Kiteregette a szennyest Sarkozy Cecilia

Publikálás dátuma
2013.10.10. 14:34
Fotó: Getty
Beharangozás, előzetes zajos hangulatkeltés. Franciaországban ilyen mértékben régen ért könyvet kritika, mint Cécilia Sarkozynek, a volt köztársasági elnök elvált hitvesének mindösszesen 300 oldalas vallomásait. A kötet a napokban került a boltokba, de már hetek óta közöltek belőle szemelvényeket, ízelítőket a napi- és hetilapok.

Az érdeklődés valószínűleg nem csupán mesterségesen szított, hiszen alighanem nem sokszor történt meg az ország életében, (ha egyáltalán valaha is megtörtént), hogy egy államfő felesége alig fél esztendővel férje hivatali beiktatása után beadja a válópert, és egy új férfi oldalán a tengerentúlra távozzék. Leánykori nevén, Cécilia Ciganer Albeniz egyébként is eredeti egyéniség, és noha ahogyan az ismertetések írják, a visszaemlékezéseit „fehér selyemkesztyűben” kopogtatta masinájába, vagyis visszatartotta magát attól, nehogy bárkit is megbántson, mégis sok érdekességet publikált. Az atyai családról köztudott volt eredetileg is, hogy dúsgazdag, az apa Párizs központjában luxus szőrmeboltot nyitott. Andrej Ciganer orosz zsidó földbirtokos família sarja, éppen a bolsevik forradalom évében született. A honát természetesen hamar elhagyta, bolyongott, amíg végképpen a Szajna partján telepedett le, és feleségül vette a nagy spanyol komponista Isaac Albeniz egyik leszármazottját. Vendégkörük főként a művészvilágból rekrutálódott, gyakran járt náluk a zseniális pianista, Arthur Rubinstein is. Az összejövetelek társalgási nyelve a spanyol volt, és a könyv érdekességként említi meg, hogy noha az atya beszélt németül, oroszul, franciául és románul, spanyolul soha meg nem szólalt, amit Cécilia úgy kommentál, „miért, a mai napig sem értem”.

„Az igazságra vágyom” című kötet, számot ad a Sarkozyvel kötött házasságot követő első vacsoráról is. Noha korábbról ismerték egymást, egy üdülési kaland hozta össze őket, Cécilia ezt a lakomát úgy írja le, hogy „mellettem intelligens, élénk, különös ember ült. Nicolas minden energiáját a politikai csata szolgálatába állította”. Sarkozy éppen pénzügyminiszter volt, a minisztérium épületében laktak. Amikor Cécilia korábbi házasságából született két gyerekével az új otthonba költözött, csakhamar kiderült, hogy a kölyköket a hűtőszekrényben joghurtnak kell fogadnia. A minisztérium csodálkozott, soha nem akadt tárcavezető, aki joghurtot rendelt volna, de a frizsider csakhamar megtelt tucatnyi fajta joghurttal, üdítővel, hozták az apró süteményeket. Aztán a politika úgy hozta, hogy a lakásban megjelent Richard Attias is, aki később már az államfőtől hódította el hitvesét, ők most ketten amerikai földön élik boldog életüket. Richard-nak akkor az volt a feladata, hogy az akkori jobboldali kormánypárt elnökválasztó kongresszusára Sarkozy győzelmét készítse elő, első lépcsőfokként, hogy 2007-ben az Élysée-palotába juthasson.

A diadal után győzelmi lakomát tartottak, amelyet a felső ezer meghívottainak a részvételével a Champs Élysées szuperluxus éttermében rendeztek. Ezt a nagyzoló fényűzést mostanáig Cécile számlájára írták, amit a könyvében határozottan cáfol, szerinte semmi része nem volt a döntésben, olyannyira nem, hogy tanúvallomása szerint a kedve is elment tőle, gyorsan és csöndben távozott. Eredeti szándéka szerint a Concorde térre tervezett nagyszabású ünnepségen sem akart megjelenni, szívesebben a magányt választotta volna. De az előző házasságából született lánya csörrent rá, „mama, ha nincs kedved, begubózhatsz, de a gyerekeid, férjed itt vannak, ennyi áldozatot talán hozhatsz te is, hiszen ez a győzelem a tiéd is. Gyere!” És Cécilia most utólag jegyezte meg, hogy a lányának volt igaza. A könyvben beszámol arról is, hogy az elnökválasztás második fordulójára, már el sem ment a férjére voksolni, mert szerinte az újságírók és a fotóriporterek „áldozati állatnak” tekintették őt. Undorodott az egésztől, majd magányosan imádkozni templomba menekült, eközben bukkant föl benne a gondolat, hogy mindennek véget vet, válik.

A könyvben politikai esemény alig kap helyet, illetve vezető helyen természetesen az, amelynek maga Cécilia volt a főszereplője. Amikor a férje maga helyett őt küldte Tripoliba Kadhafival tárgyalni, elérni a túszként visszatartott és halálra ítélt bolgár ápolónők kiszabadítását. Leírja, hogy amint Kadhafi belépett az ajtót kulcsra zárták, amire a diktátornak megjegyezte: „Nem tudom, fölfogja-e, hogy velem szemben mit meg nem enged magának. Nehogy akár megkíséreljen is a közelembe lépni”. Amire Kadhafi azzal válaszolt, „maga meg kellemetlen perszona”. A végén az ápolónők csak kiszabadultak, amit a volt elnöki hitves, nem is jogtalanul, a maga érdemeként könyvel el.

A másik politikai jellegű megjegyzés már az „utókorra” vonatkozik, amikor a hajdani Cécilia Sarkozy már régen Richard Attias boldog felesége volt. Az 2012-es elnökválasztást kommentálja, amelyen a volt férj a szocialista François Hollande ellenfeleként lépett föl. Szemére veti Sarkozynek, hogy taktikai ballépés volt a szélsőjobboldali szavazókra kacsintania, követnie a volt Le Pen hívő tanácsait, hiszen tapasztalt politikusként tudnia kellett volna, hogy ilyen nagytétű erőpróbát mindig a centristák döntenek el. És magyarázatul jellemzi is a volt férjet. „Különös férfi – állapítja meg -, mert magánemberként teljesen világosfejű, a hangját soha nem emelné föl, de később ez változott. Indulatos lett, az energiája talán hasznos is lehetett volna, az agitációja azonban irritált, a munkatársaival gorombáskodott is. Minden, ami nyugtalanította az állampolgárait, számára másodrendű lett. Ezzel zárom soraimat” – fejeződik be a háromszáz oldalas visszaemlékezés.

És minderre, hogyan készül reagálni Sarkozy politikai tábora? – tette föl az indiszkrét kérdést a Le Figaro. Tartózkodni óhajtanak minden kommentártól, elhallgatni a kötetet. „Nincs benne semmi kellemetlen – hangoztatják – de a hajdani elnök minden reklámot kerülni igyekszik. Ezért a követők azt az utasítást kapták, hogy némaság”. Azt azonban aligha akadályozhatják meg, ha siker lesz, újabb kiadások jelenhessenek meg belőle.

Szerző

A horvát hatóságok nem használták fel Hernádi Zsolt tanúvallomását

Bár a Mol-INA ügyben a horvát hatóságok megkapták Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójának tanúvallomását, azt nem használták fel a büntetőeljárásukban, így csupán egy elfogult „koronatanú” vallomása, a magyar üzletember és a volt horvát kormányfő közti néhány találkozó, illetve a zágrábi Marcellino étterem biztonsági kamerájának néma felvétele szerepel a Hernádi Zsolt elleni horvát eljárás bizonyítékai között - írta csütörtökön megjelent cikkében a Heti Válasz.

 A lap birtokába került Hernádi Zsoltnak a Központi Nyomozó Főügyészség előtt tett vallomásának másolata, amely a zágrábi hatóságoknál van, és amelyet a cikk szerint nem használtak fel az eljárásban a horvát hatóságok.
A Heti Válasz felidézi, hogy a Mol 2003-ban vette meg az INA 25 százalék plusz egy szavazatos csomagját, majd 5 évvel később 47 százalék fölé emelte részesedését. 2009 januárjában az INA a válság miatt nagyon nehéz helyzetbe került, és a csődöt csak úgy lehetett elkerülni, ha a horvát kormány átadja a magyarok által a konszolidációért cserébe kért cégirányítási jogot.

 A Mol 2010 decemberében ajánlatot tett a közkézen lévő INA-részvények megvételére, de mivel a horvát nyugdíjalapok "ellenvásárlásba" kezdtek, a MOL tulajdona 49,1 százaléknál megállt. A horvát ügyészség 2011 júliusában az INA irányítási jogainak "elvesztése", valamint Ivo Sanader korábbi kormányfő ezzel összefüggő, állítólagos megvesztegetése miatt Hernádi Zsolt gyanúsítottként való kihallgatását kérte a magyar hatóságtól. Sanadert azóta nem jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélték.

A magyar ügyészség 2011. júliusban nemzetbiztonsági okok miatt nem teljesítette a horvát ügyészség kérését, de nyomozást kezdett az ügyben, majd 2012 elején bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.
A Heti Válasz értesülései szerint két zágrábi államügyésznek - egy másik eljárás keretében - 2011 február 9-én lehetősége nyílt arra, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda „vendégeként” személyesen bírja tanúvallomásra a Mol-vezért.

 Az itt készült, és a Heti Válasz birtokába jutott kihallgatási jegyzőkönyv arról árulkodik, hogy a horvátok kizárólag az INA irányítási jogának megszerzéséről kérdezték Hernádit. Bár a Központi Nyomozó Főügyészség a teljes vizsgálati anyagát elküldte Zágrábba, a Sanader elleni perben a bíró nem engedte felhasználni ezeket az aktákat. Pedig Hernádi Zsolt 2011. november 29-i tanúkihallgatásának jegyzőkönyve egyértelművé teszi például, hogy a „koronatanú”, Robert Jezic a lehető legelfogultabb szereplő a Mol-játszmában - olvasható a cikkben.
A Heti Válasz szerint Jezic-et épp a Mol INA-ban történt részesedésszerzése akadályozta meg abban, hogy az INA-ból "nyerészkedjen", így később az olajvállalat legnagyobb adósává vált.

Hernádi Zsolt Heti Válaszban közölt, szerkesztett vallomása szerint 2001 óta rendszeresen járt Horvátországba, ahol sok üzletemberrel, köztük Robert Jezic-csel is találkozott, mivel az általa tulajdonolt Dioki vegyipari vállalat az INA legnagyobb vásárlóinak egyike, s egyben az olajcég legnagyobb adósa is volt. A Mol vezetőjének vallomása szerint Jezic általában a szerződésmódosításokra, a fizetési feltételek megváltoztatására akarta rábírni, ő pedig vállalta, hogy megvizsgálja a problémákat, de miután az INA menedzsmentje úgy látta jónak, általában elutasító döntés született.
"Előfordult, hogy Sanader kezdeményezésére találkoztam Jezic-csel (...). Ám nem derült ki számomra olyan körülmény, amelyből Jezic és a fent megjelölt kormányzati tényezők speciális kapcsolatára lehetett volna következtetni" - idézi Hernádi Zsolt vallomását a cikk.

A Mol vezetője arról is beszámolt, hogy először 2004-ben vette fel a kapcsolatot Ivo Sanaderrel, "ekkor már túl voltunk a Mol 25 százalékos INA-bevásárlásán. (...) Az első találkozásunk tehát rideg volt, mivel ő úgy tekintett az INA-privatizáció első lépésére, hogy ezzel megkötötték kormánya kezét".

A vallomás szerint 2009 nyaráig - ekkor mondott le Sanader - Hernádi Zsolt öt-hatszor személyesen egyeztetett Sanaderrel, de négyszemközti találkozó ezek között nem volt; a beszélgetések témája az INA különösen rossz pénzügyi helyzete volt.
 "A horvát sajtó felrótta, hogy az egyik hivatalos Sanader-találkozó után (...) valamiért hirtelen visszatértem a miniszterelnök hivatalába" - mondta Hernádi Zsolt, majd vallomásában kifejtette, hogy valóban visszament a hivatalba, mert Sanader Jezic cégének, a Diokinak az érdekében akart beszélni vele. A Dioki által felhasznált alapanyag ugyanis az INA által szállított etángáz volt, amelynek árával és mennyiségével gond volt; Jezic az árat sokallta, a mennyiséget kevesellte. "Sanader kérte, próbáljam orvosolni a problémát" - idézi a cikk Hernádit.

Vallomásában kitért arra is, hogy Sanaderrel lemondása után sem szakadt meg a kapcsolata, 2010 nyarán találkoztak újra, mivel a volt horvát kormányfő tanácsadással kezdett foglalkozni és "alapvetően kapcsolatok kialakításában számított rám".
2009 októberében Hernádi egy Marcellino étteremben találkozott Sanaderrel; a tárgyaláson Jezic is ott volt, hogy az etánszállítás ügyében egy másik javaslatot tegyen. "Akkor, más papírt nem találva, az egyik névjegykártyámra jegyeztem fel Jezic ezzel kapcsolatos felvetését" - mondta Hernádi Zsolt, hozzátéve, hogy ezt eredetiben átadta a főügyészségnek - áll a cikkben.
A zágrábi megyei bíróság szeptember végén rendelte el Hernádi Zsolt vizsgálati őrizetbe vételét, majd október elsején a horvát rendőrség az európai elfogatóparancsot is kiadta. Másnap délután Horvátország kérésére Hernádi Zsolt neve felkerült az Interpol vörös, legmagasabb fokozatú körözési listájára.

A Fővárosi Törvényszék hétfőn megtagadta Hernádi ügyében a horvát ügyészség által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását.

Szerző

Pánik Líbiában - egyszerűen elrabolták a miniszterelnököt

Ismeretlen fegyveresek elrabolták Ali Zeidan líbiai miniszterelnököt. Ezt jelentette csütörtök reggel a Reuters hírügynökség két arab műholdas televízióra hivatkozva.

Ali Zeidán líbiai miniszterelnök szabadon engedésére szólított fel csütörtökön szokásos havi sajtótájékoztatóján Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár. A dán politikus kijelentette, aggodalommal követi az eseményeket. Úgy fogalmazott, hogy bár a helyzet jelenleg tisztázatlan, ha Zeidánt valóban elrabolták, akkor haladéktalanul szabadon kell őt engedni.
"A stabilitás és a jogállamiság döntő fontosságú" - szögezte le a líbiai eseményekkel kapcsolatban Anders Fogh Rasmussen.

Szerző
Frissítve: 2013.10.10. 12:33