A leköszönő magyar politikai vezetéssel együtt távozik Káel Csaba filmügyi kormánybiztosi is leköszön pozíciójából – tájékoztatott lapunkhoz is eljuttatott közleményben a Nemzeti Filmintézet (NFI). Mivel a mozgókép az egyetlen művészeti ág, amelynek volt kormánybiztosa csak itt automatikus a pozíció megszűnése, mely akkor következik be, amikor a következő kormány működése elkezdődik, így a mandátumának a lejárata eddig is ismert tény volt. Káel mindazonáltal a megy is, marad is karakter, hiszen a szervezet igazgatósági tagságáról nem mondott le, miképpen Pál Ákos vezérigazgató távozása sem került eddig szóba. Illetve, ahogy a közlemény is kiemeli, alapszabálya szerint az igazgatóság megválasztása és visszahívása a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Azaz, ha majd kormányt alapít majd Magyar Péter és a Tisza párt, akkor törvényesen ők kezdeményezhetik a személycseréket, amíg ez nem történik meg, csaknem minden marad a régiben. Azért „csaknem”, mert eleget téve Magyar felszólításának, hogy a regnáló hatalom csak ügyvivői pozícióban cselekedjen, az NFI közleményében kijelentette, hogy a továbbiakban nem hoz hosszútávú pénzügyi kötelezettségekkel járó döntéseket, ugyanakkor megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek az átmeneti időszakban is segítik a magyar mozgóképipar folyamatos és zavartalan működését. Ez azt jelenti, hogy eddigi döntések érvényesek, a megkötött szerződések és megállapodások érvényben maradnak, a folyamatban lévő pályázatok aktívak maradnak.
Míg az NFI közleménye ugyan hangzatosnak is tűnhetett, csak arról biztosított mindenkit, hogy törvényszerű a működés. Majd az irományban rétszeletesen beszámoltak az elmúlt hat év sikereiről - a kudarcokról gondosan hallgatva. A szakma az elmúlt hat esztendőben botrányoktól volt hangos, milliárdos költségvetéssel készített bukott kurzusfilmektől (a kivétel a Robert Lantos által kreált Hunyadi sorozat) az elutasított és emigrációba kényszerített tehetségektől, fekete listázásokról és a kettős mércéről, hiszen csak egy szűk NER-es körökben jártas producerek kaptak igazán nagy támogatásokat: Rákay Philip, Lajos Tamás vagy Kalomista Gábor. A Rákay-féle Most vagy soha! című Petőfi-kalandfilm például a becslések szerint mintegy hétmilliárd forint állami támogatásban részsült, a büdzséhez képes meg relatíve kevés embert érdekelt – na, erre gondol mindenki amikor elhangzik a hosszú távú pénzügyi kötelezettség. Hovatovább a néhai Andy Vajna által kigondolt, a hazánkban forgató külföldi produkcióknak járó állami adó-visszatérítés okozta bérmunkák felfutása is csak 2025-ig volt abszolút sikersztori. A tavalyi évben ugyanis elkezdtek jönni szakmai berkekből a hírek, hogy a stúdiók elkezdtek „kiürülni” és ennek az oka a visszatérítések egyre sporadikusabbá válása és folyamatos csúszása. Az Orbán-kormány 2025. június 5-én rendeltben létrehozta a filmipari „ársapkát”, melyben negyedévente 81 milliárd forintban maximalizálta a kifizethető adó-visszatérítést, ez pedig jelentős visszaesés a 2024-es évhez képes.
Ez pedig sokkoló meglepetés volt hiszen tavaly januárban Orbán Viktor a fóti Mafilm stúdiókomplexum és új stúdióinak tavaly januári átadásán még elégedett volt mindennel. „Volt olyan kegyes hozzánk a Jóisten, hogy megsegíttet bennünket egy olyan emberrel, aki értette, mitől működik egy film. Andy Vajnát mindörökre a szívünkbe zártuk és nem lehetünk eléggé hálásak, óriások vállán állunk”. Kiemelve: ő hozta létre azt a rendszert, mely a Nemzeti Filmintézet alapjait képezi. Hovatovább, Vajna csalogatta ide a hollywoodi produkciókat. Ez már csak azért is meglepő volt, mert a „nemzeti oldal” kulturkampfot hírhedett az egykori kormánybiztos ellen, mondván, nincs elég nemzeti szívet melengető film. A jelentős bevételt hozó magyar filmipar problémája a Tisza-programban is jelen van, ahol megjegyzik: a filmfinanszírozás felfüggesztése és a döntések elhúzódása súlyos bizonytalanságot okoz. A produkciók hosszú előkészítési ciklusokkal dolgoznak; ha a támogatási rendszer kiszámíthatatlan, a projektek egyszerűen más országba mennek. Illetve kiemelik, hogy a kulturális (hazai művek) támogatása politikailag motiválttá vált, ami a hitelességünket rontja.
Ezzel együtt mindenkit a hogyan tovább kérdése érdekel, első körben az, hogy ki lesz az új kormánybiztos. A legalapvetőbb felvetés, hogy egyáltalán lesz-e új, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy Magyar Péter kormánya szeretne-e ilyen pozíciót, amelyet tulajdonképpen Andy Vajna kedvéért kreált az Orbán-kormány, hogy aztán a producer-politikus halála után Káel Csaba örökölje. Nevek forognak a szakmai körökben a lehetséges utódlás kapcsán, a Magyar Filmszemlét újraélesztő Muhi Andrásé, Kovács Gáboré, aki jelenleg az NFI Filmmegőrzési és technológiai divízió igazgatója, Ráduly Györgyé, mint „belső jelölté”, de volt, aki Till Attila nevét dobta be. Van, szerint Berkes Juli producer lenne az „európai” megoldás.
Egyelőre sokkal hihetőbbnek tűnik az a szcenárió, hogy egy önálló kulturális tárca vagy tárcán belüli államtitkárság irányítsa ezt a területet. Bár semmilyen konkrét információ nem áll rendelkezésre, az biztos, hogy Tisza-programban megvannak a célok. A támogatási rendszert szakmai és piaci szempontokra fogják építeni, biztosítva, hogy a közpénzből támogatott filmek valódi kulturális, fesztivál- vagy piaci értéket képviseljenek. Megőrizik és erősítik Magyarország vonzerejét a nemzetközi produkciók számára, stabil adókedvezményekkel, gyors és kiszámítható adminisztrációval, valamint megbízható állami partneri működéssel. Ami biztos, hogy a Tisza-kormány átalakítja majd az NFI-t, hiszen ott van a programjukban a kitétel: garantálják a filmipari intézmények szakmai függetlenségét, különös tekintettel a Nemzeti Filmintézet működésére.
