Mostanában annyira mondogatják kormánykörökben, hogy Európa gazdasága leáldozóban van, legjobb ha keletre nyitunk. Szigeti Júliának nem kellett kétszer mondani, a csinos magyar lány keletre nyitott és szerencséje volt. Táncolgatott Kínában - azt nem tudjuk, hogy milyen "társasúton" járt ott -, legyen elég annyi, hogy Júlia benevezett egy kínai "X faktorba" vagy ahhoz hasonlóba, ahol megnyerte a harmadik helyet. Hiába volt arany- és ezüstérem, a mi bronzlányunk vitte el a pálmát, olyannyira népszerű lett, hogy se szeri, se száma a meghívásoknak. Zsúfolásig megtelnek a termek, ahová énekelni, táncolni hívják őt, s mindenhol barátok, rajongók veszik körül. Eszébe sem jut hazajönni, mi is a tévé segítségével ismerkedhettünk vele, ott mesélte el a nagy kalandját. Azt mondja többek között, hogy meghívta őt vacsorára egy társaság, különleges, finoman fűszerezett étkeket ettek, mindegyik összetevőről mondtak egy két szót: rózsaszirom olívaolajban, kaktuszgyökér pekingi kacsazsírban... Júlia megkérdezte egy babról, vagy mi a csodáról, miközben lenyalta az ujjáról is a hozzájáró igen finom szaftot, hogy annak mi a neve. Azt mondták a barátai, hogy az csótánylárva... Júlia azonnal abbahagyta a nyalakodást.
Ezen kívül azt is reméljük, hogy felkiáltott, nehogy importáljanak ebből az "ínyencségből", csótánylárvából jól állunk magyar honban is! Éppen a minap mutatta be a tévé, hogy a miskolci panelházak egyikében-másikában annyi a "nyersanyag", hogy inkább exportra gondolunk. Vigyék, ha van rá vevő! Poloska is, patkány is van, ha a kedves nemzetközi kereskedő úgy kívánja. De ide ne hozzanak. Különben is, mi eurorealisták vagyunk - ahogy kormányfőnk mondta a tiszteletbeli konzulok konferenciáján. De azt is mondta, hogy nem "az európai államokkal, hanem többek között Kínával kell állnia a versenyt". A kérdés az, melyik Kínával? Azzal, ahol naponta finom csótánylárvát esznek, vagy azzal, ahol "elvannak" egy maréknyi rizsen és egy talpalatnyi lakásban.
Magyarország jobban teljesít, gondoljunk azokra, akik közmunkásként 49 ezer, télen 37 ezer forintot keresnek - egy marék rizsre sem futja. Gondoljunk azokra is, akik semmilyen járadékot nem kapnak, ők miből éljenek? Az eurorealista kormányfő álmodozik, "a 2010-es 1,8 millióval szemben ma már négymillió adófizető van", az idei gazdasági növekedés a „mértéktartók” által prognosztizált 0,5 százalék fölé is mehet, jövőre pedig kétszázalékos bővülést tervez a kabinet a költségvetésben. A gazdaságban lezajlott szerkezeti átalakítások pedig esélyt adnak arra, hogy 2014 után is folytatódjon a növekedés. "A magyar kormány a jóléti állam helyett munkaalapú gazdaságot épít..."
Jó, de hol a munka? Az nincs. Ezért ment el 350 ezer fiatal "vendégmunkásnak". Azt mondja Orbán Viktor, a német központú "agyelszívás nem egy baleset”, hanem egy jól átgondolt stratégia következménye, „amiért nem szabad megsértődnünk”, hanem tudatosan kell hozzá viszonyulni, és meg kell próbálni Magyarországon tartani a legjobb képességűeket". Megint egy sértés a 350 ezer fiatalnak, akiknek volt eszük és képességük elmenni. Az itthon maradók pedig annyira szeretik a hazájukat, hogy diákhitelekből friss vendégmunkásokat szülnek, így pótolják a kivándorlókat.
Júlia, "fel van adva a lecke": gyere haza nyugatra! Csótányok itt is vannak. Sőt, a Nemzet Csótánya is van, hadd hallja az éneked!
