Mona Lisa;szakítás;versek;

A. Túri Zsuzsa versei

(Lisa); Szakítás

(Lisa)

pupillája végtelen
örvényében megszűrve
szeme sugarával
tökéleteshez közeli képet
vetít rólam a környező
falakra
vásznakra
jó lenne olyanná nemesülni
csak egy kicsit is
mint amilyennek ő lát
pupillája végtelen örvényén
átszűrve

Szakítás

Kávézó – faasztal – lámpa
Szemedben – szememben – lándzsa
Teagőz – suttogás – átok
Elnyomott – legyőzött – álmok
Fapadok – pincérek – emlék
Szétzúzott – kifacsart – egység
Szavaid – szavaim – szúrnak
Árnyékok – hosszúra – nyúlnak
Átadok – aláírsz – vádolsz
Vádollak – gyászollak – gyászolsz.
Tányérok – kabátok – ablak
Kapaszkodsz – elengedsz – hagylak.
Ismerős – gerincív – vége
Idegen – magányban – béke.
Elnyomott – szabadult – kínok
Szerettél – szeretlek – sírok.

„Gyengédség nélkül / nem vagyok több / mint testem / cselédje” – olvashatjuk Zilahi Anna legújabb verseskötetében. De vajon mit jelenthet a testnek való kiszolgáltatottság? Hogyan kapcsolódik mindez a minket körülvevő élővilághoz, és miért kellene empatikusnak lennünk a mélytengeri világ furcsa szerzetével, a kocsonyahallal? A Gyengédség szerzőjével környezetünk lehetséges megismerési formáiról és a kortárs komoly zenéről is beszélgettünk.