Semmi sem lesz elhallgatva, minden részlet a nyilvánosságra lesz hozva. Nem hagyunk semmit rohadni, mindent meggyógyítunk és helyrehozunk, amit lehetséges, ez a Belügyminisztérium ars poeticája. Ezt mondta Pintér Sándor belügyminiszter a Szőlő utcai ügyben a héten parlamenti meghallgatásán. Majd ugyanezen a napon a kórházban hagyott kisbabákról is odavetette: – Nem mi szültük őket és nem mi hagytuk őket ott.
Egy normális országban egy ilyen kijelentés után a miniszterelnök, pláne ha ő egy családbarát kormányt irányít, elküldi a fenébe felelős miniszterét, aki gyerekekről beszél minden empátia, érzékenység nélkül.
Pintér Sándor pontosan tudja, hogy eddig minden el lett hallgatva, semmi sem lett nyilvánosságra hozva. Ami a Szőlő utcai borzalommal kapcsolatban kiderült, az bizony nem miatta, hanem ellenzéki képviselők és a témára érzékeny sajtó által lett nyilvános. Ő hallgatott, a kormány egyik fele vele együtt sunyított, a másik fele meg hazudott éjjel, hazudott nappal például arról, hogy kiskorúak érintettek a szexuális botrányban. Pintér Sándornak azt is tudnia kell, hogy a gyermekvédelmi rendszer rohad, hiszen ő irányítja. A félelemre, fenyegetésre, parancsra, hallgatásra és elhallgatásra épülő törvények pedig nem a gyógyulást segítik, hanem további sebeket ütnek.
De Pintér Sándorba egy fikarcnyi emberség, megértés, érzelem sem szorult, különben tudná, hogy a kórházban rekedt kisbabák élete és a Szőlő utcában büntetésüket töltő gyerekek sorsa összefonódik. Az éppen csak megszületett babák maguk maradnak, ám tragédiájuk nem akkor kezdődik, amikor megszületnek, hanem akkor, amikor a szüleik nem kapnak segítséget a tanuláshoz, a biztonságos családtervezéshez, a mélyszegénységből kivezető úthoz. A kicsik élete a sehová tartozás traumájával indul. A Szőlő utcai intézményben lakó kiskamaszok tragédiája egy folytatás, hiszen ha egy 12 éves lop, bántalmaz másokat, az a felnőttek felelőssége. Az országé, a hatalmon lévő kormányé, a vezetőé, és a felelős miniszteré. Mert igaz, hogy nem ők szülték ezeket a gyerekeket, de bizony ők hagyták ott őket.