Magyar Péter színre lépésekor, még jóval a pártalakítás előtt Nagy Ervin volt az első ismert ember, aki a kezdeményezés mellé állt. Vezette a nevezetes furgont, mindenütt ott volt Magyar mellett, és értelmes nyilatkozatokban beszélt az új mozgalom céljairól. Engem az a rövid megfogalmazása fogott meg, mely szerint „nyugat-európai jellegű szociáldemokráciában” szeretnénk élni.
Politikai hitvallása mellett mélyen megindítottak azok a szavai is, amelyeket az édesapjához fűződő viszonyáról mondott. Valahogy úgy fogalmazott, hogy azért boldog és kiegyensúlyozott ember, mert az édesapja szereti. Mai világunkban nagyon ritkán szólunk ilyen elismeréssel az apákról, és a harmonikus apa-fiú kapcsolatról az sem szokott nyilvánosan beszélni, akinek megadatott a boldogsága. A nyugati típusú szociáldemokrácia és az egészséges családi kötelék kívánatos ellenpontnak tűnt számomra nemcsak a Fidesszel, de az egész agresszív és pénzközpontú hazai közélettel szemben.
Nagy Ervin aztán látszólag eltűnt a Tisza első vonalából, új vezetők érkeztek, jórészt a fideszes háttérből és az üzleti szektorból, fényévnyi távolságra a szociáldemokráciától. De remélhetőleg ők is megértik, hogy a magyar társadalom jelenlegi helyzetében alapvető szociális reformokra van szükség ahhoz, hogy a Tisza esetleges győzelme ne csak a Fidesz bukását, hanem pozitív változásokat is eredményezzen.
A kémhistóriák és a korrupciós botrányok mögött a tizenhat éves Orbán-világ igazi bűne az, ami nem történt meg.
Oktatásban, egészségügyben, szociális gondozásban, vasúti közlekedésben, általában a közszolgáltatásokban elmaradtak azok a fejlesztések, amelyekre a nemzet tehetsége és uniós tagsága lehetőséget adott volna. S amelyekben a velünk együtt rendszert váltó közép-európai társadalmak bőven megelőztek minket.
A Fidesz politikájának tudatos része volt a közösségi szolgáltatások szétverése. Részint azért, hogy a magánszektorba terelje a minőségi oktatást és egészségügyet, jórészt a maga klientúrája számára. De alapvető ideológiai okokból, a társadalmi szolidaritás felszámolása céljából is. A középrétegek, de az alsó középosztályhoz tartozók is részesülhettek olykor alkalmi pénzadományokban. De sohasem szervezett munkavállalóként, lakóközösségek vagy társadalmi érdekcsoportok tagjaiként, hanem csak alattvalóként, a cár atyuska hangulatjavító kegyéből. Ezen kellene változtatni az új kormánynak, és ehhez nagy szükség lenne visszatérni a Nagy Ervin-féle alaptételhez: nyugat-európai jellegű szociáldemokráciában szeretnénk élni.
De így a véghajrá előtt arról is érdemes beszélni, amit az ellenzéki kampányban szokás elfelejteni. A Fidesz-kormánynak vannak olyan intézkedései, amelyek eltorzult formában, de hasonlítanak a baloldali szociális programokhoz. Alapvetően ilyen a rezsicsökkentés, az ársapka és a közmunka. A rezsicsökkentés fűtéstámogatás, energia-számlához való hozzájárulás vagy más formában a nyugati demokráciában is működik. De ott csak a valóban rászorulókra méretezik, és igyekeznek az energiatakarékosságra ösztönözni vele.
Az ársapka nálunk elsősorban az élelmiszereknél érvényesül. Azokban az országokban, ahol az emberek nagy többsége bérlakásban él, az ársapka elsősorban a lakbérek maximalizálását jelenti, ami sokkal jelentősebb segítség az olcsóbbá tett csirkehúsnál. A közmunka sem ördögtől való, hiszen Kiss Péter minisztersége alatt még a szocialista kormány kezdeményezte. De jelenlegi formájában nagyon kevéssé segíti a tartós munkahely megszerzését, és sok helyen a helyi hatalomnak biztosít politikai alattvalókat. Nagyon fontos lenne olyan támogatási formává átalakítani, amely egyenes utat jelent az igazi munka világába.
Az államháztartás tragikus helyzete és a közel-keleti háborúval járó gazdasági válság miatt a következő hónapokban nem kevesebb, hanem több szociális intézkedésekre lesz szükség. Ha a Tisza-kormány győz, akkor tudnia kell, hogy mostani támogatóinak túlnyomó többsége jobban működő közszolgáltatásokat és persze jobb anyagi helyzetet is remél a kormányváltástól. Együtt a kettő nehezen fog menni, de a jövő szempontjából végzetes bűn lenne a közszolgáltatások hátrébb sorolása.
Önmagában nem tragédia, ha a Tisza gazdasági szakemberei liberális iskolából érkeznek. De Magyar Péter szavazói között nagyon kevés a liberális.
A most a Tiszára voksolók nagy többsége pártjában csalódott baloldali vagy jobboldali ember, akik ideológiai különbségeik ellenére egyaránt az erős, ha tetszik, a gondoskodó államban hisznek.
Biztos vannak olyan felesleges állami kiadások, korrupciós vagy egyszerűen pazarló pénzköltések, amelyeket azonnal le kell állítani. De a rászoruló milliók energia és élelmiszer számlája nem emelkedhet korlátlanul a társadalmi robbanás veszélye nélkül. Az állami egészségügy és az ingyenes oktatás színvonalának javítása nélkül pedig lassan elszivárog az országból az a produktív munkaerő, amelyre akár a legliberálisabb elmék is gazdaságfejlesztést tudnának építeni.
Szóval igen, nyugat-európai jellegű szociáldemokráciában szeretnénk élni, De ha Magyar Pétert vagy Kapitány Istvánt zavarja ez a politikai kategória, akkor a szociális demokráciával is kiegyeznék.
A szerző az MSZP Baloldali Tömörülés elnöke, volt EP-képviselő, publicista.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.