Volt néhány év gyerekkoromban, amikor anyám és nővére megállapodtak, hogy ahogy testvéremmel egy hetet keresztanyáméknál töltünk a nyári szünetben, ennek ellentételezésként fiai ugyanennyi időre hozzánk jönnek. Gyakorlatiasan így szabadságolták magukat röpke időre a szülők. Igaz, ennek ára volt, mert egy hétig négy fiú felügyeletét kellett megoldani kettő helyett. Valamit valamiért.
Négyen remekül elszórakoztattuk magunkat. Orosházán a gyopárosi, strandra, Gyulán a Várfürdőbe jártunk. Ki sem lehetett bennünket parancsolni a vízből. Nagyokat eveztünk a Körösökön Gyulánál, mellette sokat horgásztunk. Engedélyekkel nem bajlódtunk, és úgy emlékszem, akkoriban az esztelen rend, ami manapság a pecabotosokra vonatkozik, csak nyomokban létezett.
Hamisítatlan nyarak voltak ezek, kiderülhet a fentiekből. A kép akkor lesz teljes, ha hozzáteszem, mindezek mellett szalonnát sütöttünk, sokat bicikliztünk és addig fociztunk, amíg ránk nem esteledett. A gyerekszájunkat alig lehetett betömni a vacsorákon, olyan éhesen voltunk az egész napos játék után. Ezek után az alvással sem volt gond.
Unokabátyánk idősebb volt, mint én és a testvérem, míg öccse velünk egykorú. A nyárnak ebben a két hetében sülve-főve együtt voltunk. Állandóan beszélgettünk egymással, és inkább előbb, mit utóbb, szóba kerültek a lányok. Tizenkét-tizenhárom éves forma gyerekek voltunk ekkor testvéremmel. Bámultunk és csodáltuk a lányokat, és ha a csókolózás varázslatos pillanatán még nem is estünk túl, de gyerek- és diákszerelmek már színezték mindkettőnk életét.
Tamás is, én is, találkákat szerveztünk a kiválasztott lánnyal moziba, könyvtárba vagy cukrászdába. Randiztunk. Úgy emlékszem vissza, büszkeség töltött el mindkettőnket, mert elmondhattuk magunkról, hogy van barátnőnk. Jelentett ez bármit is abban a pillanatban. Nyilván csekélységet.
Számunkra a női szépség az női szépség volt. Nem bontottuk fel elemeire, részleteiben nem igyekeztünk magyarázatot találni a szépség mibenlétére. Egyik este, elalvás előtt négyesben egy fárasztó nap után a gyerekszoba koromsötétjében a lányokról beszélgettünk. Döbbenten hallgattam unokatestvéreim szakszerűnek tűnő magyarázatait a női szépségről. Azon a napon több lánnyal találkoztunk a strandon. Róluk diskuráltunk.
A rokongyerekek egy hentes szakszerűségével „szétszedték” és „feldarabolták” a lányokat. Mindenre kitértek: a testmagasságra, a csípő szélességére, a mellek nagyságára, a lábak hosszára, ezen belül külön a combéra, mellette a vádlira, a bokára, a lábfejre és a popsi formájára. Nem maradt említetlenül a haj, a fejforma és a bőr. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, amikor egy lány arcáról az hangzott el, különlegessége csupán a járomcsontjának köszönhető.
Fiatal, tapasztalatlan voltam. Fogalmam sem volt addig arról, hogy erről a témáról így is lehet beszélni. Egyáltalán, létezik ilyen nézőpont. Közben eltelt négy évtized és még mindig él bennem a gyerekkori csodálatom a női szépség iránt. A megmagyarázhatatlan, az elemezhetetlen iránt.