A várandós anya depressziója rombolja a gyermek lelki egészségét

Publikálás dátuma
2013.10.11 01:21
Fotó: Thinkstock
A várandós anya depressziója a magzat mentális egészségére is hat - derült ki egy nagy léptékű brit vizsgálatból.

A terhességük alatt depressziótól szenvedő anyák gyermekeinél 1,28-szor nagyobb eséllyel alakul ki ugyanez a kórkép 18 éves korukig - ismertette a The Guardian online kiadása a JAMA Psychiatry című szaklapban megjelent tanulmányt.

A Bristoli Egyetem kutatása arra utal, hogy a depresszióval megnövekszik a szervezetben a kortizol stresszhormon szintje, amely hatással lehet a méhben növekedő magzatra is. A tudósok szerint ez azt jelentheti, hogy a mentális egészség kialakulása már születés előtt megkezdődik.

A kutatás több mint 4500 szülő és serdülő gyermekeik egészségügyi adatainak elemzésével folyt. Rebecca Pearson, a kutatás vezetője elmondta, eredményeik fényében leghatásosabban a várandósság alatt lehetséges megelőzni a depressziós anyák gyermekeinek mentális megbetegedését.

A szülés utáni depresszió csak az alacsony iskolázottságú anyák esetében növelte a gyermek későbbi depressziójának valószínűségét. (http://www.theguardian.com/society/2013/oct/09/depression-pregnancy-children-mental-health)

Szerző

Látványos képet készített a Juno űrszonda a Jupiter viharairól

Publikálás dátuma
2019.03.22 17:17
Illusztráció
Fotó: NASA/ JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/KEVIN M. GIL
Látványos kép készült a Jupiter viharairól a NASA Juno nevű űrszondája által készített három felvételből, amelyet a gázóriás mellett elhaladva rögzített.
A szonda színes kamerával van felszerelve, a csillagászok pedig arra bátorították a laikus kutatókat, hogy az adatok használatával készítsék el saját képeiket a Jupiterről. Az egyik legjobban sikerült képest Kevin M Gill készítette - írja a BBC.com. 
A NASA a Jupiter Marble (Jupiter-márvány) nevet adta a képnek, utalva a Földről korábban készített, Blue Marble (Kék márvány) címet kapó felvételekre. A kép a Jupiterről készített felvételekből mozaikszerűen áll össze, a felvételek 26 900-95 400 kilométeres távolságból készültek. Remek rálátást nyújtanak a déli félgömb viharaira és a híres Nagy Vörös Foltra. 
Ez a látványos anticiklon, amelynek már évszázadok óta ismert a létezése, lassan felfedi titkait a Juno-misszió előtt. Az űrszonda segítségével már megfigyelték, hogy központja 350 kilométeren nyúlik le a légkörbe. A kutatók remélik, hogy kutatásaikkal felfedhetik az anticiklont mozgató és feloszlását megakadályozó kulcsmechanizmusokat. A Juno misszió nyers felvételeket készít, amelyek feldolgozásában egy erre létrehozott honlapon amatőr kutatók is részt vehetnek.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 17:17

Megfejtették, hogyan keletkezhetett a hóember alakú kisbolygó

Publikálás dátuma
2019.03.22 10:10

Fotó: AFP/ MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA
Összeütköző apróbb sziklákból jöhetett létre a különleges alakú Ultima Thule kisbolygó. Új elemzések szerint az égitest rotáló mozgást végző apró kőzetfelhők összeolvadásának eredményeként formálódó két objektum összeütközésekor alakult ki.
A két objektum a Naprendszer korai időszakában lassan olvadt eggyé, így alakult ki a tudósok által korábban hóemberhez, majd inkább mézeskalács-figurához hasonlított égitest. Az új ismereteket a NASA kutatói a héten mutatták be a texasi Woodlandsben tartott 50. űrkutatási konferencián.
A Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől, ez a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje. A kisbolygóövben mintegy 800 ismert objektum van, amelyek kulcsként szolgálhatnak ahhoz, miként jöttek létre az égitestek mintegy 4,6 milliárd évvel ezelőtt. 
A NASA New Horizons nevű űrszondája január elsején repült el a hivatalosan az MU69 nevet viselő égitest mellett. Az első felvételek alapján úgy becsülték a kutatók, hogy két egymáshoz kapcsolódó gömbszerű test alkotja, így formája hóemberhez hasonlít. A nagyobbik felét Ultimának, a kisebbet Thulénak keresztelték a kutatók. A későbbi képek szerint azonban a két alkotórész inkább 
"lapos palacsintákhoz, vagy hamburgerekhez" hasonlít
- olvasható a ScienceNews tudományos portálon.
Az űrszikla geológiájáról készített első térkép magyarázatot adhat a laposságára. A térképen látható a két fő alkotórészen egy-egy dombszerű kiemelkedés - mondta Jeff Moore kutató. A kutatók szerint ezek a kiemelkedések kis vagy közepes méretű különálló testeket jelenthetnek, melyek forgó lemezekké rendeződtek, mielőtt egymással ütköztek. Ez a forgómozgás oszlathatta szét az anyagot ilyen képződménnyé, és laposíthatta el a testet. 
William McKinnon, a St. Louis-i Washingtoni Egyetem munkatársa bemutatta az Ultima és a Thule összeütközéséről készített számítógépes szimulációt: a két test valószínűleg 2 méter per másodperces sebességgel mozgott, amikor összeütközött. 
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, a NASA 2015-ben döntött úgy, hogy a New Horizons misszióját kiterjesztik a kisbolygó vizsgálatára. Az űrszondát 2006. január 19-én indították útnak, elsődleges feladata a Pluto kutatása volt, 2015. július 14-én haladt el a törpebolygó mellett, minden eddiginél közelebb jutva hozzá. A New Horizons a következő hónapokban további felvételeket küld haza - az összes adat visszaküldése két évbe is telhet -, és az Ultima Thule kisbolygót elhagyva holdak után kutat tovább a Kuiper-övben, a Naprendszer legtávolabbi zugában.
Szerző
Frissítve: 2019.03.22 10:10