A közösség szemében megfontolt embernek tűnő, de alapjában véve örök gyermek habitussal megáldott, magát leginkább Gombóc Artúrnak képzelő felnőttnek, egy szenvedélyes csokirajongónak mi okozhatna nagyobb örömet és élvezetet, mint hogy meghívják őt egy olyan szaloncukor-kóstolóra, ahol megízlelheti a kétszáz szakmai és laikus előkóstoló által tizenkétezer szemből kiválasztott győztes, tehát a legfinomabb ízeket?
Már maga a meghívó szövege is gondolatbűnre csábítja a delikvenst, aki az esemény – Mit esemény! Ünnepi alkalom! – eljöveteléig számolja, sőt, huszonnégy óránként strigulázza az idő múlását, és annyira várja a fényes napot, mint amennyi szenvedéllyel kutatta gyerekkorában a mára Mikulássá avanzsált Télapó jeleit és nyomait a téli éjszakában.
Azzal a különbséggel, hogy most nem kell tartania az édességet kísérő, az egész éves viselkedését értékelő és azt esetlegesen megbélyegző virgácstól. Ezért a delikvens felszabadultan hadrendbe állítja ízlelőbimbóit, és nagy komolyan, fölnőtt módra készül a kóstolószerepre. Elhatározza, hogy reggeli után fogat mos, szájvízzel öblít, és a délelőtti órákban nem eszik-iszik semmit, még egy árva rágógumit sem kap be, ami egyébként szokása, amióta nem dohányzik, nehogy azzal elnyomja a felkínált mennyei manna* aromáját. Apropó, cigaretta! Delikvensünk roppant boldog, hogy nem kell a bűzrudacskák ízérzékelést romboló hatásától tartania, így a lehető legtisztább szájérzettel és lelkiismerettel készül a hedonista megméretésre. Biztos benne, hogy akármennyi szaloncukrot is kell elfogyasztania, állni fogja a sarat. Mivel delikvensünk sem egy Zé, sem egy Alfa-generációs ifjú titán, hanem egy X-es, ezért a szénhidrát háztartása egyensúlyára – illetve megborulására – is gondol, emiatt előrelátóan kétszer annyit fut reggel a parkban, mint máskor, és úgy dönt, a kóstoló után beiktat egy uszodalátogatást is. Tervezés közben abban bízik, bármennyi szaloncukrot fogyaszt el majd, a levegő még mindig több lesz benne, így nem merül el a vízben.
A jeles nap reggelén az elhatározottak szerint tesz-vesz, amikor egyszer csak tudatosul benne, hogy a Kiskarácsony, nagykarácsony dallamára versikét költ, kisült-e a szaloncukrom ferdítéses felütéssel. Ezen jót kuncogott, és bár az eső egész reggel vigasztalanul zuhogott, még ez sem tudta elvenni delikvensünk szaloncukorra áhítozó kedvét. A városon átvágva, csuromvizesen, ám boldogan nyitott be a Magyar Színházba, ahol a két szaloncukor-csokornyakkendős házigazda, a Szeretem a csokit bloggerei, Kovács Ádám és Kovács Gergely várta a feltehetően Gombóc Artúr lelkületű szaloncukor rajongókat. Az ikerpár házigazdák – feltehetően cukorsokk hatására – egymás kezéből kapkodva a mikrofont elmesélik, hogy az előkóstolók között a szakmai zsűri – úgy is mint a New York Kávéház séfje, az Ország Tortája verseny zsűritagja és a Csokoládé Akadémia vezetője – mellett voltak felnőtt színészek is Trokán Anna, Jenes Kitti és Pavletits Béla személyében, a gyerekek kedvenc szaloncukrait pedig a Mikulás napján, december 5-én bemutatandó Keménykalap és krumpliorr gyerekszereplői, Molnár Barnabás és Beleznay Péter kóstolták. Kedvenc ízeik a Dubai csokoládés, a málnás vattacukros, és az igazi áfonyazselés szaloncukor lett. Elmesélték, őket is meglepte, hogy harmincnál is több szem szaloncukrot kóstoltattak meg velük egy ültő helyükben. Delikvensünk hüledezett a magas szám hallatán, bár amikor jobban belegondolt, érezte, benne is van annyi kraft, hogy végigegye a kínálatot, hiszen nem papírkutya ő, hanem megrögzött csokiimádó! Elámult azon, hogy a szaloncukrot ugyanúgy kell kóstolni, mint a bort, megízlelni és kiköpni. Persze, persze, bólintott magában, majd pont kiköpöm, mi? És valóban, nemcsak ő vélekedett így, mert a kóstolók némelyike is elmesélte, ő bizony megette az összes elé tálalt finomságot. Ettől delikvensük teljes bizonyossággal érezte, állni fogja a sarat. Önmagába vetett hite és csokifalási önbizalma akkor érte el csúcspontját, amikor meghallotta, milyen szaloncukrokat kell majd végigkóstolnia: karamellizált fehércsokoládéval bevont Lotus kekszes karamellásat, roppanó ostyás sós karamellásat, 2025-ös Ország tortája ízűt, konfitált narancszselés étcsokoládés narancskrémeset, füstös whiskey-s mogyorósat, étcsokoládés meggyeset, ezenkívül a zseléseket, úgymint régi idők zseléset, valódi meggyzseléset, unikumos szilvás zseléset. Ezután következett az ínyes mentesek felvonulása: cukormentes narancsos-marcipános, gluténmentes feketeribizli zselés, no meg a tejfehérje mentes meggyes marcipános. Újdonságként került a köztudatba a fura nevű Tökmagos Berriolette pürés fehércsokoládés ízű szaloncukor, amelyben a püré málna, áfonya és ibolya elegyét rejtette. Delikvensünk győztes ízsorrendje a következők szerint alakult: első a málnás vattacukor, a második a roppanó ostyás sós karamellás, a harmadik pedig a Régi idők zselés szaloncukra lett. Miközben delikvensünk kóstolgatta a remekbe öntött csokiszemeket, új értelmezést nyert számára a régies szalonspicc szó, ami jelen helyzetű, beszaloncukrozottan felhangolt állapotára jellemző, azt korrekten leíró kifejezés volt. Hazatérve kíváncsisága feltámadt, rákeresett a szaloncukor eredetére, és egy szigorúan cukormentes kávé kortyolgatása közben érdeklődve olvasta, hogyan is zajlott a szaloncukor evolúció, illetve későbbiekben revolúció.
