „Mi katolikusok itt csak egy csepp vagyunk ebben a török tengerben, de élő, eleven egyház akarunk lenni, amely Krisztus Urunkhoz kötődik, és tanúbizonyságot tesz szeretetéről, még nehéz és fájdalmas körülmények között is."
A katolikusok egzisztenciális nehézségei nemcsak a jelen következményei. Anatólia, Kis-Ázsia nyugati része volt a kereszténység egyik bölcsője – az apostoli idők óta virágzott itt a hit. Efezsosz, Szmirna, Pergamon, mind itt találhatóak. Szent Pál levelei a galatákhoz, efezusiakhoz és a kolosszébeliekhez az e vidéken élő közösségekhez szóltak. Az első nyolc ökumenikus zsinatot is itt tartották, 325 - 787 között. Ez a föld másfél ezer éven keresztül keresztény maradt – míg az iszlám fokozatos terjedése ki nem szorította a hívőket.
Ez a történelmi emlékezet teszi a jelenlegi helyzetet különösen fájdalmassá. A keresztények számára a pápa látogatása a múlt nagyságának és a jelen törékeny jelenlétének találkozása.
A nacionalisták számára viszont pont ez a történelmi múlt az, ami veszélyt jelent: félnek, hogy a keresztény világ vissza akarja szerezni az elveszített földeket, legalább szimbolikusan. Leo pápa éppen ezért hangsúlyozta beszédeiben, hogy Törökország „híd Kelet és Nyugat között", és fontos szerepet játszhat a béketeremtésben.
