„Nincsenek bűneink, mindig mi voltunk az áldozatok”

A nemzetek általában büszkék a forradalmaikra, aranybetűkkel kerülnek be a történelmi kánonba, mítoszok formálódnak róluk. Ám bármennyi pozitív társadalmi változás kapcsolódjon is hozzájuk, elkerülhetetlen velejárójuk valamilyen szintű erőszak. Hogyan kezeli ezt az emlékezet? Mennyire deformálják politikai érdekek, propagandacélok a forradalmak hiteles képét? A probléma természetesen 1956 kapcsán is felmerül. Valuch Tibor történész, egyetemi tanár próbál eligazítani a kérdéskörben, melynek körülírása sem könnyű, és nem tesz lehetővé igazán objektív minősítéseket.