Budapest az egykor virágzó magyar gépgyártás roncstemetője. A városból kivezető vasútvonalak mentén mást sem látni, mint ablaktalan, rozsdásodó falú, elhagyott gyártelepeket. Az egykori Ganz Mávag ma kínai raktáráruház, a Csepel Művekben többnyire kereskedők vertek tanyát, a Váci úti üzemekből csak az irodaházak maradtak, a Hajógyári szigeten diszkók vannak. Szinte hihetetlen, de ilyen körülmények között az egykori Ganz Danubius Úszódaru- és Hajógyár már-már kihalt angyalföldi üzemcsarnokaiban ismét pislákolni kezdenek az élet jelei.
Európa-szerte a mai napig nagy betűkkel hirdetik a még működő kikötői daruk a Ganz nevét, de Oroszországban, Indiában és a Távol-Kelet más országaiban is elégedettek a lassan több évtizedes gépmatuzsálemekkel. Pedig a Ganz Daru esetét is feljegyezték már arra a bűnlajstromra, amely a rendszerváltás utáni első kormány lelkiismeretét terheli. Most mégis próbál talpra állni, ami csak annak köszönhető, hogy az egykori igazgató akkoriban néhány forintért megvette, nem engedte a MÉH-be vinni, kidobni a tervdokumentációkat. Széles Gábor lelkén szárad, hogy bedőlt az Ikarus, pedig a tervezőasztalokon már készen álltak egy új modell elképzelései. Ő zúzdába küldte a dokumentációt. Szomszédom, a Ganz Mávag egykori mérnöke mesélte, hogy mielőtt eladták, bezárták a gyárat, készen álltak egy motorvonat és egy modern vagon tervei.
Dolgoztak a magyar villamos prototípusán is, de az is félkész állapotban maradt. Pedig ha az Antall-kormány nem politikai ügyként kezeli az egykori szocialista országokkal folytatott kereskedelem ügyét, ha nem a "mindent eladni, pénzt beszedni" elvét vallják az egymást követő kormányok is, ha nem eresztik szélnek a szakmunkások és mérnökök ezreit, talán most saját gyártású metrón utazhatnánk, nem kellene külföldről venni a Combinókat, és drága pénzen importálni a buszokat.
A kilencvenes években percemberként gondolkodtunk. Nem a jövőbe fektettünk tudást és pénzt, hanem a költségvetés lyukas vödrét töltögettük. Ahogyan ma is focipályára és nem oktatásra mennek az adóforintok. Hamar felejtünk, és semmiből nem tanulunk.
