Becumiztatta egy ügyvéd az adóhivatalt. A végtelenül furfangos nyomozók "próbavásárlást" tartottak nála. Ingatlan adásvételi szerződést készíttettek vele. A jogász úgy járt el, ahogyan kell, majd számlát adott. Ekkor az ellenőrök felfedték magukat, és kérték vissza a pénzt. Nos, itt borult a mutatvány: az ügyvéd szerint az ügylet szabályosan megvalósult, tehát eszébe sincs visszaadni a pénzt.
Újabban számos furfangos adóellenőri trükkről olvashatni. Fogorvosokat, plasztikai sebészeket, isten tudja, ki mindenkit "próbavásárolnak". Régebben csak céloztam rá, de most nyíltan kérdezem: cafetéria a NAV-nál a magáncélú szolgáltatások "ellenőrzési" igénybevétele? Értekezleten vitatják, kinek mi a nyűgje, és a neki megfelelő helyre küldik revízióra?
Ha egy fogpótlás-razziára jelentkező ellenőr megkapja addig nélkülözött bal alsó hatosát, meg a számlát, akkor az adófizetők állják a műtétjét? Ha a csüggedt mellű revizor asszony felvarratja pár millióért, és tiszta az ügy, akkor én fizettem az önképéért? Vagy behajtják a "hősies" munkatársakon? (Hogy a prostikat lebuktató adókandúrokat most ne is említsem.)
Kéne törvény arra, hogy irreverzibilis beugratással ne élhessen egyetlen hatóság sem, hiszen az jogalap nélküli gazdagodás vagy mi. Vagy visszaszívhatja a bepalizott sebész a szilikont, kihúzhatja a potyafogat?
Ahogyan a "próbabélszín" is az éhes ellenőr magánhaszna, úgy az ingyen zsírleszívás is.
A NAV tényleg átállt munkatársai extra kiadásainak fedezésére?