VOLT Fesztivál - Nézőrekordot várnak a szervezők

A két évvel ezelőtti rekordnál is nagyobb nézőszámot várnak az idei rendezvénytől a soproni VOLT Fesztivál szervezői - hangzott el a kapunyitás előtt egy nappal tartott hétfői sajtóbejáráson.
"Most nagyon úgy tűnik, hogy el fogjuk érni a százezres látogatószámot" - fogalmazott Fülöp Zoltán, a főszervezők egyike az MTI-nek. Elmondta, hogy a forgalom 60-70 százalékát adó bérletekből mintegy negyedével többet adtak el eddig, mint a korábbi években.

Megjegyezte, hogy a napijegyek vásárlása sokkal ingadozóbb, jelentős hatással vannak rá olyan tényezők, mint például az időjárás.

Fülöp Zoltán közlése szerint egyszerre napi 25-27 ezer embert tud biztonsággal kiszolgálni az infrastruktúra, efölött már ki kell tenniük a megtelt táblát. A keddi 14 órai kapunyitás után három órával kezdődik az első koncert, a kapuzárás ideje pedig vasárnap dél lesz.

A 750 millió forintos összköltségvetésű esemény főszervezője az MTI-nek arról is beszámolt, hogy a fesztiválhelyszínen - a Lővér Kempingben - a rendelkezésre álló 150 faház egy óra alatt elfogyott, és négy-ötezer sátornak van hely a VOLT területén. Ismét sikerült megtölteniük Sopron szálláshelyeit: telt házat jelentettek a kollégiumokból és a négycsillagos szállodákból.

A Sziget Szervezőiroda közvetlen stábja mintegy 100-120 emberből áll, a VOLT teljes kiszolgáló személyzete alvállalkozókkal együtt 1200-1500 ember.

Újdonság, hogy a fesztivál területére kitelepült az egyik soproni gyógyszertár, de eddig nem volt amfiteátrum-szerű színházsátor sem, ahol ismert együttesek lépnek fel a VOLT ideje alatt. A fesztiválozók ingyen, de kaució ellenében bérelhetnek kerékpárt a bejárat közelében, ahol egy csendesebb beszélgetőzónát is kialakítottak.

A VOLT-on július 2. és 9. között fellép a Billy Talent, a Thirty Seconds to Mars, a Hurts, a Queens of the Stone Age, Bonobo, a Bullet For My Valentine, a Gus Gus, a Papa Roach, az Example, a Knife Party, a Parov Stelar Band, Sven Väth vagy Martin Solveig is.
Szerző
Témák
VOLT Fesztivál

Szellemi terek is vannak

Publikálás dátuma
2002.10.01. 17:19

Néhány éve a Műcsarnokban alkotott a mostanihoz hasonló furcsaságot Csanádi Judit színházi díszlettervező. A múlt héten a pesti belváros egyik Hajós utcai pincéjét alakította át saját fantáziája szerint, illetve a térrendezés kötött és kötetlen szabályainak megfelelően. A művész szerint nem a mesterkélt teóriák számítanak, az úgynevezett szentély, ami az N&n galériában látható, önmagában egy kérdőjel csupán. A választ a látogatók adják meg.

- Igaz az a megállapítás, hogy a díszlettervezők a legművészibb lelkű építészek?

- Azért érdekes ez, mert a velem egyidős díszlettervezők szinte mindannyian építészként végeztek. Ennek alapvető oka az volt, hogy abban a tíz évben Magyarországon nem volt díszlettervező-képzés. Az indíttatás eleve a tér különböző használati lehetőségeiből növekedett ki. Ennek ellenére is meglepett, amikor Nagy Bálint tavaly felkért, hogy álmodjak valamit az ő építészgalériájába. Úgy érzem, hogy a legcsodálatosabb foglalkozás az enyém, sőt, meg is vagyok róla győződve, mert nincs olyan kötelességem és kényszerem, hogy mindennek azonnal praktikus értelme legyen. Ennyiben mindenképpen különbözik az építész és a díszlettervező szakma. A mi pályánkon teljesen más a feladat: igaz, ki kell szolgálni egy színházi előadás funkcióit, így mindig a produkció érdekében, annak lelki és szellemi mivoltában jön létre a drámai helyzetek köré alkotott tér. Azért kerülöm az épített tér kifejezést, mert maga a tér annál sokkal rafináltabb dolog. Éppen nem az építettségében rejlik a titka, az csupán egyetlen eleme a téralkotásnak.

- Miképpen határozható meg, ami létrejött a Hajós utca 39. alatt?

- Ez valójában egy szentély, méghozzá olyan, amiről mindenki azt érzi, ebbe a pincébe nem is fér bele. Ez is alátámasztja azt, hogy a tér nem fizikai objektivitás, hiszen végtelen sok az érzeti tartalma, és az általa sugallt drámaiság határozza meg, hogy mit érzünk benne. Az a játék, amit ebben a galériában elkövettem, nagyon hasonlít arra, amit a színpadon csinálok. Van egy megfogalmazhatatlan, sejtésem arról, hogy milyen hatást szeretnék a néző érzeteiben elérni, és azt próbálom meg a tér elemeivel és a világítás által leképezni. A díszlettervezők jóformán kizárólag a tér kifejezőerejével dolgoznak. Ebből a szempontból ez teljesen más aspektusa az építészetnek, ami természetesen szintén magában hordozza ezeket a hatásokat, csak éppen a másik irányból. Ott mint egy szélső szempont szerepel, hogy valami azt a hatást gyakorolja, hogy felemelő, vagy éppen nyomasztó legyen.

- Mennyiben képzőművészet ez a labirintus?

- Nagyon. Pontosan a színház, az építészet és a képzőművészet határa az, ami ide készült. Történet, sőt, dráma, de a néző, mint változó színész részvétele nélkül nem jön létre. Leginkább azt élvezem benne, amit az emberek hozzátesznek, és amit észre vesznek belőle. Ez egyfajta interakció: akik belemennek, az odaadásukkal, méghozzá a rájuk gyakorolt hatás által kerülnek kapcsolatba ezzel a térsorozattal, és tudattalanul fedeznek fel magukban valami olyat, amit esetleg kisgyermekként éltek meg.

- Mit jelent az, hogy a néző, mint változó színész?

- A tér élménye mindenki számára más és más, valójában ennek az élménysorozatnak az eredményeként jön létre. Ez az oka annak, hogy sokféle vélemény hangzott már el: miszerint ez a szentély nagyon furcsa, bizarr, ugyanakkor személyes, valamint historikus, archaizáló, sőt jövőbe mutató. Olyan történetet indít meg a nézőben, ami más, mint amikor belép, amikor a közepére ér, legbelül pedig még inkább. Ezt a tér fizikai háttere okozza. A sötétséget csak a szentély belsejébe érve szokja meg a látogató szeme annyira, hogy aztán minden részletet képes észrevenni. Így kifelé menet megint csak újdonságként éli meg - ugyanazt. Az egyénenként személyesen megjárt életutunk végtelenül hasonló ehhez: állandó változásban vagyunk. Amilyen környezetben mozgunk, illetve ahogyan mi azt szemléljük, aszerint számolunk be róla. Á állandó környezetünkben csakis mi változunk, ha tetszik, ha nem. Bár nagyon filozofikus probléma ez, mégis a maga fizikaiságában jelenik meg, ami kizárólag egy dolog miatt szokatlan: ritkán szoktak ennyire mély kérdések kézzel foghatóan jelentkezni. De a válasz akkor is bennünk van.

Szerző
Témák