Nem hiszünk abban, hogy létezhet értékesebb társadalmi cél, mint a polgárok békés, szabad, független életének biztosítása – rögzítette a Fiatal Demokraták Szövetsége politikai programnyilatkozata 1988 őszén.
Régen volt. Annyira régen, hogy 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmados parlamenti többséggel kormányra került, már Orbán Viktor sem emlékezett rá, a rendszerváltás hajnalán milyen elvek mentén szerveződött a pártja. A Fidesz pontosan az ellenkezőjét tette annak, amit megalakulásakor vallott. A békés élet megteremtése helyett békétlenséget szított, a szabadság kiterjesztése helyett fojtogató autokráciát hozott létre, a függetlenség biztosítása helyett vazallusi rendszert épített. Demokrácia helyett illiberális önkényt, hazugságáradatot és félelemkeltést kaptunk.
A magyar társadalom jelentős része, mintha nem akarná észrevenni, mi zajlik körülötte, lelkesen támogatta a Fidesz országot gyarmatosító politikáját, jobb esetben behódolt, vagy csendesen asszisztált Orbánék térfoglalásához. Tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elsöprő erejűvé váljon a felismerés: hatalmi manipuláció, ócska szemfényvesztés, orbitálisan nagy átverés áldozatai vagyunk.
Mára mindenki megtanulhatta, hogy a demokrácia nem csupán fennkölt eszmények szférájába tartozó elvont kifejezés, amivel pulpitusról szónokló politikusok kábítják a népet, hanem a mindennapjainkat meghatározó valóság. Ahogy közeledünk április 12-éhez, úgy esik egyre több szó arról, mi a tétje a parlamenti választásnak. A kérdés bonyolult belpolitikai és nemzetközi összefüggések elemzése nélkül, pőre egyszerűséggel is megválaszolható. A tét az, hogy lesz-e újra demokrácia Magyarországon.
Az Orbán-kormány leváltása azonban csak az első, igaz, nem elhanyagolható lépés. (Ha még ez sem sikerül, akkor nincs miről beszélni.) A java utána jön. Nem tudhatjuk biztosan, milyen világ következik, ha a Tisza Párt fog kormányozni, már csak azért sem, mert nagyon nem mindegy, összejön-e a kétharmados felhatalmazás az Országgyűlésben. De van, ami ennél is fontosabb. Az, hogy a magyarok a választás után se forduljanak el a közélettől, ne finnyásan fintorogjanak, ha politikai kérdések kerülnek szóba, hanem öntudatos polgárokként – akár párttagokként, akár civil mozgalmak résztvevőiként, akár tudatos hírfogyasztókként – féltő gondoskodással őrizzék a demokráciát, mindenki a maga lehetőségeihez képest vegye ki a részét abból, hogy az „elmúlt tizenhat év”, bárki legyen is hatalmon, soha többé ne ismétlődhessen meg Magyarországon.
Ismét a Fidesz programnyilatkozatát idézzük 1988-ból: „Nem hisszük, hogy bármely új szervezet kormányra kerülése önmagában lehetővé tenné emberi és polgári jogaink érvényesítését. A demokrácia letéteményese, végső biztosítéka ugyanis nem az államhatalom, hanem a demokratikus politikai kultúrájú társadalom.”
Tökéletes megfogalmazás. A helyzet nem nélkülözi a politikai pikantériát. A Fideszt kell legyőzni ahhoz, hogy megvalósulhasson mindaz, amit annak idején a Fidesz hirdetett.