Ha nem látszana még a Holdról is, hogy Orbán Putyin ügynöke istenuccse azt hinném, hogy az ukránoknak dolgozik. Azt ugyanis nehéz elfogadni, hogy egy kormányzat csak magától annyira ostoba legyen, mint amit Orbánék az ukrán pénzszállító ügyében produkáltak. Kérdés csak az, hogy maguktól mentek-e be ilyen díszlépésben a bozótba vagy vezették őket.
Ami viszont biztos, hogy ebből a játszmából Ukrajna fog jobban kikerülni.
Az már most erősen feltűnő, hogy a magyar hatóságok valamiért egymás között dobálják ezt a forró krumplit. Az Ügyészség „csak” egy feljelentést továbbított, a Terrorelhárítási Központ (TEK) csak a NAV parancsát teljesítette,
a NAV-elnök Vágujhelyi Ferenc – aki merő véletlenségből a korábban az ukrán pénzt szállító Garancsi Istvánnak régi üzlettársa – valahogy meg sem mukkan az ügyben.
Miután a hatóságok nem vették a nevükre az ügyet, a kormányzat kénytelen volt jogi nonszenszet elkövetve utólag, visszamenőleges jogszabályt alkotni az ügyre. Ami akárhogy is nézzük, jelenleg egy sima, közönséges bankrablás egy osztrák pénzintézettel szemben. Úgy, hogy a magyar közegeknek látványosan lövésük sincs, hogy voltaképpen kinek a lóvéját nyúlták le. Csöndben jegyzem meg: Ukrajnában például már „amerikai”-nak is emlegették ezt a pénzt, és hát Vida Ildikót és társait ennek a töredékéért utasították ki egy életre az Egyesült Államokból. És bátor hivatalnokainkat az sem lelkesíti, hogy időközben az ukrán konvojra ráépített orosz-magyar propagandahadjárat AI generált cirill betűs tekesekkel, orosz propagandistákkal, Orbán, Lázár János Közép ázsiai hadurakat idézően otromba kirohanásai valami elképesztően bénára sikerült.
Viszont ez így, együtt gyakorlatilag egy PR-főnyeremény Kijevnek.
Olyannyira, hogy az emberben mocorog a gyanú, hogy a Kreml Orbán mentőakciójáról láthatóan már az elnöki dácsa előszobában értesülő nyugati hírszerzéseknek esetleg a Karmelitában készülődő magyar bankrablásról is lehetett pár tippje. Az mindenesetre furán hangzik, hogy a hét ukrán valamiért fegyvertelenül szállított itt, az orosz katonai hírszerzőktől hemzsegő Magyarországon tízmilliárdokat, továbbá merő véletlenül egy kötélidegzetű titkosszolgálati öregfiú is velük volt.
A pénzszállító otromba lenyúlása után Zelenszkijnek egyáltalán nem kell kapkodnia a Barátság megjavításával (alighanem zsebében tudta Donald Trump okéját, akinek szintén nincs annyira ellenére, ha valaki leszoktatja az ő Dear Friendjét az orosz kőolajról.) Ukrajna természetesen túléli takarékbankja pár tízmilliárdos időleges veszteségét, Orbán viszont volt szíves ország-világ előtt porig lejáratni magát, nemcsak Ukrajnával szembeni vétópozíciója pukkant ki, de Ukrajna pedig alighanem azt is bebiztosította, hogy egy következő magyar kormányzat már nem fog tudni úgy fellépni vele szemben, ahogy Orbán tehette éveken át.
A gyanúsan bepalizottnak tűnő Orbán Viktor a kalandból legfeljebb annyit tud majd profitálni, hogy az amúgy is végtelenségig hiszterizált híveit tovább hülyítheti az ukrán mumussal.
Kérdés mire lesz ez elég. Az ország nagyobb része már immunizálódott a szüntelen háborús hangulatcsinálástól. Ugyanakkor a pénzszállító akció nemcsak hisztérikus ám minden ízében túlméretezett. Orbán tipikus fogása, hogy egy-egy nagyon látványos akcióval építi az imázsát, ami belevésődik a hívek fejébe. Az izomból megrendelt akcióról visít, hogy az nemcsak a választási kampánynak, egy még radikáljobbosabb életnek szól. Oroszpárti koalícióban Mi Hazánkkal vagy a bankrablást is bevállaló fenegyerekként a nemzetközi szélsőjobb ikon ellenzéki vezérként állhat neki fúrni a Tisza kormányt. Amit vélhetőleg boldogan fog nézni a határon túlról. Senkinek se legyen illúziója: mindenki tanult a magyar leckéből. Magyarország éveken át kapta az uniós pénzt, a lehetőséget, amivel a mintatanulóból egy velejéig korrupt bajkeverő államot sikerült itt kitenyészteni, órási milliós szavazótömeget téve oroszpártivá. Ebben a helyzetben az EU-nak és a kisantant-utódállamoknak is egy, egymást kölcsönösen patthelyzetbe tartó politikai elitek által megosztott Magyarország a kisebbik rossz.