Hollandia;Egervári Sándor;szövetségi kapitány;labdarúgó-válogatott;brazíliai világbajnokság;

2013-10-11 07:40:00

Beérhet-e ma este a magyar narancs?

Elérkeztünk a hajrához. Bár a vég számunkra már szeptemberben - a romániai vereséggel - beköszöntött. A magyar labdarúgó-válogatott a jövő évi, brazíliai világbajnokság kvalifikációs sorozatában már csak a riválisok jóindulatában bízhat, ráadásul ma Hollandiában kellene nyerni, ahol a házigazdák 13 éve nem veszítettek tétmeccset.

Egervári Sándor csapatának reményeit jobbára csak az táplálja, hogy a hollandok már Brazíliában vannak, a D csoportot megnyerték, Louis van Gaal szövetségi kapitány a hátralévő két vb-selejtezőt a kísérletezés jegyében vívatja meg övéivel.

Ám a narancsmezesek válogatottja, mely három éve, Dél-Afrikában vb-döntőt játszott, akármit csinálhat, annyira nem tud rossz lenni, hogy hazai környezetben tétmeccset veszítsen. Erre napra pontosan 13 éve nincs példa. 2000. október 11-én a portugálok győztek Rotterdamban 2-0-ra.A mai meccs Amszterdamban lesz, viszont a hollandokat megint Van Gaal trenírozza.

A győzelemről – akár sanszos, akár nem - muszáj beszélni, mivel a törökök és a románok momentán ugyan a magyarok mögött vannak a D jelű csoportban, ám mindkettőre nyerhető meccs vár, előbbiek Észtországban, utóbbiak Andorrában lépnek pályára.

A fogadkozás Dzsudzsákék körében megint kedvelt elfoglaltság, bár a végeredményt ezúttal nem számszerűsítik, a Dinamo Moszkva légiósának speciel az az elvárása, hogy ugyanolyan büszkeséggel jöjjön majd le a pályáról, ahogy oda fölmegy.

Mintha nem ez lenne a (nemzeti) minimum. Hogy a válogatott tagjainál nincs minden rendben a romániai kudarc után, azt jelzi Egervári kapitány érzékenysége is (lásd keretes írásunkat), holott a magyar futball állapotai alapján a kvalifikáció során mutatott összteljesítmény teljesen rendben lévő dolog, a problémát az okozza, hogy a futballvezérkar – ide értve magát a kapitányt is – túlzott elvárásokat fogalmazott meg.

A válogatottal sokszor nevetségesen lojális Nemzeti Sport tegnap - honlapján alapos és – nem csak az időzítés végett - figyelemre méltó elemzést tett közzé a magyar légiósok helyzetéről. Konklúzióként levonták, hogy a magyar játékosok ma már sehova nem kellenek, az elmúlt két évben egyetlen futballistát sem sikerült értékesítenünk a nyugati, nevesebb bajnokságokba, miközben a horvátok folyamatosan látják el a legerősebb ligákat is.

Összeszedtek 30 olyan játékost, aki szerepelt már a felnőtt- vagy valamelyik utánpótlás-válogatottban, s mivel külföldön nem vált be, hazatért. Pedig az NB I nem színvonal, ez a nyári kupaselejtezőkben igen világossá vált. Akkor meg mit akarunk?
A magunk részéről annyit: legyen elég a hülyítésből.

Ha a magyar nem is, több nemzeti egylet kijuthat ma a vb-re. Egyikük az A csoport élén ötpontos előnnyel álló belga gárda, melynek elég ehhez egy horvátországi iksz; szintén öt ponttal vezeti csoportját a német és a svájci egylet, esetükben akár még egy vereség is vb-részvételt érhet, ugyanakkor a biztos továbbjutáshoz győzniük kell a játéknapon, előbbinek Írország, utóbbinak pedig Albánia ellen. És az oroszok is kijuthatnak, ehhez azonban nem elég nyerniük Luxemburgban, kellene hogy a portugálok kikapjanak hazai pályán Izraeltől.